
A blues királyainak egyike, tinédzser korom egyik óriási emblematikus hőse és bálványa. Azóta is nagyon kevés zene volt rám olyan hirtelen, hosszan tartó, mély, katartikus hatással, mint amikor a férfivá válás, serdülés, a nők, a család, vagy a létezés puszta tényével küzdő kissrácként felcsendültek előttem a
Texas Flood c. dal könyörtelen, és gyönyörű gitáfutamai, a
Rude Mood zakatoló kavalkádja, vagy a
Pride and Joy és
I'm Crying kettősének búbánatos, reménnyel teli dallamai. Azt akarom, hogy álljanak fel, menjenek az ablakhoz, tárják ki szépen, tegyék be ezt az albumot, tekerjék fel a volumét, amennyire csak lehet, aztán hadd szóljon bele a napsütéses délutánba.