Bruhaha. Van a tarsolyban ilyen kattogás is, mint ez a muzak. Mintha egy fűrészen hegedülni akarnál.
Lássuk a történetet:
Peter Vermeersch a mindenfélével foglalkozó holland jóember 1998-ban úgy döntött, sok év kooperációval eltöltött esztendő után, hogy saját dologba vág bele. (Peter 'titulusai': értelemmentes művész, ex-építész, klarinéton játszó, szaxofonnal is elboldoguló, billentyűn is helyét megálló, alkotó és producer)
13 emberből álló muzsikus bandát trombitált össze, hogy megvalósítsa álmait. Felállás: Stefaan Blancke (tolóharsona), Benjamin Boutreur (szaxofon), Berlinde Deman (tuba), Bart Maris (trombita), Michel Mast (szaxofon), Marc Meeuwissen (tolóharsona), Kristof Roseeuw (nagybőgő), Luc Van Lieshout (trombita), Bruno Vansina (szaxofon), Peter Vandenberghe (billentyű & kompozíció), Teun Verbruggen (ütőhangszerek), Wim Willaert (harmonika), Tom Wouters (klarinét, ütőhangszerek) és őmaga.
Majd szerződés kötöttek az ipecac-kal és jelenleg itt vannak. Ez a lemez pedig 2004-es keltezésű.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A tólóharsonáért asszem rádverek még két sört. Az posaune (ejtsd pozán). Mai hangszerelméleti előadásunkat hallhatták, a jövő héten a lábasfedők katekizmusával jelentkezünk újra. A viszontolvasásra.
Én viszont levonok abból kettőt, mer' az tOlóharsona nem pedig tÓlóharsona. Egyébként nézd meg az angol-magyar szótárban!:+PPP
Megjegyzés küldése