Körülbelül két évvel ezelőtt egészen sokat lehetett róluk hallani hipszter zenemagazinokban, és popzeneileg felvilágosultabb blogokon, de azóta valahogy eltűntek, és nem látni ezt a kurvajó nevű kanadai zenekart sehol. De valahogy minden kiadványukon volt egykét dal, ami évekre felkavarta bennem az állóvizet, folyton elő kell őket szednem. A popzenével az a baj, hogy a hatásáról nem tudod eldönteni, hogy ez most folyton örökérvényű vajon, vagy csupán jól sikerült fellángolás. 2012-re jutottam el odáig, hogy én a magam részéről ki merem jelenteni, a Holy Fuck az örökkévalóságnak dolgozik, és eddigi kiadványaikat méltatlanul elfeledte a popzenei média. Aki nem találkozott volna velük korábban, annak a kedvéért most megpróbálom összefoglalni, hogy mi is ez. Kéz a kézben a matekos rockzene, a zaj és a kísérleti elektronika, élő dobok, masszív basszusgitár, mindenféle zörejek egyben, valami egészen bizarr popkontextusban, valahol a Black Moth Super Rainbow, a The Octopus Project és a Battles közös keresztmetszetében. Valahogy minden nagylemezükre sikerült egy oltári himnuszt írniuk. A 2009-es albumon, amit nemes egyszerűséggel LP-nek kereszteltek el, ez volt a Lovely Allen, amit ITT meg tudsz hallgatni. Hasonló kaliberű beszarás nóta a 2010-es Latinon (gy.k.: ezen a lemezen) a Stay Lit, amit most csakazértsem linkelek ide. Ha nem hallottad volna még őket, akkor mindenképpen tegyél egy próbát, ha meg igen, akkor itt a lehetőség, hogy újrafüleld, mert anno valószínűleg nem figyeltél eléggé. Download
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése