A következő címkéjű bejegyzések mutatása: math. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: math. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 11., hétfő

Anderson Pose


A last.fm-en jött velem szembe ez a magyar káoszmetál project, méghozzá privát üzenet formájában. Az Anderson Pose egy már 2006 óta működő (és sok tagcserén átesett) maximalista hobbi-zenekar, tekintve, hogy még csak most jutottak el odáig, hogy első három (gecijó) dalukat közzétegyék az interneten. Nyomják, hogy kiszabaduljanak a hétköznapokból, de már indulgat a szekér szépen lassan, most egy új dal keverésével, klipkészítéssel és első koncertjeik szervezésével foglalatoskodnak. A hívószavak: experi-metal-hardcore, Converge, Meshuggah, TDEP. Plusz némi elektronikus buzerálás (ezekben a dalokban még nem), és szerintem egy egészen kicsi poszt-metál fíling is nyakoncsíphető.
Én őszintén remélem, hogy hallunk még róluk, mert ezek alapján van bennük potenciál, és nem szaladtak komolyabban bele a 'core-műfajok (számomra hervasztóan unalmas) kliséibe sem. Várom az első koncerteket, meg az új hangzókat.

A bandcamp-en belehallgathattok, és ahogy ezen a honlapon lenni szokott, nagyvonalú adományokkal is bombázhatjátok a zenekart, a facebook-on pedig követhetitek az éppen aktuális töréneteket.

"Just stare and crave and fall 
Where the stars make dreams and dreams make stars 
living fine in Hollywood 
with no pain and a cool phrase, like: 
Do you feel "luck"? 

No"

2012. május 8., kedd

Octahed - Circum Polaris (timecore)


Egy budapesti zenekarral állunk szemben, mikor az Octahed zajos brigádját hallgatjuk. Zenéjük koszos, gyorsan kalapáló, dallamos, szaggató, hozzászőtt érzelemmel eljátszó. Ahogy most megy az Element című nóta, úgy jutott eszembe a The Idoru még Andyvel a mikrofonnál, igaz, ez kevésbé csal mosolyt az ember arcára.

Lehet, hogy így is túl sokat szövegeltem olyasvalamiről, amihez nem értek, itt a bandcamp link, hallgassátok meg, töltsétek le, nézzétek meg őket élőben!

Köszi Bali Dávidnak!

2009. október 8., csütörtök

The Isosceles Project - Oblivion’s Candle

Nem meglepő, hogy Kanadának meglehetősen kellemes zenei felhozatala van metál berkekben.
Egy újabb, ígéretes csapat áll előttünk, a The Isosceles Project.
Próbálják szó szerint értelmezni a művészi szabadságot, így a progresszív zúzásokat, akusztikus és melankólikus elmélkedésekkel szakítják meg.

2009. szeptember 26., szombat

Xerath - I

Kb. olyan mint egy szimfonikus Strapping Young Meshuggah.

2009. február 24., kedd

Mistaken Element - Mind Over Matter (matekmetál)


Még nyár végén közöltük e francia brigád bemutatkozó albumát, azóta eltelt három év (mármint a megjelenés óta :) ), eljött a bizonyítás ideje és bár háromszori végighallgatás talán kevés ennek eldöntésére, az eleve jelzésértékű lehet, hogy ennyiszer fülrevételeztem az új lemezüket.

Nagyon új nincs a nap alatt, és ez talán pont így jó: enyhe Meshuggah-hátszél modern Pantera utóízzel, csak hogy legyen némi grúv is azért. Az előző albumból továbbhozott homogenitást megtöri a már-már obligát, az lemez második felén elhelyezkedő ballada, mely a lehető legjobb megoldás az addigra közel fél órája tartó riffcsomag feldolgozására.

Mindent összevetve, akinek az előző lemez tetszett, az most sem fog csalódni, aki pedig nem veti meg az előre mutató, technikás thrash tmetált, annak ajándék ez az 75 megányi mp3.

2008. július 17., csütörtök

Mistaken Element - Engraved in Memory (modern matekmetál)

Forest hívta föl figyelmem a címben szereplő francia zenekarra és lemezüket párszor meghallgatva úgy gondolom megérdemelnek egy bejegyzést. Ha metálról van szó, akkor a "francia" szóra elsősorban a Gojira rímel, de ha picit továbbmegyek, úgyanúgy rímpár a Meshuggah is. Márpedig a Mistaken Element tagjai igen sok időt tölthettek az előbb emlegetett zenekarok hallgatásával, ugyanakkor eszeveszett majmolásról mégsem beszélnék, hisz a bonyolult ritmikai képletek mellett a számok többségében ott van a bármikori fordulat lehetősége, amitől szabadjára engedik a lágyabb érzéseket, és ezáltal a hallgató is fellélegezhet egy picit. Külön szót érdemel a stoner-ízű death (és a helyenként előkerülő tiszta) vokál, amely egyértelmű pluszt ad a lemez összképének. Nem húzom tovább, hallgasd meg!

2008. július 2., szerda

Museo Rosenbach - Zarathustra



Igazodva az itteni "közízléséhez", úgy döntöttem, a modern, elektronikus muzsikák után (mellett)  bemutatom kedvenc progresszív rockzenekaromat, az olasz Museo Rosenbachot. A banda egyike azoknak a társulatoknak, akik csupán egy pár - esetükben egyetlen egy - lemez erejéig,  tehát igencsak rövid ideig léteztek. A szóban forgó Museo Rosenbach 1971-ben alakult, 1973-ban rögzítette Zarathustra című negyvenperces, nyolcszámos korongját, majd örökre eltűnt a süllyesztőben. Annak ellenére, hogy aránylag kevesen ismerték, ismerik őket sokan a Zarathustrát tartják a valaha készült legjobb olasz progrock albumnak.

Maga a zene a szimfónikus vonalhoz sorolható, jó sok matekkal: van itt ötnegyed, hétnyolcad, vonós hangszerek, amit néhol a szintén igen hangulatos olasz nyelvű ének egészít ki. Bár a lemez és a dalok is eléggé rövidek, mégis rengeteg hangulat, érzés van beléjük sürítve. A lemez első száma, a L'ultimo uomo egy monumentális nyitány és egy kissé szomorkás énekes betét után átvált a lemez fő témájába, egy felejthetetlen vonós dallamba, amely több számban is visszaköszön, de a gyors, virtuóz szólók kedvelői is megtalálhatják rajta a nekik való csemegét, például az utolsó előtti, Della natura című szám vidám Hammond-orgonaszólójának formájában...

Egyszóval zseniális. Sőt, kötelező!
Mindenki töltse le!

Related Posts with Thumbnails