James Fogarty nem az a típusú ember, aki sokat üldögél a pöcsén. Jóideig a The Meads of Asphodel-ben boldogított minket, előtte pedig tető alá hozta az Ewigkeit-ot.Mostani alkotása egy olyan képzeletbeli üstben fortyogott idáig, amibe belehányt angol humort a sötétebbik fajtából (MP vagy Black Adder, hogy mást ne említsek), rajongást a Keresztes Hadjáratok iránt s ízesítőnek a trubadúrok arcpirító beszólásait is kölcsönvette. (lsd. a Bring Me the Head of Metatron című nótát) Talán az arcpirító nem is a legjobb szó, inkább simán és puritán módon jól beszólt, mellesleg, köztünk legyen mondva, igaza van.
Zeneileg az anyazenekar hatása érhető tetten; black metal, olyan népies jelenségekkel megspékelve néhány olyan királyi udvarba való dallamrészlettel, amire meglepődve néztem csak. Annyit meg kell jegyezni, hogy jóval értelmesebbek a szövegek, mint azok, amik Metatron tolla alól kerülnek papírra.
1 megjegyzés:
ez valami iszonyat poén, egyszer régen majdnem fel is raktam!
Megjegyzés küldése