Ez még csak a negyedik posztom, de már megszegem az ígéretemet, miszerint elektronikus zenéket fogok adni. Bár a Gator Bait Ten is az elektronikából indult ki, még 1999-ben, M. Gregor Filip (Kanal, meg még The Blood of Heroes pl.) downtempo-projectjeként, vállvetve Paul Molyneux-vel (Ocosi) és Simon Smerdon-nal (Mothboy). Amennyire tudom, ez volt az egyetlen megjelenése, leszámítva még egy válogatáson megjelent dalt (erről jut eszembe, akinek az 1999-es self-titled album, illetve akár még az az egyszem dal a birtokában van, feltétlen keressen meg engem itt kommentben, vagy e-mailben vagy akármi, mert nagyon örülnék neki, és kurvára nem találom sehol őket. Köszi.). 11 évvel később az Ohm Resistance keretein belül a GBT új életre kelt, zenekarrá nőtte ki magát, és kiadott egy önmagába csavarodó, repetetív, nagyon mély lemezt. Ez volna itt, e!
A Gator Bait Ten-t jelenlegi formájában új arcok is kiegészítik. Dögmélyre ereszett basszuson az itt már általam sokat emlegetett Kurt Gluck alias Submerged, dobok mögött pedig Ted Parsons, aki olyan bandáknál pörgette már a tamokat, mint a Swans, a Jesu vagy a Godflesh (Justin K az első itteni megjelenésem volt, ugye). Nehéz leírni ezt a zenét. Mondanám, hogy metál, ha volnának itt klasszikus értelemben vett "dalok", mint ahogy nincsenek, csak a folyton lefelé tartó spirál van. Mondanám, hogy indusztriális, az mondjuk kb. igaz is. Nem tudom, mi ez. Drone-prog. Doomgaze. Valami ilyesmi. Igazából nem számít. Magányos éjszakákon, fullkakaón büntetés. Ajánlom, különösen a Red Van és a Trace Depth nevű tételeket. Download
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése