Az úriembert már sokat emlegettem Mick Harris, Bill Laswell és a Gator Bait Ten kapcsán, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valami teljesen saját is megjelenjen tőle a blogon. A különösebb bemutatástól eltekintenék, mert a fenti posztokban már olvashattatok Kurt Gluck-ról eleget, itt csak annyit mondanék el, hogy ez a jelen év áprilisi (amikor az úr az A38-at is megjárta, Scorn-nal karöltve) album mestermű. Ja, meg persze, ismét az Ohm Resistance. Van itt minden: zakatoló, szétkapós dnb (Transport), eszeveszetten hörgő "metálosbrékkór" (No One) és az album végén egy hatalmas ívű, posztmetállal vagy mivel beoltott drum n bass, név szerint a Dead, ami mármár monolit, totem. Mittomén. Opus magnum. Hihetetlen dal. Viszont az én legnagyobb kedvencem az illbient-esen dülöngélő Nowhere to Hide, az egyetlen dal a lemezen, amiben közreműködők vannak, mégpedig Scorn és Dr. Israel. Fenomenális album. Download
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése