Robert Rich & B. Lustmord - Stalker (1995)

Erről, úgy vélem, nem kell túl sokat mondani, a dark ambient két alaparcának közös munkája egy lemezen a '90-es évek közepéről, pont az ilyen takonyhideg téli estékhez, mint ez is, Tarkovszkij 1979-es sci-fije alapján. Download

Bong-Ra & The DJ Producer - The Abominable /Blood Clot Techno (2011) PARTITÁJM!

Mivel egyikük sem mostanában jelentetett meg nagylemezt, ezért idei közös munkájukkal szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy december 10-én a Dürer Kertben fog fellépni Bong-Ra (Deformer-rel és a Bong-Ra/Deformer/Pándi trióval, vagyis Wormskull-lal), 23-án ugyanitt pedig The DJ Producer (Gancher-rel és Ruin-nal). Na, ebbe most sikerült egy kicsit belecsavarodnom, de felteszem, azért értitek. Buliinfó: Bong-Ra-ról egyelőre még csak a last.fm-en, a 23-i O.M.E.N. buliról viszont a Facebook-on is. Download

Deterior - Men Like Gods

Előző

Oneohtrix Point Never - Replica (2011)

Az Oneohtrix Pont Never egy, 2007 óta már hat lemezt megért Daniel Lopatin szólópróbálkozása. Ez az album az idei eresztés. Bár a korong egészéből csak egy nagyon vékonyka szeletet tesz ki, de kóstolóként ajánlom a címadó dalt. Változatos, felkavaró pop-drone, ahogy egy tanult kollegám fogalmazta, hétköznapi zene, nem hétköznapi csomagolásban. Download

Cormorant - Dwellings

Amerikai Gödényék már szerepeltek egyszer a blogon. Kicsit posztos hangulatú rikácsolós black-et kevernek folkkal, az én fülemnek kellemesen. Próbakör:

Submerged - Before Fire I Was Against Other People (2011)

Az úriembert már sokat emlegettem Mick Harris, Bill Laswell és a Gator Bait Ten kapcsán, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valami teljesen saját is megjelenjen tőle a blogon. A különösebb bemutatástól eltekintenék, mert a fenti posztokban már olvashattatok Kurt Gluck-ról eleget, itt csak annyit mondanék el, hogy ez a jelen év áprilisi (amikor az úr az A38-at is megjárta, Scorn-nal karöltve) album mestermű. Ja, meg persze, ismét az Ohm Resistance. Van itt minden: zakatoló, szétkapós dnb (Transport), eszeveszetten hörgő "metálosbrékkór" (No One) és az album végén egy hatalmas ívű, posztmetállal vagy mivel beoltott drum n bass, név szerint a Dead, ami mármár monolit, totem. Mittomén. Opus magnum. Hihetetlen dal. Viszont az én legnagyobb kedvencem az illbient-esen dülöngélő Nowhere to Hide, az egyetlen dal a lemezen, amiben közreműködők vannak, mégpedig Scorn és Dr. Israel. Fenomenális album. Download

Electro Quarterstaff - Aykroyd

Előző

Wormrot

A Wormrot egy szingapúri grindcore zenekar. Igen, tudom, ez nem az a valami, ami eddig tőlem várható volt, és nem is lesz túl sok ilyen, de ezen a gyilkos szar hideg télen olyan fasza erre buszozgatni. A tagok eddig mindenféle, gyanítom, hogy szintén vérhányó tánczenekar (pl. Septikaemia) oszlopai voltak. Szóval kvázi supergroup. Ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor mondjuk elsőként a Magrudergrind ugrik be, annál jobb vokálokkal, meg a baszomanyád lendület helyett inkább punkos sodrással. Vagy mondjuk az Agoraphobic Nosebleed. Nem neveztem meg lemezt, picsányi egypercesek sorakoznak itt, úgyhogy amit eddig összeszedtem tőlük, mind itt van, név szerint a 2009-es Abuse nagylemez, az idei évből pedig itt a Dirge album és a teljesen friss, Noise névre hallgató EP, ami öt dal, kicsit több, mint ugyanennyi percben. Lélekben megint dühöngő, meg nem értett szociopata tini leszel. Remekség. Aki még akar keresgélni tőlük, ITT talál egy fullos diszkográfiát. A friss szarokról pedig mindig értesítenek a Facebookon.

