
A zenéhez való viszonyuk valahol a Mr. Bungle, Dog Fashion Disco és a Polkadot Cadaver csapásirányban található. Azonban fel-felrémlik a hangok alól Danny Elfman neve is (igaz, említik is, mint hatást), amikor a rajzfilmszerű betétek között egy kis ének nélküli átvezetést kötöttek be.

Másik albumuk híven követi ezt az utat továbbra is, még azt sem merném mondani, hogy elrugaszkodtak volna az eddigi elképzelésektől.
Bár tény, hogy a feszültségkeltéshez érzékük van, habár bungle-i magasságokig még (sic!) nem emelkednek fel.
Aki nem hiszi járjon utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése