A legtöbb polgárháborús emlékezés búskomor, mindenkinek Lincoln beszéde ugrik be a gettysburgi temetőnél. Azonban ezek a kalapos, rosszarcú pacákok azonban nem erre élezték a lemezüket. Inkább a közlegények mindennapjait állítják témáik középpontjába. Innen is a nevük a Strawfoot. Történt ugyanis, hogy az északi hadtestnek égetően szüksége lett volna katonákra, így az érkező telepesek előtt elhintették a mézesmadzagot, hogy így lesz s úgy lesz, ha jönnek küzdeni az Észak oldalán. Tanulatlan tömegek álltak be a jenkik lobogói alá. Tudatlanságuk olyan mély volt, hogy nem tudták melyik a jobb- s melyik a ballábuk. Ezt a problémát megoldani látszó mentő ötlet kerekedett egy tiszt fejében, hogy a lábukhoz kötnek egy-egy kévényi haszonnövényt, ez alapján majd vezénylik őket. Menetelésnél a parancsok nem "Bal, jobb, bal"-ból álltak, hanem "Strawfoot, Hayfoot!"Hőseink a Mississippi környékén ütötték fel táborukat, ott szórakoztatták az alakulatokat. A banjo-n az ördög játszik, énekel a foghíjas öregúr a mocsár mélyéről, a többi hangszeren pedig elesett katonák lelkei tirádáznak. (hegedű, harmonika, nagybőgő, gitár, ütős hangszerek és mandolin)
Feketeség ez a javából, ilyet csak az amerikai kontinens tud felböffenteni.
pass: bluesmen-worldmusic.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése