2011. szeptember 29., csütörtök
Balkansky - The Temple (2011)
Brand new shit! Balkansky neve talán nem túl ismerős kis hazánkban, de ha azt mondom, hogy Ivan Shopov, akkor talán már kezdünk valamit kapizsgálni, ha pedig megemlítem Cooh nevét, akkor legalább a Therapy Sessions-ös déenbé arcok felkapják a fejüket. A három név egy és ugyanaz. De koncentráljunk csak a Balkansky projectre, már csak azért is, mert Ivan Cooh-mellékága élvezetes, de mégsem nyújt különösebb élményt. Viszont ez igen. Ivan, ahogy a nevéből kitalálhattátok, szláv nyelvterületről származik, egész konkrétan Bulgáriából, és mint egy egzotikus ország fia, az ő dubstep-nyelve egészen más. A sötét, ragadós, lassú, és a legkevésbé sem partiképes dropokra finomabb ill. borultabb világzenei (konkrétan balkán...obviously) és ethnic jazz hatások érkeznek. Első nagylemezén (Kuker, 2009) pl. a fél albumon közreműködött Theodosii Spassov, a bolgár jazzélet egyik nagy alakja, és mellesleg egy kaval névre hallgató bolgár népi hangszer egyik virtuóza. A címadó dalt pl. meghallgathatjátok EZEN a linken. Szóval egy érdekes lemez. És nagyon jól működik. Alapvetően ha meghallom a "világzene" szót, nem tehetek róla, de 18 körüli, bahiás göncökbe bugyolált, VBK-illatú picsák jutnak eszembe a Gödör körül betépve fetrengve, akik azt hiszik, hogy ők most nagyon etnók és nagyon hippik. Idegenkedem is minden ilyesmitől, mint a tűztől, de ott működött.
Két évvel később a The Temple nevű album (gyk.: jelen posztom tárgya) már nem operál ilyesmikkel, legalábbis nem olyan nyilvánvalóan, mint a Kuker. A The Temple egy letisztultabb munka, ami közelebb esik ahhoz a monoton ipari dub-soundhoz, amit én oly' nagyon kedvelek. Hogy mást ne mondjak, két hatalmas, rengeteget emlegetett kedvencem, Scorn és Enduser (korábban ITT)is közreműködik egy-egy dal erejéig. Nincs teljesen kialakult képem az albumról, mert annyira friss, hogy szinte még ropog, de szinte garancia a minőségre, hogy a The Temple már az Ohm Resistance-nél jelent meg. Javaslom, hogy hallgassatok bele, mert elég masszív és kellemes negyven-egynéhány percre számíthattok. Download
Címkék:
balkansky,
cooh,
drum n bass,
dub,
dubstep,
enduser,
ethnic,
industrial,
scorn
2011. szeptember 27., kedd
Glorior Belli – The Great Southern Darkness
Elég erőteljesen mi a tököm? kérdés fordult meg a fejemben, mikor olvasom ezen korong ajánlóját, miszerint black metal meg sztóner, mi több, szládzs is van benne. Láttunk már ilyet, az számomra nem vált röhejessé, mint ez néhol. Megnéztem a két feltöltött klipet, hááát... A muzakkal nincs gond, de a fekete csuklya a fejen, valamint, hogy szétverünk egy lakókocsit sokatmondó. Akár irónia, akár önirónia a szcéna irányába, mindenképpen hatásos. Tehát a klip:
Címkék:
black metal,
sludge,
southern,
stoner
2011. szeptember 26., hétfő
Mick Harris - Hednod Sessions
Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download
Címkék:
a38,
ambient,
bass,
bill laswell,
dark ambient,
drum n bass,
dub,
industrial,
mick harris,
scorn,
submerged
2011. szeptember 23., péntek
Falloch - Where Distant Spirits Remain
A mindenféle ostobaság számba menő stílusról szóló szájkaratét elkerülve azt mondanám erről a csapatról, hogy blackgaze. Lévén ők oltári fancy stílus skatulyát találtak ki maguknak: celtic atmospheric metal. Mielőtt bárki fejében megfordulna a gondolat, hogy zászlóshajója lettünk a genre-nak, meg kell, hogy nyugtassam, nem, egyszerűen arról van szó, hogy mostanában más posztolnivaló nem akad, így maradunk a szamárnál.
