Jelonek - Revenge

Csellós metál, rockzene Lengyelországból, úgy emlékeztem, hogy sziklázóéknál  már kinn volt az első album, de a keresőjük nem találja, így ha igény támadna rá, szívesen feltöltöm.

Sonny Rollins - Sonny, Please (2006)

Két nappal ezelőtt a Művészetek Palotájában Sonny Rollins, és azt kell mondjam, olyan koncertet adott, amire tényleg nem tudok mást mondani, mint hogy BESZARÁS volt. 81 éves a csóka, alig tud menni, látszott, hogy a szaxi nélkül működésképtelen, de az is látszott, hogy neki ez a vérében van már egyszerűen, imádja, amit csinál, még mindig. A bebop, a klasszik jazz (és néhány, későbbi évtizedekben fialt jazz-szörnyszülött) után, túl a kísérletezésen, túl mindenen már, még mindig itt van az utánozhatatlan Sonny Rollins, aki együtt dolgozott Coleman Hawkins-szal (akit mesterének tart), Miles Davis-szel, még a kedvencemmel, Coltrane-nel is.
Nem tudom, erre a chillesebb, finomabb jazzra ki nyitott errefelé (remélem, sokan), de a poszt apropója igazából az lenne, hogy értem én, ebben a fos országban, ahol semmi sem működik, nincs zenei média, zenei élet, klubélet, semmi sem, ott nem fog különösebb vihart kelteni sajnos, hogy szonirolinsz fellépett a Müpában, de az, bazmeg, hogy akár a Quart, akár az Index még csak említést sem tesz a dologról, az kurvára elszomorító és amúgy is felér egy szegénységi bizonyítvánnyal. Persze esélyes, hogy még korrigálni fogják, de akkor is... Lehet, hogy sznob faszverésnek tűnik, de a Merry Melodies nem fogja ugyanezt a hibát elkövetni. Rögtönzött beszámoló: Sonny Rollins félbénán is egy isten, aki nem volt ott, az bánhatja. Ennyi. Az album egyébként 2006-os, egyrészt azért ez, mert a Saxophone Colossus-t talán tényleg kicsit többen ismerik, másrészt meg azért, mert a koncert zenei világa is a friss Rollins-soundból merít. Na. Download

Hauschka – Salon des Amateurs

Előzőek 1,2

Olivia Pedroli - The Den

The talented young artist’s performances, blending both softness and sensuality with electric sounds, were soon being described as mesmerizing. Gyönyörű! bandcamp

Hauschka – Foreign Landscapes

Volker Bertelmann is a classically trained composer/pianist from Germany who currently resides in Düsseldorf. Having studied classical piano for ten years, his work as Hauschka is based upon a playful exploration of the possibilities of the ‘prepared’ piano - a disruptive intervention into the preconceived idea of the piano as a pure-toned instrument: by clamping wedges of leather , felt or rubber between the strings; preparing the hammers with aluminium paper or rough films; placing crown corks on the strings, weaving guitar strings around the piano’s guts, or pasting them down with gaffa tape - his resulting tracks are composed both originally and charmingly. The results are vivid, unconventional pieces made in a spirit of playful research-enthusiasm.

Judgment Day - Peacocks/Pink Monsters (string metal)

Judgment Day is a string-metal band. Vintage effects pedals, improvisation and orchestral arrangements are all key components, broadening the scope of the record's songs from the deep, dark depths of brutal metal to the iridescent grandeur of outer space.

Ólafur Arnalds – Dyad 1909

Download

This latest release from Icelandic modern classical luminary Ólafur Arnalds

Ólafur Arnalds - Found Songs (2009)

A nyár lassan pihenni tér, s habár a hőség továbbra is elviselhetetlen, a strandok még nyitva, a hangulat még nem illant el teljesen, érezhetően már itt a változás ideje. Ehhez egy kiváló nyitány a léleknek Ólafur Arnalds legújabb albuma. Panaszos zongora, bánatos hegedű, egy borzasztó szép, visszafogott ambient lemez, csak sajnos meglehetősen rövid.

Ólafur Arnalds myspace

Philip Glass

He is considered one of the most influential composers of the 20th century, and is described by his biographer, Tim Page, as “the first composer to win a wide, multi-generational audience in the opera house, the concert hall, the dance world, in film and in popular music — simultaneously. ”

Solo Piano

“Metamorphosis” was written in 1988 and takes its name from a play based on Kafka’s short story.

Etudes for piano

Official Site

Erik Satie

Nem tudom, hogy valaki töprengett-e már azon, hogy napjaink zongorás, minimalista ambient dömpingje hol illetve kinek az ujjai alatt látta meg az eget? Az egyik előfutára ez a francia zeneszerző, Erik Satie, akinek tevékenysége a múlt század első két évtizedére terjed ki munkássága, könnyen meg tudja válaszolni ezt az eleinte egyszerűnek tűnő de korán sem elhamarkodott kérdést.

Bohém korában olyan emberekkel cimborázott, mint Claude Debussy, Maurice Ravel, Tristan Tzara. Illusztris barátai voltak.

Zenéje csendes, nem zajongó. Vágyat ébreszt, egy-két zongorafutama okán Kátai Tamás is eszembe jutott.

Letöltés

Les Fragments de la Nuit - Musique du Crepuscule (The Fountain OST folytatása)

Nagy szavak a címben, talán felelőtlenség Clint Mansell-hez hasonlítani ezt a francia csoportosulást, de jobb párhuzamot keresve sem találnék. Izzó, feszültségtől feszülő, semmi formabontás csak szépség. Hegedű és zongora éji kerengője. Ajánlatos az éjjeli hallgatása fülessel!

English biography:
In the beginning, a piano & a violin. After several soundtracks, an orchestra with violins & cellos is born. We compose for the cinema, animation movies & documentaries. Our music has no name. Its various faces are fragments traveling through the night, poetry in which words are notes, a memory where image is a dream.

Michael Nyman - The Piano soundtrack - 1993

Jane Campion 1993-as, The Piano (Zongoralecke) c. filmje lírai, magával ragadó, s amilyen gyönyörű, legalább olyan nyers és könyörtelen is. Holly Hunter fantasztikus a Skóciából az új-zélandi iszapos, mocsaras erdő mélyére, az őslakosok és tudatlan telepesek közé költöző néma asszony szerepében. Michael Nyman azóta kultikussá vált zongora futamai elképesztő erővel söpörnek végig a filmen. Személyes nagy kedvencem a jelenet, mikor a zongora még az óceán partján hever. Hunter a hangszeren keresztül énekel, mesél és kifejez, könnyed és nyugodt, Harvey Keitel pedig lassan sétálgat a homokban, figyeli a titokzatos nőt. A háttérben pedig hangosan zúgnak, morajlanak a tajtékos hullámok.

Sebkha-Chott - Niglah - Tapisseries Fines En Xxx Scripts Et Lxxx Trompettes

Az óriás felköhögött egy marék hangyát.
Ráérős, agyuktól megfosztott izgága hangyaboly volt. Az óriás feltette szemüvegét, hogy jobban megnézhesse, hogy mit rejtett a tüdeje.
Nyolc darab, kékbe-fehérbe-pirosba öltözött zsibvásárt is megszégyenitő zörejt kibocsátó siserehadot pillantott meg.

Új Link!

Balmorhea - All is Wild, All is Silent

Link has been removed by the request of the head of Western Vinyl.

Ólafur Arnalds - Variations of Static (EP)

Cirkulatív.

@ myspace
@ last.fm
pass: bunalti.com

Hauschka 2 korongja (a nyugalom szigete)

It is hard to say, but to point out some influences i would like to start with experimental electronic music from german labels like KaraokeKalk, Morr Music, RasterNoton, Staubgold, Kompakt, Tomlab and ECM(jazz-label) and then english Labels like FatCat, Domino, Touch etc.But also american bands and soloartists from 12k, saddle creek and thrill jockey.

Ma itt a nyugalom uralkodik. Csend s lehet kicsit élvezni, hogy január eleje van. Megfeledkezve a vizsgaidőszakról s hátradőlve élvezni a zene hullámát. Én is még csak most leltem meg, szóval lehet véleményezni az alant található gombbal.

2008 - Ferndorf

2007 - Room to Expand

(Kétrészes, az egyik a borító, a másik alatta a cím)

Balmorhea - River Arms (Acoustic/Classical/Experimental)

Egy kora nyári napon a vízpart mellett ücsörögve és könyvet olvasva tudja igazán kifejteni hatását a Balmorhea. Hátulról hallod, majd oldalról, végül az orrod előtt landol az egész hangzattan és te csodálkozol azon, hogy mennyire kellemes is lehet ez.
Csendesen simogató és könnyítően hűsítő. Mint egy felszabadító nyári zápor a hőségben.

In English:

The right music for summer to be presice.

Ólafur Arnalds - Eulogy for Evolution (ambient, post valami, klasszikus)

Mi jut az eszébe a zenét hallgató látogatónak Izlandról? Sigur Rós? Sólstafir? Az bizonyos, hogy különleges zenei csemege.
Ez a 21 éves mosfellsbær-i srác szintén nem szokványosat alkot. Törékeny, érzelmektől fűtött, klasszikus zenére rásimuló indie játékának neve. A klasszikus hangszerelést ötvözi az indie-re jellemző hangzásokkal, érzésekkel.
Én nagyon rágyógyultam. Rég volt ilyen, hogy szinte észre sem vettem, de már harmadszorra hallgattam meg az albumot.

Andy Winter - Shades Of Light Through Black And White (klasszikus zene)

Andy Winter az az ember, aki életrehívója volt az Age of Silence zenekarnak, játszik a Winds-ben és nevét adja a Sculptured lemezekhez illetőleg vendégként vett részt a Subterranean Masquerade albumának elkészítésében. Egyszóval egy sokoldalú figura.
Emberünk gondolt egyet 2005 környékén és kiadott egy egyetlen nótát tartalmazó korongocskát, melyet bárki (!!) az ég egy adta világon bárki meghallgathat, mert zongoramű.
Milyen egy XXI. századi zongora játék egy profi tolmácsolásában? Amilyen a századunk. Hol zaklatott, hol andalító, hol húsba markoló, hol vérszívó, hol csendes, hol pedig felgyorsuló, hol nyugtalanító.
A fény árnyai feketén és fehéren keresztül szűrve. Talán így lehet és kell is a legjellemzőbben említeni. Ez kell, mint koldusnak a falat kenyér.