Mindig is érdekesnek találtam a japán zaj királyának "zenéjét". Talán pont azért, mert alapból semmi érdekes nincs benne, már a Genocide Lolita nevű PE projekt frontembere is megmondta: "Ha hallottál egy Merzbow lemezt, az összeset hallottad." Ennek ellenére sokszor napokig tudom hallgatni, nomeg szerencsére ez az állítás szerintem inkább csak az újabb, digitális úton előállított "laptop noise" anyagaira vonatkozik, nomeg ez eléggé súlyos vád lenne egy olyan zenészre nézve, aki csaknem harminc éves működése alatt több, mint háromszáz különböző kiadványt jelentetett meg. Egyébként eléggé beteg ember lehet, projektjének nevét egy - a maga korában természetesen megvetett - dadaista iparművészeti alkotás címéből kölcsönözte, ezen kívül Akita radikális állatvédő, emellett BDSM fanatikus és "természetesen" csak a saját zenéjét hallgatja. Ez szerencsére nem akadályozza meg abban, hogy időről-időre összeálljon más zenészekkel, amelyek eredményei rendszerint rendkívül érdekes alkotásoknak bizonyulnak: post-industrial művészeken kívül dolgozott már jazz zenészekkel, illetve a híres-hírhedt anarchista raverrel, Alec Empirerel is. Boris a Merzbow után japán talán második legnagyobb experimentális zenésze, eleinte drone doom zenével kísérletezett, amit fokozatosan elkezdett különböző - a dronehoz képest mindeképp' "lazább" - progresszív rock és punk elemekkel ötvözni. Ez a kiadvány is hasonló vonalon mozog, persze Akita könyörtelen zajaival sürítve, amely a két zenész immár harmadik, ezúttal élő, háromlemezes koncertfelvétele. - CD1, CD2, CD3.
(Bevallom őszintén, már írtam - igaz jóval kevesebbet - az anyagról a személyes blogomba, illetve a link is máshonnan van, de remélem itt több emberhez eljut :-)
(Bevallom őszintén, már írtam - igaz jóval kevesebbet - az anyagról a személyes blogomba, illetve a link is máshonnan van, de remélem itt több emberhez eljut :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése