Potentiam - Years in the Shadows (In the Woods-szerű izlandi jóság)

Ismételten black metalban gyökeredző, ám annál fényévekkel jobb muzsikusi teljesítményt szeretnék bemutatni. Atmoszférát ködszerűen szertefújó, panaszokat hangokba préselő énekes, hallgatólagos aládolgozás a gitárok szempontjából.
Egy kis Enslaved, egy kis Sólstafir.
Előremutató, ám ugyanakkor hagyományhű. Ha hiszed, ha nem!

In English:
Their music is very unique, the Bálsýn debut is stylistically most similar to In the Woods… - HEart of Ages, but similarities can be found with more progressive black metal acts such as Enslaved or Weakling. The guitar work is superb and intricate, deeply atmospheric. The vocals are not typical for black metal at all, more like a hoarse viking chant. Use of keyboards and other instruments is also well placed for atmosphere and power. A very unique band, and therefore under-appreciated by the general black metal community.

Vreid - Milorg (black metal, most esett be)

Hát, ezen meglepődtem. Gondolom semmi probléma nincs vele. Akinek bejött a Cor Scorpii, meggyászolta a Windirt, az itt is megtalálhatja a számítását.
Stílszerűen, még fagyos, szedjétek!

@ myspace

Ebonylake - On the Eve of the Grimly Inventive (avant-garde metal kergén)

Egy régen elhalt angol avant-garde metal csapatot szeretnék bemutatni. Attítűdjük s megjelenésük az Arcturus La Masquarade-beli elképzeléseire hajaz, ugyanakkor zeneileg többször eszembe jutott a Lux Occulta nevű lengyel avant-garde black együttes. (Akik még egyszer tuti terítékre kerülnek.)

Paris Combo - Motifs (francia sanzon, délutáni teraszzene)

Apró bonbon Franciaországból. Tudvalevő, hogy Édith Piaf után már nem nagyon van sok lehetőség labdába rúgni chanson terén, azonban ennek a csapatnak nem is ez a célja.
Néha a Squirrel Nut Zippers jut eszembe, azonban nem annyira játékos.
Kiváló muzsika, aki kicsit is szereti a füstös lokál szagot, a vörösbor áztatta kottafüzetet, az ne habozzon!

@ myspace

password: secretmusicbox

Steven Wilson - Insurgentes

Asbestoscape - Asbestoscape (sötét sikátorok kóborló visszhangja)

"You can think of Asbestoscape as a quasi quadruple hybrid who combine the brooding heaviness of Isis, the dark industrial feel of Nine Inch Nails, the crazy breakbeats of Amon Tobin, and the droning ambience of Nadja and bind them together by their common thread of darkness." - Decoy Music

Depresszív, post muzsika s itt most a két jelzőt értsétek megnyomva.
Myspace

SPYLACOPA - SPYLACOPA [EP]

Myspace

Halj meg zokniban...
Résztvevők:
John LaMacchia (Candiria), Jeff Caxide (Isis), Greg Puciato (The Dillinger Escape Plan) és Julie Christmas (Made Out of Babies / Battle of Mice)

The Pineapple Thief - Tightly Unwound (álmodó, szálló prog rock)

Vannak csapatok, akikre lehet számítani. Ilyen például a brit PT is. (Most kivételesen nem a Porcupine Tree-ről van szó.)
Hamár szóba került, a másik PT, akkor megragadnám az alkalmat, hogy felhívjam rá a figyelmet, az érzésekbeli hasonlóságra, viszont az is tény, hogy a Fear of... album kissé setétre sikerült, míg a jelen kiadványnál én nem érzek ilyesmit.
Egy szó, mint száz, kellemes délutánokat okozó szigetországbeli progressive rock csapat új korongját teheted magadévá, ha úgy gondolod.

Előző anyag
I. rész // II.rész

Anasazi diszko (könnyedebb francia prog rock)

Lusta vagyok most sokat locsogni, ezért inkább a fületek beszéljen helyettem.

@ last.fm
@ myspace
@ youtube

Download music!

Hieronymus Bosch - Equivoke (németalföldi festőnk termése)

Oroszság, nagy betyárság, technikásság, jóság, progresszívság, death metalság. Myspace-ség.
Alternatívság.

Sydney City Trash - Once Upon A Time In Australia (folk punk)

Ausztrál, zsivány kalózok szállták meg a Nagy Korallzátonyt. Whiskyt és sört vedelnek naphosszat, unaloműzésképpen pedig dalra fakadnak. Nem olyan gyors, a nótázásuk mint a Flogging Molly-é vagy a Dropkick Murphys-é, inkább a The Pogues vonalhoz állnak közelebb. Itt is elérhetőek az igazán pattogós, táncra csábító ritmusok, amilyek a fentebb említett elődöknél is fülön csíphetőek. Figyeljétek meg, hogy a második számnál már ütitek a taktust a lábatokkal.