Abuse (2009)

Dirge (2011) - (ezt leszedheted INNEN is, egy e-mail cím ellenében)

Noise EP (2011) - (ezt pedig INNEN, akár mailcím nélkül)

Klabautamann - The Old Chamber

Német progresszív black metál csapat negyedik albuma, én az előzőt is kedveltem, olyannyira, hogy még top tízes vagy akárhányas is volt akkoriban. Trailer:

Iszoloscope - The Edge of Certainty (2010)

Iszoloscope zenéje egy igen érdekes elegy. Egy kicsit breakcore, egy kicsit ritmikus zaj, egy kicsit ordenáré techno, nyomokban ambient, néhol akár még psy-trance, Scorn és Coil-féle, nyomasztó hanglatban. De simán beraknám az Unreal Tornament soudtrackjének is. Szétszed. Download

Morose - Autumn Poetry (romantikus black metál)

Morose is a romantic black metal project from the United Kingdom. Earlier stuff

Alchemist - Organasm

Ausztrál csodabogarak nem mindennapi zenével és szövegvilággal. Bonyolult stílus, alapvetően death és thrash alapú pszichedelikus muzsika. Ez pedig egy amolyan klasszikus album tőlük 2000-ből.

Gazpacho - London [2 CD]

Előzőekben 1/2

CD 1//CD 2

Dinner auf Uranos - 50 Sommer 50 Winter

A Nocte Obducták és az Agrypnie után itt van még egy csapat, ami ehhez a slepphez köthető. Teljesen más vonalon mozog, mint a fentebb nevezett két együttes. Nyugodtabb, kedvesebb s az énekhang, felületes hallgatás után nekem néhol a néhai Peter Steele-t juttatta eszembe.

"Összességében kellemes és csodálatos muzsika, amely tartalmazza az építkező kibontakozásokat húzódásokat és érezhető hangulati vívódásokat, amik után hatalmasat lehet zuhanni, hogy aztán a verem aljáról megint lassú penge szántásokkal felkapaszkodjunk önmagunk vagy szerelmünk szívéig, megérintve a lélek tükrét és az elme legsötétebb bugyrait is." (haragSICK)

Lites & Cokes - Then Withdraw Gravity (2011)

Bár a csákbennhájón már kinn volt ez a cucc, ezt nem hagyhatom ki itt sem, mert cimbi muzsikál rajta. Kellemes, ügyes debütáló EP a hajdan miskolci, mostmár budapesti zenekartól. Kicsit posztdábsztepp, kicsit dárkámbient, kicsit indie. Nekem személy szerint egy kicsit popos, de kikapcsolni kurvajó, na! A Bandcamp-ről le tudjátok húzni őket, akár ingyen is. Terjesszétek, menjen a support, jó lesz ez. Béke.

Cathedral - Anniversary (2CD) [Live]

Legendázzunk! CD 1//CD 2

David Lynch - Crazy Clown Time (2011) - kérésre

Csapajev kérésére itt az új David Lynch. Nemtom milyen, még nem hallgattam. Download

Nocte Obducta - Verderbnis - Der Schnitter kratzt an jeder Tür

Előző

Jelonek - Revenge

Csellós metál, rockzene Lengyelországból, úgy emlékeztem, hogy sziklázóéknál  már kinn volt az első album, de a keresőjük nem találja, így ha igény támadna rá, szívesen feltöltöm.

Blut Aus Nord - 777 The Desanctification

Új Blut Aus Nord, előzőek 1/2/3

Karst - Cleaning a Cave (extreme rock)

Többször találkoztam már a zenekar nevével, azonban most jutottam el odáig, hogy utánuk járjak. Jelenleg az új TC pörög, itt egy kritika róluk. Meglehetősen összetett zene, legalábbis ezt engedte sejtetni az a szám, amit az oldalukra való belépéskor végighallgattam. Később!

Sonny Rollins - Sonny, Please (2006)

Két nappal ezelőtt a Művészetek Palotájában Sonny Rollins, és azt kell mondjam, olyan koncertet adott, amire tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy BESZARÁS volt. 81 éves a csóka, alig tud menni, látszott, hogy a szaxi nélkül működésképtelen, de az is látszott, hogy neki ez a vérében van már egyszerűen, imádja, amit csinál, még mindig. A bebop, a klasszik jazz (és néhány, későbbi évtizedekben fialt jazz-szörnyszülött) után, túl a kísérletezésen, túl mindenen már, még mindig itt van az utánozhatatlan Sonny Rollins, aki együtt dolgozott Coleman Hawkins-szal (akit mesterének tart), Miles Davis-szel, még a kedvencemmel, Coltrane-nel is.
Nem tudom, erre a chillesebb, finomabb jazzra ki nyitott errefelé (remélem, sokan), de a poszt apropója igazából az lenne, hogy értem én, ebben a fos országban, ahol semmi sem működik, nincs zenei média, zenei élet, klubélet, semmi sem, ott nem fog különösebb vihart kelteni sajnos, hogy szonirolinsz fellépett a Müpában, de az, bazmeg, hogy akár a Quart, akár az Index még csak említést sem tesz a dologról, az kurvára elszomorító és amúgy is felér egy szegénységi bizonyítvánnyal. Persze esélyes, hogy még korrigálni fogják, de akkor is... Lehet, hogy sznob faszverésnek tűnik, de a Merry Melodies nem fogja ugyanezt a hibát elkövetni. Rögtönzött beszámoló: Sonny Rollins félbénán is egy isten, aki nem volt ott, az bánhatja. Ennyi. Az album egyébként 2006-os, egyrészt azért ez, mert a Saxophone Colossus-t talán tényleg kicsit többen ismerik, másrészt meg azért, mert a koncert zenei világa is a friss Rollins-soundból merít. Na. Download

Shizuo - Shizuo Vs. Shizor (1997)

Igazából csak egy ilyen magamfajta deep underground baromnak alaplemez ez is, de a tulajdonképpeni oka annak, hogy ez a lemez kikerül ide, nem a rajongásom, hanem az, hogy bár már májusban meghalt David Hammer (Shizuo himself), hozzám csak most jutott el a hír. Nem meglepő amúgy, mert ez az infó anno csak a Cobra Killer facebook-siteján volt látható sokáig, hála Hanin Elias (az első "atariscsaj" Nic Endo előtt, idén szintén új lemezzel jelentkezett) posztjának, Alec Empire bizonyos okokból nem hajlandó erről beszélni, a Wikipedia és a last.fm is csak a közelmúltban közölte a tényt. David Hammer kezdetben az Atari Teenage Riot hangmérnöke volt, később alapította a Shizuo-t Razival és Annika Trost-tal (aki most a Cobra Killer tagja). Egyetlen igazi nagylemezük, a Shizuo Vs. Shizor a maga műfajában igazi klasszikus, a digital hardcore, egyáltalán, a kísérletezős punkrock elektronika egyik megkerülhetetlen lemeze, hála az olyan daloknak, mint a Sweat, a Punx vagy személyes kedvencem, az andalító, lökött, megunhatatlan (és a zsánerműfajtól amúgy elég távol álló) Blondo. David Hammer LSD-függősége elég hamar megpecsételte a banda további sorsát, ennek kicsúcsosodása volt, amikor összeverekedett Razival. Hammer utolsó hangzóanyaga a már egyedül készített Shizuo No I 2000-ből. Színpadon is ekkor állt utoljára. Nem teljesen tisztázott körülmények között (elég valószínűnek tűnik egy túladagolás, de még az is kétséges, hogy az milyen szerrel történt) halt meg idén, május 15-én. Harmincnyolc éves volt. R.I.P. Download

Quoit - Lounge (1996)

1996. Ma, szerény véleményem szerint, egy monolit albumot bocsátok közre. Ez a gyönyörű artwork-kel megáldott album Mick Harris (ezerszer említettem) első nagylemeze Quoit néven, ahol ugyanazt a markánsan nyomasztó sound-ot vontatott, ragacsos, sötét dub helyett atmoszférikus jungle-lel és tántorgó illbientes hangtájakkal oltja be. A mai napomhoz annyira illik, hogy az dráma. Hallgassátok csak meg a Wandering-et! Ha tetszik, akkor meg vagy mentve, itt a download.

Cholera - Prophecies of Annihilation

Cholera is a progressive death metal project hailing from Ottawa, Canada. It is an onslaught of technical death metal riffing and machine-gun double bass drumming, but simultaneously incorporates middle-eastern melodies, progressive flourishes, and dark string orchestration.

Necessary - Voldsløkka (2010)

A Necessary (korábban Necessary Intergalactic Cooperation) egy norvég project. Fogalmam sincs a korábbi munkáikról, tekintve, hogy ezelőtt már három nagylemezt adtak ki (igaz, az első egy split-LP a Teledubgnosis-szal), ez az album viszont amolyan évvégi kiskedvencem lett. Tavalyi az album, de nekem igazából az elmúlt két hónapomat határozta csak meg, úgyhogy gondoltam, nem leszek szararc és kirakom ide Nektek is, hátha lesz már valami olyan, ami meg is mozgat titeket annyira, hogy rányomtok a kommentgombra. Na, mindegy. Szóval, mivel magáról az ún. zenekarról nem tudok sokat elmondani, legyen elég annyi, hogy ez itt most akkor egy ilyen dubos, lüktető izé, amolyan pszichohiphop. Az album producere amúgy Justin K Broadrick volt, ez már elég sokat elmondhat a soundról, és valóban, eszünkbe is juthat akár Broadrick Kevin Martinnal közös Techno Animal projectje. Annál kicsivel letisztultabb, míg Mick Harris (konkrétan a The Weakener) munkáinál koszosabb és döngetősebb, elég csak a Peshawar gangelős ritmusára, vagy az album végi Helvete... dalvégi jungle osztására gondolni. Ja, amúgy Ohm Resistance kiadós, tehát egy élvezetes korong, remek dalokkal, mint a legtöbb ami ott kijön, legalábbis nekem. Ha nem hiszitek, a fenti YouTube-linken járjatok utána, vagy szedjétek innen: Download

