Stranger in town!
A nyár lassan pihenni tér, s habár a hőség továbbra is elviselhetetlen, a strandok még nyitva, a hangulat még nem illant el teljesen, érezhetően már itt a változás ideje. Ehhez egy kiváló nyitány a léleknek Ólafur Arnalds legújabb albuma. Panaszos zongora, bánatos hegedű, egy borzasztó szép, visszafogott ambient lemez, csak sajnos meglehetősen rövid.
Amikor a szemetes utcákban összekulcsolt kezekkel járkálnak a szinkópák s macskák a kerítések tetején versenyt nyávognak, biztos lehetsz benne, hogy baguette illatát hordja feléd a szél. Többen azonban esküsznek rá, hogy látták mikor a pék készítette ezt a kenyérfélét és csempészett bele frankfurtit is.
Jill Tracy egy díva. Ezt mindenképpen le kell, hogy szögezzem!
Félperc nem sokat szarozik, máris itt a legújabb kiadvány. Csak maradjon ez a hihetetlen aktív, kreatív alkotási kedv, s még nagyon sok szép s jó vár ránk.
Message to Bears új albuma könnyed és lírai. Mélabúja távolról sem veszedelmes, inkább tiszta, szeretetteljes, akusztikus dallamai melegséggel eltöltő, biztonságos és hívogató világot varázsolnak. Gyönyörű album lett, ahogy az várható volt. Kötelező darab minden akusztikus folk, vagy post-rock kedvelőnek.
"Ez a lengyel duó olyan sötét zenét játszik, hogy az szinte világít. Sikerült akusztikusan megfesteniük a XXI. század Sátánját. Eszméletlenül megszólaló, sok-sok effektel szétszedett és összerakott lemez, mely a a szart is kifélemlíti a fejedből. Sokat és szintetikusan búgó hangfolyamokból, program-sikolyokból fortyog ki a pokol riffáradata, lassított felvételként ömlik el az arcüregedben ez a mélységes és gyilkos szaggatás. Ez az együttes látta és láttatja az apokalipszist. Elhelyeznek egy-két-há malomkövet a homlokodon, belöknek egy kazamatába, és te élvezed. Nem sztónerikus, nem hippisztikusan pszichedelikus, nem szokásos. Ez valami új, valami őrültebb, valami mai urbánus omlás. Katartikus, de szociopata és gyógyszerfüggő. Finom, ízlésesen elektronikus drone hátterű mocsok ez, oszladás szagú ködből készít halotti maszkot a fülnek, mert bíz ha néha dörren, akkor dörren, az áldóját! Közben meg csak nyűvi az agyadat, rágja és mérgezi isteni témákkal, világtemető és gonosz dallamokkal, elképesztő ötletekkel. Szóval kurva sötét és kurva beteg. És hosszú, és ki fog készíteni, mert olyan haluzós-parázós szédülést eredményező monolit ez, amit nem igen látott még 2009. Kötelező fertő, csak azoknak, akik az ilyet mosolyogva bírják. Yulspace. "by Dávid @ megakarlakszikláznibabámblog
Darkspace egyik tagja szóló karrierbe kezd, eddig igen jól csinálja.
"KLEVER" - is a group from St. Petersburg, playing instrumental music, which can be characterised (if it is so necessary to do) as psychedelic-independent-music.
We do not copy or styling up different folk traditions - we see our task in something else. Every of the group members bring something of their own, a particle of their unic view of the world and music. And it happens spontaneously, without mutual agreement about a certain style or the manner of playing.
Sergey Makovka - guitar
Zmitser Goltsman - folk and unfolk winds and nonwinds.
Ha az mondom, amerikai progressive rock banda többünknek a egyből a Tool s azok mellévizein evező csapatok jutnak eszünkbe.
miRthkon bombards the interested listener with a happy mix of well done, off-beat, aggressive and dry guitar riffs with complex, unusual compositions which are decorated with seemingly labyrinthine woodwind lines (mostly saxophones, but also clarinets) - it's a true joy.
Ha már alt-country-t kértetek és a kívántat még nem tudtuk elővarázsolni s nem szeretjük azt a tényt, hogy lógó orral távozzatok innen, ezért kutattam egy kicsit s rátaláltam erre a szintén amerikai, ám műfajilag egy árnyalatnyival más kategóriájú csapatra.
