Lantlôs

Egy olyan német csapatot igyekszek most nagyjából bemutatni, akik szintén ott lesznek nyár végén Gyulafehérváron. Nyeglénél (Alcest stb.) van a mikrofon, a zene pedig blackgaze. A legelső album pedig itt található. /Ha nem jó a link, akkor majd később kijavítom./ Minden szám meghallgatható a prophecyBC youtube-os oldalán.

 2010 - .neon

 

2011 - Agape

Les Discrets - Ariettes Oubliées

Les Discrets is the musical approach of Fursy Teyssier’s artistic research. Contemplative and esoteric atmospheres, feelings, fears and sensations related to our life and world. His paintings, music or lyrics are mostly about nature, the feeling of love and his fear of death.

Hypomanie - A City in Mono

Kicsivel lentebb hangoljuk a karácsonyi örömködést ezzel a blackgaze albummal. Előzőekben 1/2

Falloch - Where Distant Spirits Remain

A mindenféle ostobaság számba menő stílusról szóló szájkaratét elkerülve azt mondanám erről a csapatról, hogy blackgaze. Lévén ők oltári fancy stílus skatulyát találtak ki maguknak: celtic atmospheric metal. Mielőtt bárki fejében megfordulna a gondolat, hogy zászlóshajója lettünk a genre-nak, meg kell, hogy nyugtassam, nem, egyszerűen arról van szó, hogy mostanában más posztolnivaló nem akad, így maradunk a szamárnál.

A skót duó tavaly alakult, inspirációs hatásaik közt megemlítik a Skót Felföldet, a természetet, magát a nyelvet, művészetet, magyarán szólva, az alma nem esett messze a fájától. Sok újdonságot szövegileg nem kapunk, ettől azonban a muzsika lehet nagyszerű. Valahol az is, állati kellemes hallgatni, külön feldobja a kelta motívumok jelenléte, amit én mindössze egy síp(?)szólóval azonosítottam az egész album folyamán. Az Old Silver Key-re köröket ver, a nagyokhoz majd - remélhetőleg, potenciál ott kuksol bennük - a következő albumnál ér fel. Aki érdeklődik fülelje meg, néhány hallgatás után is érdemes.

Old Silver Key - Tales of Wanderings

Ez az a banda, akikkel kapcsolatban kissé tanácstalan vagyok. Egy alapvetően misztikusnak ható lemez elsőre hat, nálam azonban még keresi a helyét. A kelléktárral nincs is gond, amit a Drudkh és Neige /v. ö. Alcest/ felhasznál, mégsem érzem azt, hogy lefosnám a bokám. Jó hallgatni, ez kétségtelen, de harminchét perc kevés egy hasonló műfajú - ha már black metal vagy valami olyasmi - korong kibontásához. Posztos gitárprüntyögés, Neige állandó - számomra álmosító - éneke uralja a muzsikát. Tipikus blackgaze cucc, a feltalált genre minden előnyével, kliséjével és hátulütőjével. Eddig nem tudtam megszeretni, lehet ez a későbbiekben változni fog. Letöltés