Scorn - Plan B

Bár már majd' egy hónapos a bejelentés, miszerint Mick Harris befejezi a Scorn projectet és új néven fog csinálni valami egészen mást (nem mintha eddig nem dolgozott volna ezer meg egy néven), csak most jutottam el odáig, hogy egy emlékposzttal temessem egyik kedvenc előadóm simán legjobb projectjét. A Plan B albumra esett a választás, először is mert ez a legjobb, csupa kiváló téma, oltári húzással, sosem tudom megunni,másrészt meg azért, mert ez az album idén éppen tíz éves. R.I.P. Scorn és persze várom/várjuk(?) az új Mick Harris dolgokat. Download

Painkiller - Execution Ground (1994)

Feltételezem, senkinek nem kell bemutatnom Bill Laswell, John Zorn és Mick Harris korszakalkotó, sajnos rövid intervallumban létezett jazz-formációját. Első két lemezük egy kicsit a Naked City-t is alapul vevő, zajos, torz, maró grindcore-ba áztatott free jazz tébolymanifesztum volt, míg e harmadik a megmaradt jegyek mellett sokkal több teret enged a zenének, becsúsznak egészen szellős, némileg roncsolt ambient hangtájképek és a psychében furkáló, dubos mélyülések sem hiányoznak már innen, ergo sokkal változatosabb, érdekesebb munka, mint az amúgy szintén nagyszerű Guts of a Virgin és Buried Secrets lemezek voltak. Régi klasszikus, alapvetés meg minden. Download

(U.i.: számíthattok némi lemezdömpingre tőlem egészen szerdáig, amikor is hazautazom az ünnepekre, a prehisztorikus internetkapcsolatok és a radiátoron száradó, állítólag illatos narancshéjak hazájába, úgyhogy egészen szilveszter előttig nemigen leszek itt látható. Használjátok ki.)

Submerged - Before Fire I Was Against Other People (2011)

Az úriembert már sokat emlegettem Mick Harris, Bill Laswell és a Gator Bait Ten kapcsán, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valami teljesen saját is megjelenjen tőle a blogon. A különösebb bemutatástól eltekintenék, mert a fenti posztokban már olvashattatok Kurt Gluck-ról eleget, itt csak annyit mondanék el, hogy ez a jelen év áprilisi (amikor az úr az A38-at is megjárta, Scorn-nal karöltve) album mestermű. Ja, meg persze, ismét az Ohm Resistance. Van itt minden: zakatoló, szétkapós dnb (Transport), eszeveszetten hörgő "metálosbrékkór" (No One) és az album végén egy hatalmas ívű, posztmetállal vagy mivel beoltott drum n bass, név szerint a Dead, ami mármár monolit, totem. Mittomén. Opus magnum. Hihetetlen dal. Viszont az én legnagyobb kedvencem az illbient-esen dülöngélő Nowhere to Hide, az egyetlen dal a lemezen, amiben közreműködők vannak, mégpedig Scorn és Dr. Israel. Fenomenális album. Download

Quoit - Lounge (1996)

1996. Ma, szerény véleményem szerint, egy monolit albumot bocsátok közre. Ez a gyönyörű artwork-kel megáldott album Mick Harris (ezerszer említettem) első nagylemeze Quoit néven, ahol ugyanazt a markánsan nyomasztó sound-ot vontatott, ragacsos, sötét dub helyett atmoszférikus jungle-lel és tántorgó illbientes hangtájakkal oltja be. A mai napomhoz annyira illik, hogy az dráma. Hallgassátok csak meg a Wandering-et! Ha tetszik, akkor meg vagy mentve, itt a download.

Necessary - Voldsløkka (2010)

A Necessary (korábban Necessary Intergalactic Cooperation) egy norvég project. Fogalmam sincs a korábbi munkáikról, tekintve, hogy ezelőtt már három nagylemezt adtak ki (igaz, az első egy split-LP a Teledubgnosis-szal), ez az album viszont amolyan évvégi kiskedvencem lett. Tavalyi az album, de nekem igazából az elmúlt két hónapomat határozta csak meg, úgyhogy gondoltam, nem leszek szararc és kirakom ide Nektek is, hátha lesz már valami olyan, ami meg is mozgat titeket annyira, hogy rányomtok a kommentgombra. Na, mindegy. Szóval, mivel magáról az ún. zenekarról nem tudok sokat elmondani, legyen elég annyi, hogy ez itt most akkor egy ilyen dubos, lüktető izé, amolyan pszichohiphop. Az album producere amúgy Justin K Broadrick volt, ez már elég sokat elmondhat a soundról, és valóban, eszünkbe is juthat akár Broadrick Kevin Martinnal közös Techno Animal projectje. Annál kicsivel letisztultabb, míg Mick Harris (konkrétan a The Weakener) munkáinál koszosabb és döngetősebb, elég csak a Peshawar gangelős ritmusára, vagy az album végi Helvete... dalvégi jungle osztására gondolni. Ja, amúgy Ohm Resistance kiadós, tehát egy élvezetes korong, remek dalokkal, mint a legtöbb ami ott kijön, legalábbis nekem. Ha nem hiszitek, a fenti YouTube-linken járjatok utána, vagy szedjétek innen: Download

Scorn - Yozza EP (2011)

Annyit dumáltam már róla, hogy most végre egy posztban helyet szorítok Scorn idei, Yozza névre hallgató, négy dalos EP-jének. Aki meghallgatta anno a Hednod Sessions-t, az már tudja, milyen ez. Ugyanaz, csak tébolyultabb, sötétebb, betegebb, durvább, nyersebb. Aki nem hallgatta volna meg, annak csak annyit mondanék, hogy először is tegye meg, másrészt meg, hogy a Yozza az MASSIVE! Download

Mick Harris - Hednod Sessions

Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download