A skót duó tavaly alakult, inspirációs hatásaik közt megemlítik a Skót Felföldet, a természetet, magát a nyelvet, művészetet, magyarán szólva, az alma nem esett messze a fájától. Sok újdonságot szövegileg nem kapunk, ettől azonban a muzsika lehet nagyszerű. Valahol az is, állati kellemes hallgatni, külön feldobja a kelta motívumok jelenléte, amit én mindössze egy síp(?)szólóval azonosítottam az egész album folyamán. Az Old Silver Key-re köröket ver, a nagyokhoz majd - remélhetőleg, potenciál ott kuksol bennük - a következő albumnál ér fel. Aki érdeklődik fülelje meg, néhány hallgatás után is érdemes.
Címkék:
atmospheric,
black metal,
blackgaze,
celtic,
melancholic,
post-whatever
2011. szeptember 22., csütörtök
Atari Teenage Riot összefoglalás
Az elmúlt két posztom a DHR egykét klasszikusán ment végig, új posztom viszont magával az Atari Teenage Riot-tal fog foglalkozni. Bár erősen kétlem, hogy ilyen létezik a blog olvasói között, mégis, hátha van itt olyan is, aki nem tudja, mi fán terem az ATR. Ezért aztán egy rövid áttekintést szánok nektek, már csak azért is, mert nem egészen három hét múlva Magyarországon lép fel a kultikus német banda. (Mint odalent láthatod, sajnos a nagy faszt lépnek fel.) A '90-es évek meghatározói, zenéjükre kiválóan lehet a falat bontani, lázadást rendezni, október 23-án a Kossuth téren dobálózni. Tavaly is jártak nálunk a Trafóban, sajnos akkor döntenem kellett, hogy őket, vagy Shitmat fellépését tekintem meg. Rosszul döntöttem (és most szopok miatta), pláne, hogy sikerült annyira korongra tenni magamat, hogy Shitmat fellépéséből sem rémlik egy vak hang sem. Amit most kaptok, az egy remek csomag kezdőknek, hiszen a poszt alatt megtalálhatjátok a 2006-ban kiadott válogatásukat, rajta a legnagyobb gránátdobáló opuszokkal, mint a Too Dead For Me, a Revolution Action (klasszikus videoklip, betiltva, cenzúrázva meg minden) vagy a Destroy 2000 Years of Culture, de emellett mutat egy link a visszatérő Is This Hyperreal? című idei lemezükre is, valamint a tavalyi év végéről az Activate! címre hallgató kétszámos single-t is megtalálhatjátok, amin igazából az érdekesség The Builder dubstep műfajban fogant remixe az ATR Digital Hardcore című klasszikusából. Akit nem érdekelne a single különösebben (hiszen az Activate! az Is This... nyitódala), az meg tudja hallgatni a dalt direktben ITT is. És még mindig nincs vége, az utolsó pakkban egyetlen dal van, a No Remorse (I Wanna Die!), amit Alec-ék a Slayer-rel közösen készítettek a Spawn című rettenetes képregényadaptáció soundtrack-jére. Persze a képregény azzal együtt fantasztikus, a dal pedig működik a film nélkül is, hála istennek. Szerény véleményem szerint a csomag kiváló lehetőséget nyújt újszülötteknek ahhoz, hogy tudják, mire mennek/mit veszítenek ha elmennek/nem mennek el október 10-én az A38 Hajóra együtt tombolni az utolsó megmaradt pannonföldi cyperpunkok kis csapatával.
(UPDATE: miközben keresgéltem a linket a bulihoz, realizáltam, hogy a koncert elmarad. Kivanámafaszrendesen! De legalább van egy csomó ATR lemezetek :( )
Download Atari Teenage Riot 1992-2000
Download Is This Hyperreal?
Download Activate! single
Download No Remorse (I Wanna Die!)
Címkék:
alec empire,
atari teeange riot,
atr,
bass terror,
breakcore,
carl crack,
dhr,
digital hardcore,
noise,
punk
Carl Crack - Black Ark (1998) + bónusz cuccos
Egy újabb elfeledett DHR klasszikus. Carl Crack Carl Böhm néven született Szváziföldön, 1971-ben, és a legtöbben a klasszikus fellállású Atari Teenage Riot zajkeltő fekájaként ismerhetitek. Ezt a szerepet azóta CX Kidtronik tölti be, lehet, hogy a jövőben még rá is visszatérek. Emellett együtt tevékenykedett Alec Empire-rel a Bass Terror Sound System-ben is, ami szintén szült néhány feledhetetlen hardcore jungle klasszikust. 2001-ben halt meg túladagolásban, épp új szólómunkájának felvételei közepette, így esett meg, hogy a Black Ark maradt az egyetlen fennmaradt szólóanyag utána. Ez az album a végletekig absztrakt, elmebeteg elegye a dubnak, a hip-hopnak, az indusztriális zajoknak és a breakcore-nak. Igen, ezt már sok posztomban elmondtam, de Crack albuma az egészet valami iszonytatóan szédült hangulattal oltja be, ami miatt ez a lemez tényleg időtálló klasszikussá válik. Mármint tényleg, aki egy kicsit is érintett a digital hardcore vonulat előadói között, az biztos, hogy odavan ezért a lemezért, aki pedig nem tud a műfajjal mit kezdeni, annak úgyis tökmindegy. Persze rá lehet fogni, hogy azért klasszikus, mert egy "halottdrogosnigger" utolsó tébolymanifesztuma, de ha belefülelsz pl. a nyitó If You Mess With Me!-be, tutira kihallasz némi érzelmi és művészi többletet. Hogy még egy kis kedvet csináljak az albumhoz, ITT meghallgathatod a feltöltésemet. A névre kattintva pedig eljutsz az én YouTube-profilomra, ahol kaphatsz egy kis képet arról, hogy milyen zenék várnak rád a jövőben az én jóvoltamból. Önpromó off.
A címben pedig ígértem egy bónusz stuffot is. Egy húszperces rádió DJ-set 1995-ből, Carl Crack és Alec Empire közösen a Kiss FM-en. Ennyi, amit Carl Crack-től birtoklok. Ritkaság, remélem, tetszeni fog.
Címkék:
atr,
bass,
bass terror,
breakbeat,
breakcore,
broken beat,
dhr,
digital hardcore,
drone,
dub,
noise
2011. szeptember 20., kedd
Lezúzó hangerő - Radiohuset Rocker
Egy aránylag old school felvétel, 4 éves, ha jól tudom, még a Guitar Gangsters előtt készült, ez tuti fix. Hangzás karaj, ezek alapján bőven bele lehet csapni a lecsóba. Btw. azért adtam neki ezt a címet, nehogy vinnyogjon a blogger.com. Letöltés
2011. szeptember 19., hétfő
Christoph de Babalon - If You're Into It, I'm Out of It (1997)
Na, ígéretemmel ellentétben nem lett rendes album másnapra, de mentségemre szóljon, hogy közbejött egy ritka macerásan zajló, és a mai napig nem hundertprocent albérletbe költözés. De legalább mára már lett internet az új pecóban is. Mindegy.
Szóval ahogy múltkoriban ígértem, kaptok rendes nagylemezt is, és be kell valljam, ez a régi korong az egyik személyes kedvencem. Babalon első kiadványa 1994-ben jelent meg a régi, hamburgi kultkiadónál, a Fischkopf-nál. Babalon zenéje egészen egyéni vegyület, végtelen melankólia, trippelős beatek, eszelősen programozott dobok, széles, baromi nyomasztó, elszállós dark ambient hangtájképek. Ahogy már sokszor, itt is egymásra talál az ambient és a breakcore, csak itt sokkal jobban. Míg másoknál egy ilyen hangfestmény oldja a beatek keltette feszkót, Christoph-nál még csak rátesz egy lapáttal. A What You Call a Life és a My Confession nevű tételek (számomra) a top felvételek a lemezen, önmagába csavarodó, sosem eresztő lehúzások, nem engednek. Kegyetlenül kegyetlen, kegyetlenül szép zene ez. A Digital Hardcore Recordings (DHR) a mai napig a legfontosabb kiadványának tekinti, sőt, személyesen Alec Empire is azt állította róla, hogy ennél tündöklőbb, felülmúlhatatlanabb album még nem jelent meg a DHR-nél. Neki meg azért elhiszem. Hasonló szépeket nyilatkozott róla Thom Yorke (van, aki nem tudja, ki ő? Najó, ha van: Radiohead-torok) is, akinek annyira kedvence a lemez, hogy a Kid A turnéjén Babalont kérte fel kísérő actnek. Szokás keveset emlegetni ezt az albumot, ezt a faszit, de nélküle az egész szcéna tökéletesen máshogy nézne ki. A mai napig jelentet meg kislemezeket, EP-ket (legutóbbi tavalyról a World of My Own, aminek még lehet, hogy helyet szorítok a közeljövőben, ha bejön ez Nektek), hasonló színvonalon, de ez, az egyetlen LP-je az igazi. Szóval melegen ajánlom, hallgassátok meg, én hónapokra bele tudtam feledkezni anno. Kedvcsinálásnak ITT egy link egy régi dalához, ami egy Land Speed Record nevű független válogatáson jelent meg Krisztus előtt nem sokkal. Download
Címkék:
ambient,
breakcore,
dark,
dark ambient,
dhr,
electronic,
jungle
Old Silver Key - Tales of Wanderings
Ez az a banda, akikkel kapcsolatban kissé tanácstalan vagyok. Egy alapvetően misztikusnak ható lemez elsőre hat, nálam azonban még keresi a helyét. A kelléktárral nincs is gond, amit a Drudkh és Neige /v. ö. Alcest/ felhasznál, mégsem érzem azt, hogy lefosnám a bokám. Jó hallgatni, ez kétségtelen, de harminchét perc kevés egy hasonló műfajú - ha már black metal vagy valami olyasmi - korong kibontásához. Posztos gitárprüntyögés, Neige állandó - számomra álmosító - éneke uralja a muzsikát. Tipikus blackgaze cucc, a feltalált genre minden előnyével, kliséjével és hátulütőjével. Eddig nem tudtam megszeretni, lehet ez a későbbiekben változni fog. Letöltés
Címkék:
black metal,
blackgaze,
melancholic,
post-whatever
2011. szeptember 13., kedd
Enduser - Live @ A38 (20110128)
Eredetileg az új Brutal Truth lemezzel akartam okoskodni itt, de már láttam, hogy az ájvánárákjúbébin már megjelent, más levedlett tollaival viszont nem ékeskedünk, mert minek. Ezért, érdekességképpen álljon itt e set. Bootleg, ahogy az okosok mondják, egészen király minőségben. Kis okosítás: Enduser alias Lynn Standafer, amerikai breakcore producer, akinek a zenéjében keveredik a raggacore, az indusztriális zene, az oldskool jungle ill. a drum and bass, mindez megfejelve atmoszférikus, filmzenés ambient-betétekkel és csipetnyi hip-hoppal. Hatásai közt ugyanúgy említhetjük KRS-One-t, mint a Skinny Puppy-t vagy akár Photek-et. Erre a bootleg-csapásra 2011. január 28-án került sor Budapesten, az A38-on, Jason Köhnen-nel (vagyis Bong-Rával) karöltve. Van itt minden, Panacea-környéki elmebeteg reszelés, eszelős raggázás, elszállás minden mennyiségben, a set végén meg van idézve egy dal erejéig (Remain) a The Blood of Heroes (aminek ugye Lynn is tagja), valahol középtájt pedig DJ Hidden (holland darkstep atyaúristen). Lehet, csak a nosztalgia miatt (tényleg elképesztően király buli volt), de szerintem ez a set minden breakcore/kortárselektronika rajongónak érdekes lehet. Ritkaság, amikor egy órát simán végigfülelek, csinálhatta felőlem akárki, de ez leültetett. Megjelentek a buli képei, de önmagában is kerek egész, remekül felépített produkció. Imádtam. De nyugi, holnap kaptok rendes albumot is. Download
2011. szeptember 12., hétfő
Ghost Brigade (szomor, poszt-, szládzs, prog, halál metál)
Ghost Brigade is a five-piece metal band from Jyväskylä, Finland, formed in 2005. They have taken elements from melodic death metal, doom metal and progressive metal into their music.
Alapvetően egy egyből felismerhető finn bandával van dolgunk, így nem meglepő, hogy a melankólia sokat hozzátesz zenéjükhöz. Élőben elég masszívat alkottak az Orphaned Land és az Amorphis előtt. Megállás, elindulás, vadulás, énekelés.
Címkék:
downtempo,
melancholic,
melodic death metal,
post-whatever,
progressive,
sludge
2011. szeptember 11., vasárnap
Einherjer - Norrøn
2003 óta földbe állt, inkább mondhatnánk azt, hogy nyugalomba vonult norvég viking metál zenekar új albuma gyanúsan kellemes hallgatnivaló, egyrészt azoknak, akik előzőleg is ismerték őket, a most ismerkedőknek pedig azért, mert nagyszerűen prezentálja, hogy mi a különbség a folk metál és a viking metál közt (bohózat és pátosz). Ráspolyos károgásszerű ének, ha dallamos ének tör előtérbe, akkor kizárólagosan kórus.
Jó őket újra hallani! Letöltés
2011. szeptember 10., szombat
2011. szeptember 8., csütörtök
Les Discrets & Arctic Plateau - Le Mouvement Perpétuel / Music's Like... (Split)
Felettébb kellemes párosítás a blackgaze, vagy mi a frász, vonaláról. Les Discrets esetében előzetes az új albumról illetve egy feldolgozás, a talján srácról annyit sejtek, hogy van egy lemeze. Hallgassátok őket!
2011. szeptember 7., szerda
2011. szeptember 6., kedd
Gator Bait Ten - Harvester (2010)
Ez még csak a negyedik posztom, de már megszegem az ígéretemet, miszerint elektronikus zenéket fogok adni. Bár a Gator Bait Ten is az elektronikából indult ki, még 1999-ben, M. Gregor Filip (Kanal, meg még The Blood of Heroes pl.) downtempo-projectjeként, vállvetve Paul Molyneux-vel (Ocosi) és Simon Smerdon-nal (Mothboy). Amennyire tudom, ez volt az egyetlen megjelenése, leszámítva még egy válogatáson megjelent dalt (erről jut eszembe, akinek az 1999-es self-titled album, illetve akár még az az egyszem dal a birtokában van, feltétlen keressen meg engem itt kommentben, vagy e-mailben vagy akármi, mert nagyon örülnék neki, és kurvára nem találom sehol őket. Köszi.). 11 évvel később az Ohm Resistance keretein belül a GBT új életre kelt, zenekarrá nőtte ki magát, és kiadott egy önmagába csavarodó, repetetív, nagyon mély lemezt. Ez volna itt, e!
A Gator Bait Ten-t jelenlegi formájában új arcok is kiegészítik. Dögmélyre ereszett basszuson az itt már általam sokat emlegetett Kurt Gluck alias Submerged, dobok mögött pedig Ted Parsons, aki olyan bandáknál pörgette már a tamokat, mint a Swans, a Jesu vagy a Godflesh (Justin K az első itteni megjelenésem volt, ugye). Nehéz leírni ezt a zenét. Mondanám, hogy metál, ha volnának itt klasszikus értelemben vett "dalok", mint ahogy nincsenek, csak a folyton lefelé tartó spirál van. Mondanám, hogy indusztriális, az mondjuk kb. igaz is. Nem tudom, mi ez. Drone-prog. Doomgaze. Valami ilyesmi. Igazából nem számít. Magányos éjszakákon, fullkakaón büntetés. Ajánlom, különösen a Red Van és a Trace Depth nevű tételeket. Download
Címkék:
avant-garde metal,
doom,
doomgaze,
drone,
industrial,
progressive metal,
submerged
Wolvserpent - Blood Seed
Pár napja, hogy kiszivárgott az új WitTR, kíváncsiságból megnéztem, hogy kivel fognak turnézni. Rendesen borsódzott a hátam. Letöltés
Wolvserpent utilizes twenty and plus years of classical training to create heavy atmospheres and avant-garde ideas of blackened occult hypno-doom metal. Stringed amplified instruments combine with a twenty-first century approach to composition to create works that are dark, atmospheric and span a range from drone, doom metal and funeral dirges to dark folk.
Címkék:
dark ambient,
downtempo,
drone,
experimental,
psychedelic
2011. szeptember 5., hétfő
Method of Defiance - Inamorata (2007)
Nem tudom, ki mennyire ismeri a szóban forgó projektet, ez itt természetesen megint egy Bill Laswell-project, akiről már eleget téptem a billentyűzetet az eddigi két posztomban. Szóval, a MOD a dub, a breakcore, és az elszállós, szinte már worldmusic hatásokat mutató (free) jazznek egy nagyon izgalmas egybeforrasztása olyan, baromi illusztris gárdával, hogy még! Maga a zenekar Bill Laswell-ből (basszus), Hawkmanből és Dr. Israelből (torkok) áll, mellettük villanyos trombitán fújkál Toshinori Kondo, Guy Licata dobol és Bernie Worrell kalapál a billentyűkön, viszont ezen a lemezen rengeteg a közreműködő, azok viszont arcok. A korongon, a teljesség igénye nélkül szerepel: Submerged (már emlegettem), SPL, az Evol Intent, Black Sun Empire, John Zorn a Masada String Trio-val, Herbie Hancock (!), Pharoah Sanders (!!), és igazából tovább nem is szeretném fokozni. Működik a kémia, sámánkodás az egész. Melegen ajánlom nektek. Download
Címkék:
bill laswell,
breakcore,
drum n bass,
dub,
electronic,
experimental,
jazz
Rekevinek
A Rekevin egy orosz együttes, akik a down-tempo-t vegyítik a trip-hoppal s mindezt meglehelik egy kis acid jazz-zel. Néhol a magyar Esclin Syndo ugrott be, de nekem az oroszok jobban tetszenek. Lehetséges, azért, mert annyira nem erőlködik az énekesnő. Mindenféle tevékenységhez aránylani tud.
