Hőséghez hideg zene.Az imén kinéztem, s az ablakon túl, a perzselő fényben homály, mállott a világ. Az ég nem kékes, nem sárgás, vakítóan fehér, felhőtlen. Az emberek úgy feküdnek a betonon, s sercegnek, mint a reggeli rántottának való két tojás a serpenyőben.
Mielőtt délután hosszú útra indulnék, kockáztatva, hogy a bőröm is leolvad rólam, húsom ropogósra sül, unatkozó bogarak és madarak az árnyékból előmászva, röppenve, zizegve kedvük szerint ízesítik, majd fogyasztják, én pedig csak, mint egy csontból váz, úgy érkezem a célomhoz, a sötét szoba mélyén egy kis fagyos melódia a legjobb, amit probléma megelőzésnek tehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése