Zenéjük progresszív metál, a szó legtisztább értelmében. Állandóan fickándozó ritmusok, váltakozó, ám mégis figyelmet lekötő gitárjáték, filmzenék monumentalitását idéző melódiák, mindez megbolondítva némi fülledtségbe burkolózó lokál jazzre emlékeztető zongorafutamokkal. Júlia hangja úgy mesél, vezet végig a hangok fonalán, mint egy óvatos anya, aki félti gyermekét az elbotlástól. Visszaköszön még a szaxofon harmóniája is néhány nótában. (részlet egy korábbi kritikámból a zenekarról)
Demo 2005
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése