Izraeli metál alakulat. Van benne Rammstein, Soad, klezmer dalok dúdolhatósága illetve a mai ember gyors kirohanása, ám bajaira megoldást nem találó, vállat vonó, ám a felszín alatt tovább fortyogó dühödt kétlábú jószág zenei kivetülése. Ezeket a dalok intenzitásából szűrtem le leginkább. Yiddishül énekelnek, ami miatt már egyből adódik a Rammstein párhuzam.
Hörgős, kiabálós menetelős progresszív black-es folk metal Amerikából. Tekintélyes kedvencek listával, ugyanakkor hangzásukat annyival írják csak le, hogy Viharfelhők a horizonton.
James Fogarty nem az a típusú ember, aki sokat üldögél a pöcsén. Jóideig a The Meads of Asphodel-ben boldogított minket, előtte pedig tető alá hozta az Ewigkeit-ot.
Blogunk hőskorában már előkerült ez a muzsikuscsoportosulás. -->itt ni
Doomoid metal kavarodik elő az amerikai partok ködéből. Öreg erdők susogása, elhalt avar ébredezése, kóborló szél tutulása az öreg, fogatlan barlang szájában s a panaszos óceán újra és újra felszakadó jajai jellemezhetnék ezt az albumot. A Wolves in Throne Room, Agalloch és régi Primordial keresztmetszetén fejezkedik el valahol a csapat, azonban a zsenalitásra még várni kell, legalábbis véleményem szerint!
Régóta elő akartam venni ezt a korongot, egyrészt azért mert ez az együttes még az Eluveitie előtt kezdte meg munkásságát, s szégyenszemre nem kapott akkora publicitást és rajongói fogadtatást, mint kellett volna, másrészt pedig egy nagyon kellemes folk/black album.
Többen összefuthattatok már a nemzetközi tagokat felölelő folk metal szuper csapattal. (Nem, itt nincs Rosszfiú, se Murdock.;])
Álljon itt a 2003-as demo felvétel is!
Nem vagyok oda a doom muzsikákért, de ezek az ír ördögök valahogy belopták magukat a szívembe a folkos, nagyon-nagyon hangulatos doom metal zenéjükkel. A dalaik törzsét a kelta kultúra és történelem iránti rokonszenv adja. Találhatunk teljesen tradicionális és hiteles dallamfutamokat is a sok lassú őrlés közt, amelyeket az énekes, Roibéard Ó Bogail hivatott előadni.
Azt hiszed, hogy a Melechesh és az Orphaned Land játszik csak orientális folk metal-t? Tévedsz! Orosz - mondom én, hogy az Orosz Föderáció metal nagyhatalom- együttesünk olyan nagyszerűséggel tolja a black-death metal alapokra a keleties dallamokat, hogy öröm hallgatni. Igaz, hogy aprítani is nagyon tudnak. Jellemző rájuk, hogy nehezen emészthető, death-es témáikra ráépítik a black-es reszelést, amire a koronát a keleti hangzású billentyűs hangszer teszi fel valamint az autentikus hangszerek orkánja. A vokálok nagyobbik részét gyomorból előtörő hörgés tölti ki, de tetten érhető dallamos ének is, ami a gitáros Arsafes felől érkezik. Körülbelül olyasmit képzeljetek el, mint az Ásmegin, csak ez inkább nevezhető fehér hollónak, mint az előbbi, mégpedig azért, mert a keleti népzenét választották, nem pedig az unalomig elcsépelt kliséket. Én csak ujjongani tudok, hogy így tettek. Gyertek és csatlakozzatok a rajongótáborhoz! (Zeneileg nem újítók, inkább csak a Közel-Kelet mániámat élem ki bennük.) Dobosuk a Hireonymus Bosch-ban is dübörög, amire egyszer még sort kerítek ebben a blogban.
