Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése