Monstre The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble/The Mount Fuji Doomjazz Corporation áttekintés

Ahogy ígértem, valamennyire igyekszem kivenni a részemet a Dark Bombastic posztokból, de arra kellett rájönnöm, hogy a TKDE/TMFDC tandemen kívül nekem semmi sem ismerős a felhozatalból, szóval ez lesz. Ciki talán, mert őket azért talán már tényleg mindenki ismeri, már csak azért is, mert nemegyszer felléptek Magyarországon is, pl. az A38 Hajón. Namindegy, itt egy monstre áttekintés, mindenféle megjelent apróságukkal, úgyhogy aki hiányol valamit, itt megtalálja. Enjoy

TKDE:

The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble (2006)

Here Be Dragons (2009)

From The Stairwell (2011)

Live - I Forsee The Dark Ahead, If I Stay (2011)

Mutations EP (2009)

TKDE vs Kava Kon Remixes (2009)

Tribute to Moondog (2009)

Patra (Saint Vitus) (2009)

Dark Night of The Soul (2010)

TMFDC:

Doomjazz Future Corpses! (2007)

Succubus (2009)

Anthropomorphic (2011)

Egor (2012)

Brandt Brauer Frick - Mr. Machine

Szóval, hangszeres minimal techno, élő előadás, vonósok, dobok, kis zongora, leheletfinom elektronikus maszatolás, kamarazene. Ez a német Brandt Brauer Frick élő, és egyedülálló elegye. Némi promóanyag szerint ők a legnagyobb "must-see" mutatvány a tágabban értelmezett elektronikus zenei szcéna egybehangzó véleménye szerint. Nos, ezt április ötödikén személyesen le is csekkolhatjuk az A38 hajó gyomrában, háromezer (helyben háromezerötszáz) jó magyar forint leszurkolása ellenében. Nyakkendős techno, robotdallamok, live minimal techno jazz. Piece of art. Download

Még egy koncertajánlós poszt, a másik szerző klaviatúrájából

Forest már eleresztett egy egészen részletes koncertajánlást is, de mivel itt én képviselek egy egészen másfajta zenei hozzáállást, kicsit nézzünk bele az én naptáramba is, hátha valaki kedvet kap ezekhez is. Előre leszögezném, flyerekkel én most nem fogok pöcsölni, mert hajnali három van, de azért YouTube-linkeket, last.fm-eventeket kaptok, ahol van.

Submerged - Before Fire I Was Against Other People (2011)

Az úriembert már sokat emlegettem Mick Harris, Bill Laswell és a Gator Bait Ten kapcsán, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valami teljesen saját is megjelenjen tőle a blogon. A különösebb bemutatástól eltekintenék, mert a fenti posztokban már olvashattatok Kurt Gluck-ról eleget, itt csak annyit mondanék el, hogy ez a jelen év áprilisi (amikor az úr az A38-at is megjárta, Scorn-nal karöltve) album mestermű. Ja, meg persze, ismét az Ohm Resistance. Van itt minden: zakatoló, szétkapós dnb (Transport), eszeveszetten hörgő "metálosbrékkór" (No One) és az album végén egy hatalmas ívű, posztmetállal vagy mivel beoltott drum n bass, név szerint a Dead, ami mármár monolit, totem. Mittomén. Opus magnum. Hihetetlen dal. Viszont az én legnagyobb kedvencem az illbient-esen dülöngélő Nowhere to Hide, az egyetlen dal a lemezen, amiben közreműködők vannak, mégpedig Scorn és Dr. Israel. Fenomenális album. Download

Mick Harris - Hednod Sessions

Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download

Enduser - Live @ A38 (20110128)

Eredetileg az új Brutal Truth lemezzel akartam okoskodni itt, de már láttam, hogy az ájvánárákjúbébin már megjelent, más levedlett tollaival viszont nem ékeskedünk, mert minek. Ezért, érdekességképpen álljon itt e set. Bootleg, ahogy az okosok mondják, egészen király minőségben. Kis okosítás: Enduser alias Lynn Standafer, amerikai breakcore producer, akinek a zenéjében keveredik a raggacore, az indusztriális zene, az oldskool jungle ill. a drum and bass, mindez megfejelve atmoszférikus, filmzenés ambient-betétekkel és csipetnyi hip-hoppal. Hatásai közt ugyanúgy említhetjük KRS-One-t, mint a Skinny Puppy-t vagy akár Photek-et. Erre a bootleg-csapásra 2011. január 28-án került sor Budapesten, az A38-on, Jason Köhnen-nel (vagyis Bong-Rával) karöltve. Van itt minden, Panacea-környéki elmebeteg reszelés, eszelős raggázás, elszállás minden mennyiségben, a set végén meg van idézve egy dal erejéig (Remain) a The Blood of Heroes (aminek ugye Lynn is tagja), valahol középtájt pedig DJ Hidden (holland darkstep atyaúristen). Lehet, csak a nosztalgia miatt (tényleg elképesztően király buli volt), de szerintem ez a set minden breakcore/kortárselektronika rajongónak érdekes lehet. Ritkaság, amikor egy órát simán végigfülelek, csinálhatta felőlem akárki, de ez leültetett. Megjelentek a buli képei, de önmagában is kerek egész, remekül felépített produkció. Imádtam. De nyugi, holnap kaptok rendes albumot is. Download