Kicsit meguntam ezt a nagy szofisztikáltságot! Eldöntöttem, hogy itt az ideje egy jó kis seggszétrúgós rock'n'roll-t adni a látogatóknak!
Ez a korong Mr. Patton olyan nemű hagyatékát ápolja, ami minden eddigi alkotásánál jobban kilóg a sorból. Ötvenes és hatvanas évekbeli pop slágereket énekel olasz nyelven. Aki eddig szeretette eme úr munkásságát, az valószínűleg itt sem csalódik. Annyit még tudni illik, hogy ez egy újrakevert, 2008-as változat.
Nem írom újra, mert itt van a leírás. Ez a 2007-es korong.
Csendesen induló, aztán végül teljesen elborító őrülethullám, amit csak az ilyen kaliberű szörfdeszkákkal lehet kivédeni.
Bele a közepébe! Gall muzsikusokból alakult a társaság, hogy lebontsák a zenei műfajok korlátait. Szerintetek sikerült nekik?;+)
Meglehetősen nehéz, összetett, körmönfont muzsikát próbál meg meghonosítani a Zero Hour.
A single + Heir Apparent alapján biztos vagyok abban, hogy ez a lemez szétalázza 2008-at. Egyebet nem tudok mondani, kérem hallgassa meg.
A nem is oly régen hazánkban koncertező Skindred zenekar akusztikus kilengését hallgathatja a kíváncsi olvasó a képre kattintva. /Képmutató vagyok és elsősorban neked szól a post, ha látogatod az oldalt.../
E, új Kayo Dot.
Megint sikeresen túrkáltam az undergroundban. Chile-ben ezek szerint szeretnek az emberek jófajta zenékre durmolni. Ez is egy közülük, de természetesen relaxációhoz és olvasáshoz is igen kitűnő társ.
Ezt a lemezt kerestem de keresztül-kasul a világhálón és nem találtam. Ennek mindössze egy hete talán. Erre az oroszok úgy gondolják, hogy ők csak kiteszik, biztos, ami zicher.
Gondoltam nem lövök nagyon mellé, ha a Pszicho waltzer után körbeadom a bácsi szólómunkáját.
Kérem szépen, ez itten a metal történelem egy kisebb darabkája. Ebben a csapatban kezdte köszörülni a torkát Buddy Lackey aka Devon Graves (Deadsoul Tribe).
Nem tudom, hogy kinek van ilyen cucca és kinek nincs, de én véletlenül megtaláltam és gondoltam, hogy megosztom veletek.
Hajdanában még hallgattam ezt a norvég együttest. Akkor még női énekesük volt és sokkal lebegősebb volt az egész zaj. Mostanság már arcbamászóbb, de körülbelül csak annyira, mint az ausztrál Alchemist. Ez a 2008-as korongjuk új, férfi énekessel. Érdekes egyvelegét adja a meghökkentő zenei élményeknek. Akinek esetlegesen nem volt még hozzájuk szerencséje, az fülelje be.
15-20 perc sok idő. Főleg, ha buszra vársz. Viszont 20 perc a Wolves in the Throne Room aláfestésével úgy elrepül, hogy azt észre sem lehet venni: egy percnyi unalom, ismétlődés, egyhangúság nem tűnik fel zenéjükben, pedig monumentális műveikkel rendre túllépik a 10-20 perces eposzi határt! A black metal mindenkori ideológiáit (legyen az sátánizmus, nihilizmus, stb...) sutba vágó zenekar éllovas azon együttesek között, akik a műfajt mintegy ökospirituális szemszögből közelítik meg. Zenéjükben gond nélkül vegyítik eggyé az akusztikus folk, dark ambient, crust, black, doom metal elemeket; öröm hallgatni! Apropó hallgatás: extra hatások érhetők el erdőben való hallgatással! ;-)
Előző lemezük már landolt e blog oldalain, tehát részletesebben nem térnék ki, hogy milyen zenét játszanak. Itt mindez megtalálható. Ez a második korongjuk. Néhány vendégzenészt is meginvitáltak erre a cd-re, mint például Sven De Caluwe (Aborted), Thomas Vikstrom (Therion), Lisa Johansson (Draconian) és szólógitárra Henrik Jacobsen-t jelenleg Koldborn (ex-Hatesphere).
Álljon itt a 2003-as demo felvétel is!
A Király él!(Nem, nem Jimmy.) Reinkarnálódott és metal-t játszik mostanában a északon fekvő Dániában.
Andy Winter az az ember, aki életrehívója volt az Age of Silence zenekarnak, játszik a Winds-ben és nevét adja a Sculptured lemezekhez illetőleg vendégként vett részt a Subterranean Masquerade albumának elkészítésében. Egyszóval egy sokoldalú figura.
Ha a Melechesh-nek lenne egy kisöccse, akkor Rudrának hívnák. Aki ismeri a testvért, az rögtön kapja le a cuccot, aki nem, annak jöjjön egy részletesebb beszámoló.
"A torzított tükrök fényében valós és képzelt események verődnek vissza. Ősi városokba láthat el, 'ki belenéz ahol a tudást kutatják. Az ötödik elemet, az étert. Őrzök harangjai zavarják meg a nézelődést, eljönnek, hogy lezárják a szemhéjat. A mély impressziók földje azonban mindig szívesen fogadja az újonnan érkezőt."
Lounge metal. Homlokráncolást kiváltó stílus meghatározás, nem?
Nem új, de még nem is ismeretlen. Viszont ma szembesültem a hírrel, hogy Thomas Gabriel Fischer, a Celtic Frost egyik alapítótagja kilépett a zenekarból és tudva azt, hogy ő volt gyakorlatilag az agya a formációnak, könnyen feltételezhetjük, hogy ezzel a Celtic Frost, mint minden idők talán legőszintébb, legbátrabb és legújítóbb metálzenekara megszűnt lenni.
Kevés olyan black metal zenekar létezik, amely úgy képes túllépni a műfaj második (bár ez esetben inkább harmadik, aztán kitudja hányadik) hullámán, hogy zenéjükről ne az erőlködés, a görcsösség, hanem az ösztönös tehetség, innovativitás, haladás jönne le.
Ismét találtam egy nyalánkságot. Van benne egy picike gót vonal is, de ez csak a női éneknek köszönhető. Amúgy San Francisco-ból való a csapat. Felvonulaltat egy gyönyörű énekesnőt, énekelnek szerelemről, gyönyörről, disszonanciáról. Mélyre fúrják magukat a török, arab, balkáni, perzsa népi dallamokban.
Bruhaha. Van a tarsolyban ilyen kattogás is, mint ez a muzak. Mintha egy fűrészen hegedülni akarnál.
Ez egy őskövület 1958-ból. Jazz begöngyölve keleti muzsikával. A korongon közreműködő bácsi az egyik űttörője volt ennek a műfajnak.
Van ilyen is. Finnek, zsidó népzenét játszanak, aztán alávágnak balkáni és keleti zenével. Hallani kell!
Kontárkodás, kísérlet, rajzfilmszerű betétek, kutyulás.
Ismeretlenül hathat ez a francia csapat, annak ellenére, hogy szőröstökű veteránok játszanak a csapatban. Többek között a Falkenbach-ban és a Rivendell-ben fordult már meg néhány tag.
