A dubstep, mint olyan, megosztó jelenség, vannak, akik utálják, méghozzá szívből, mások szerint meg ennél jobbat ki sem lehetne találni. Én amolyan középutas lennék, az igazi dubot imádom, viszont a dubsteppel szemben rengeteg fenntartásom van, és nagyon kevés az olyan producer a műfajban, aki az én rostámon átszalad. Ettől függetlenül nem szabad elmenni mellette, mert az anno még oly' meghatározó Korn is lilára döngette a saját mellét, hogy ők akkor most dubstep lemezt fognak csinálni szkrilleksszel meg még egy pár, hasonlóan semmilyen hulladékot gyártó nímanddal, akiről a kutya nem hallott. Na jó, a Noisia még elmegy. Meghallgattam, hát valami bődületesen szar lett. Mindegy.
Ez a két forma viszont pont azt testesíti meg a dubstepben, amit szeretek. Ez itt nem a tizenhat évesek arcoskodó, torz basszusröfögtetése, pláne nem az a csiricsáré, dubstepes-elektros-partyszemcsis hatásvadász buziság, ez itt frankó. Pinch első (és eddig egyetlen saját) nagylemezén remekül keverte össze a finomabb, ragadós, nyúlós dubot dancehall és klasszikusan reggae témákkal, minimális worldmusic-áthallásokkal. Ez volt az Underwater Dancehall 2007-ben. Shackleton 2009-ben jelentkezett csak nagylemezzel, akkor is csak három előző EP-je anyagát adta ki nagylemezként, aminek az igen fantáziadús Three EPs címet adta 2009-ben. És már akkor, egyetlen nagylemezzel is letarolt minden sztereotípiát, ami eszébe juthat egy zenehallgatónak a dubstep címkét hallva. Idei közös lemezük a műfaj eddigi egyik legjobb albuma. Agónia. Baromi sötét, semmiben lüktető szubbasszusok, az idegszálaidon kattogó cinek, feszült hangulat, vákuumszerű, mély gödör, minimál, szétroncsolt, darkos hangtájképek, rusztikus, de finom laptop-blues, fülhallgató-zene. Nem fogja leszedni a fejedet, mert nem arra való. Ez itt a gondolkodó homo sapiens dubstep-lemeze. Szóval ülj le a sötét szobában, fejhallgatót üzemeld, kakaó fullon, lőj fel egy rakétát, aztán mozi. Download
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése