Christoph de Babalon - Traumspiel EP

Anno egyik első posztom volt Christoph de Babalon If You're Into It, I'm Out of It című, 1997-es (és egyetlen) nagylemeze. Továbbra is imádom, érthetetlen, hogy mennyire nem ismert a fazon, még a breakcore/dnb igen alacsony sztenderdjeivel mérve is. Na. Új nagylemez továbbra sincs, van viszont két év szünet után egy háromszámos EP, ami pont ugyanolyan nyomasztó, dekára adagolt "tripcore", mint a legtöbb kiadványa. A hangulat, ha nem is olyan feszült dara, mint amit a nagylemez után elvárhatunk, még így is igencsak nyomós. Mindenkinek bőszen ajánlom, nemcsak a Traumspiel-t, hanem minden elérhető kiadványát. Ja, még valami, ha valakinek birtokában lenne a forma Scylla & Charybdis albuma, ne habozzon szólni nekem, mert nagyon örülnék neki. Download

Wisp - The Shimmering Hour

Elnézést itt a nagy kimaradásokért, igyekszem a közeljövőben kicsit több zenét posztolni. A pozitív hozadéka a böjtnek az, hogy kicsit felfrissítettem a saját zenetáramat is, hogy még több opció legyen. Na. Remélem, Loopy és Forest is megemberelik magukat, mert hangszeres zenékben viszont továbbra sem remeklek.
Reid W. Dunn (vagyis Wisp) egy meglehetősen eredeti megszólalást képviselő producer New York, Niagara Falls-ból. 2010-ben volt alkalmam élőben is megtekinteni Otto von Schirach előtt, ami egyrészt kurvajó volt, másrészt nagy dolog is, mert Reid talán ha évi 20 bulit vállal. 2003 óta jelentet meg zenéket, első lépéseit (pl. a nagy kedvenc Pleeper EP-t) ingyenesen letölthetővé tette a Wisp Archive-on keresztül. Ez a lemez 2009-es keltezésű, és rajta van minden, amiért Wisp-et szeretni lehet. Zenéjében egy egységbe olvad össze a kísérleti jungle és drum'n'bass, a breakcore és az acid, az IDM és a különféle kísérleti braindance-muzsikák, mindez nyakonöntve azokkal a jó kis filmezős szintihullámokkal meg némi oldszkúl videojáték-feelinggel. ITT az egyik kedvenc tételem a lemezről. Itt meg a Download

Quoit - Lounge (1996)

1996. Ma, szerény véleményem szerint, egy monolit albumot bocsátok közre. Ez a gyönyörű artwork-kel megáldott album Mick Harris (ezerszer említettem) első nagylemeze Quoit néven, ahol ugyanazt a markánsan nyomasztó sound-ot vontatott, ragacsos, sötét dub helyett atmoszférikus jungle-lel és tántorgó illbientes hangtájakkal oltja be. A mai napomhoz annyira illik, hogy az dráma. Hallgassátok csak meg a Wandering-et! Ha tetszik, akkor meg vagy mentve, itt a download.