@ myspace

A Whisper in the Noise - Dry Land (art rock, shogaze)

Mondatokat suttogtam a zajban. Nem hallotta senki, elsodorta a szél...
Jó magyar szokás szerint (ha már nekem rosszkedvem van, legyen az mindenkinek) adom közre ezt a korongot. Léleksúroló egy kicsit, de nagyon szépen, igényesen megkomponált cipőbámulás tárulkozik ki, ha sokat pörgetjük.
Kilövés a zűrbe. // @ last.fm

To-Mera diszkográfia (Kiss Juli angol progresszív metal csapata)

Zenéjük progresszív metál, a szó legtisztább értelmében. Állandóan fickándozó ritmusok, váltakozó, ám mégis figyelmet lekötő gitárjáték, filmzenék monumentalitását idéző melódiák, mindez megbolondítva némi fülledtségbe burkolózó lokál jazzre emlékeztető zongorafutamokkal. Júlia hangja úgy mesél, vezet végig a hangok fonalán, mint egy óvatos anya, aki félti gyermekét az elbotlástól. Visszaköszön még a szaxofon harmóniája is néhány nótában. (részlet egy korábbi kritikámból a zenekarról)

Demo 2005

Transcendental - 2006

Delusions - 2008

Earthbound EP - 2009

(Allegória)

Electro Quarterstaff - Gretzky (instrumental prog fusion rock, metal)

Emberek gitárral a nyakukban fúzionálnak a próbaterem közepén. Ember gitárral, ujjbegy pengetővel s húrral. Részletesen körbetekeregnek minden egyes gitárhúron, azonban ez senkinek sem fáj.
Myspace-ükről:
While we embrace a sprawling sense of complexity, we are untrained musicians and feel the application of musical theory is a burden on the creative consciousness and thus strive for an organic "feels good sounds good" approach to songwriting which eschews an exclusive reliance on technical skill and the typical Dream Theater douchebaggery. We're insatiable riffmongers determined to redefine the limits of creativity and are committed to the constant challenge of pushing structural arrangements further than what could be expected without embracing unnecessary emotional or musical cliches. We're amateurs on our respective instruments but confident in our ability to come up with some neat shit that isn't fucking repetitive or predictable.

Cor Scorpii (Black Metal)

"Cor Scorpii incorporate different styles with emphasis on melodies and aggression. The music has some influences from both classical and folk music, combined with the atmospheres of Norwegian extreme metal. The lyrical concept deals with the darker sides of existence and the human mind."

Egészen kellemes hangzású fekete fém Norvégiából ex-Windir tagokkal. Szedjétek.

Bónuszként pedig itt a 2005-ös évjáratú Attergangar demójuk. (psswd: bunalti.com)
/Ami elérhető a hivatalos oldalukon is!/;]

Head Control System - Murder Nature (bundáskenyér amibe Garm harap)

Portugál modern metálosok 2006-os korongja áll a tisztelt publikum előtt, de tulajdonképpen teljesen felesleges bármi mást elmondani a zenekarról, mert minden eltörpül azon tény mellett, hogy Trickster G. Rygg, azaz mindenki Garmja énekli végig a korongot az első perctől az utolsóig. Példálózhatnék mindenféle zenei szakszóval, vagy akár bundáskenyérrel is, a lényeg az, hogy Garm énekel a lemezen, és pont. Tehát tessék kikölcsönözni kicsiny internetes könyvtárunkból és hallgatni, ha két év alatt nem jutott volna el még hozzátok.

Nocte Obducta - Sequenzen einer Wanderung (német muzsikusok setétségbe burkolózó progresszív, postulása, gyorsulása etc.)

Ez a legendákba illő német eredetileg black metalt döngető együttes 2008-as albuma. Legalábbis amit én el tudtam érni.
Ambient-es lassulások, hangulatpengetések, progresszív black-es rákapcsolások, reptetések. Ének elvétve akad, német szöveget mondanak vagy olvasnak fel. Tipikusan az a "ülök a vonatom, fejemet a vonat ablakához koccantom s esik odakinn az eső" zörej.

Miért van nekem mostanában olyan érzésem, hogy egyre több zenekar alkalmazza ezt a post muzsikák által garantált hangulati többletet?

Egy szó mint száz, akit érdekel, füleljen bele, mert nagyon príma korong.

Előmelegítés I.//II.
Myspace-ük meghalt...

Bokor - Vermin Soul

Előző korong
Fényrizs túlfűtött ajánlója után egy kicsit konkretizáljuk le, hogy miről is van szó. Göröngyös úton végigszánkázott riffek, alaposan lehangolva, hörgéssel és kiabálással kevert dallamos ének, amit többször injekcióztak méreggel, hogy a kipréselt melódiák mélyen belegyógyuljanak a fülünkbe.
Azonban nehéz anyag, akárcsak elődje, ez tagadhatatlan. Engem ez, jobban megtalált, mint a debütáló korong.
Ide várjuk Fényrizs replikáját. :]

Awesome. Really, i'm serious. Valaki pedig dobjon meg egy nem szintaxhibás nyolcadik számmal pretty please.

(hamarosan lesz új link is! ha rajtam múlik nem^^)