Fennesz + Sakamoto - Flumina (2011)

Most pedig valami egészen más. Az osztrák Christian Fennesz (Vacuum) és a japán zongorista, Ryuichi Sakamoto (Energy Flow) kollaborációja. Idei album. Melankólia, kortárs klasszik pörcögés. Szépséges. Download

Stunt Rock - Collection of Throwaway Compilation Appearances, Most of Which Are Total Garbage (2011)

Ez pedig egy bónusz feltöltés, igazából a barátnőmnek ígértem meg ma reggel, hogy feltöltöm neki, de ha már felraktam, akkor ide is kiteszem, egész egyszerűen azért, mert az előadó oltári nagy kedvencem. Szóval, Stunt Rock pár zugbreakcore-osnak onnan lehet ismerős, hogy 1999-ben kihozott egy split-albumot Venetian Snares-szel. De inkább onnan sem, sajnos/szerencsére. Igazából nem tudom eldönteni, hogy az ő művészete mennyire nélkülözhetetlen, mennyire "alap", mennyire kurvajó, de nem is nagyon érdekel, mert lehet felőlem objektíve egy kalap szar is, én akkor is imádom, hatalmas inspirációt jelentett ahhoz, hogy jómagam is elkezdjek zenéket gyártani (amiből, ha több lesz, és már jobban megy, talán itt is közzéteszek párat).

Stunt Rock igazi harsh-skizofrén, ragasztószagú kukabúvár, valahol a hip-hop, a breakcore, az öncélúbb és befogadhatatlanabb zajzene, a glitch és a junk music tengelyén. Rengeteg spoken-word sample, filmekből, telefonbeszélgetésekből. Zenéje tükre annak, ahogy William Flegal (Stunt Rock) látja a világot, vagyis reményvesztett, fékevesztett, szétesett, beteg és zavaros. Igazából ez nem rendes album, hanem, ahogy a rövidke címből is kiderül, egy kalap alá söprése az eddig csak underground kiadók válogatásain (CRD, D-Trash, stb) megjelent szösszeneteinek. Egyrészt azért szerepel pont ez a pszeudo-album itt, mert rajta van a barátnőmet amúgy érdeklő remix, másrészt meg mert ez a legfrissebb kiadványa. Biztos, hogy fogom még itt Billt szerepeltetni (a Regret albumhármas egyszerűen KIHAGYHATATLAN, és kész.), pláne ha betartja, amit nekem márciusi levelezésünk alkalmával mondott, hogy még az idén kijön a Regret új része és egy regular Stunt Rock album is. Mindegy, remélem, tetszeni fog. Download

Detritus - Everyday Explanations (2011)

Elnézést, hogy megszakadt a lendületes poszolgatásom, közbejöttek technikai gikszerek, a netszolgáltatóm egy fasz, meg vidéken, anyáméknél töltöttem pár napot az őszi szünetben és bölcsen nem vittem magammal laptopot. De most újra itt. Na szóval: David Dando-Moore alias Detritus az Ad Noiseam kiadónál már zsinórban az ötödik nagylemezét hozza ki, legutóbbi (ez) körülbelül egy hónappal ezelőtt jelent meg. A Wales-i előadó megbízható minőségű lemezeket gyúr össze dark ambient, breakcore/breakbeat és trip-hop elemek felhasználásával. "Kortársklasszikus" hangulatú, szögegyszerű zongorabetétek, szolidan metálos színezetű gitárbelépések, folyamat magasztosan hömpölygő "beszarsz-feeling". Tulajdonképpen semmi újat nem hoz a két évvel ezelőtti Things Gone Wrong albumhoz képest (ITT meghallgathatjátok róla a kezdődalt), de azt legalább faszán. Pretty nice shit. Download

Agrypnie - Asche (EP)

Ha már emlegették őket kommentben, vártam egy kicsit, hogy jó minőség lásson napvilágot, így most feltöltésre került. :) Előző album pedig itt van.