Címkék:
atmospheric,
chillout,
downtempo,
lounge,
melancholic,
trip-hop
2011. szeptember 4., vasárnap
Nouvelle Vague - Singers
Nouvelle Vague is a French musical collective led by musicians Marc Collin and Olivier Libaux. Their name is a play on words referring simultaneously to their "Frenchness" and "artiness" (the '60s new wave of cult French cinema), the source of their songs (all covers of punk rock, post-punk, and New Wave songs), and their use of '60s Bossa nova-style arrangements. Download
2011. szeptember 3., szombat
Kartikeya - Mahayuga
Ők is szerepeltek még akkor, mikor a blog gyerekcipőben járt, azóta elő sem vettem őket, pedig egész kellemes faldöngetést játszik az orosz csapat. A sok túrás-fúrás után jönnek az indiai témák, dallamok, amik jók. Így puritánul megmondva. Letöltés
Címkék:
black metal,
death metal,
folk,
oriental
2011. szeptember 2., péntek
Elmaradás Murder by Death-nél
Sikerült szert tennem még néhány Murder by Death lemezre, igaz az egyik egy compilation. Jó zenehallgatást! :)
2003 - Who Will Survive, and What Will Be Left of Them?
2011 - Skeletons in the Closet (Rarities, Demos and Alternates, Lo-Fi / Live)
CD1//CD2//CD3
2011 - Skeletons in the Closet (Rarities, Demos and Alternates, Lo-Fi / Live)
CD1//CD2//CD3
Címkék:
alt-country,
alternative,
dark,
folk,
gothic,
indie,
rock
Bill Laswell vs. Submerged - Brutal Calling (2004)
Következő posztomban egy igazi különlegességet ajánlok, szerintem a kortárs elektronikus zene egyik igazán egyedülálló koronga. Bill Laswell, ha nem ismernétek, az elmúlt harminc év jazz- és dub-muzsikák basszusgitáros-kiskirálya, akinek olyan zenekarok és arcok kötődnek a nevéhez, mint az első posztomban is emlegetett The Blood of Heroes, a Praxis, John Zorn, a Method of Defiance (itt is Submerged-del együtt) vagy akár a Painkiller. Megkerülhetetlen. Pont.
Submerged alias Kurt Gluck New York-i breakcore/drum'n'bass producer, az Ohm Resistance és az Obliterati kiadók egyik alapítója.Tekeredett zenéje merít a legbrutálabb hardcore déenbéből, kortárs free jazz-ből, grindcore-ból. Idén új lemezzel is jelentkezett, illetve áprilisban egy sajnos nem 10 pontos, de így is remek buli keretében jelen sorok íróját is megtáncoltatta az A38-on, Scorn-nal karöltve. Scorn mondjuk makulátlan volt, azóta is szerelmes vagyok Mick Harris-be (ez perverz?)
Közös munkájuk gyümölcse a Brutal Calling, mindketten legjobb formájukat hozzák, Submerged könyörtelen kalapálását Laswell technikás basszusa teszi puha keretbe, hundertprocentes kollab, igazi csemege, szedjétek, mer' isten. Download
Címkék:
bass,
bill laswell,
breakcore,
drum n bass,
dub,
electronic,
experimental,
kurt gluck
2011. szeptember 1., csütörtök
Darkest Era - The Last Caress of Light
Az ír Darkest Era lassú, Primordial-ra emlékeztető, tempóit és zenei megoldásait tekintve mindenképpen, újsüttetű csapat. A valahol black-es riffekre jön rá az epikus doom metal együttesekre jellemző férfiének. Nekem nagyon bejött ez a borongós ír zene, ha szereted a Primordial-t és el tudnád képzelni végig énekkel, akkor próbálj szerencsét. Ajánlott még a 80-as évekbeli doom vonal kedvelőinek is. Letöltés
Címkék:
black metal,
downtempo,
epic,
folk,
heathen metal,
heavy metal
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)