Piss OFF!

Újabb fesztiválpromó a Dark Bombastic után. Az idei OFF! fesztivál rengeteg király meglepetést tartogat a Katowice-be látogatóknak. A teljesség igénye nélkül: a Converge itt is bemutatja készülő, All We Love We Leave Behind című vadiúj LP-jét, a Swans is valószínűleg csöpögtet a The Seer új dalai közül. És még egy pár név, fellép Jamie Vex'd alias Kuedo, lesz Fennesz, Atari Teenage Riot, Bardo Pond, színpadra kerül Iggy Pop a Stooges-zal, sőt, Henry Rollins is. Egy háromnapos jegy sátrazással csak 48 euró augusztus harmadika és ötödike között. További info pedig ITT. A jó kalózszellemem azt diktálja, hogy pár már ismert, illetve kevésbé ismert albummal a közeljövőben elpromózgassam itt ezt a fesztet, remélem, Forest és Loopy is besegítenek, jó esélyt látok arra, hogy ezt nem hagyom ki. Béke!

Melamin & Wicked Sway - Flower Power

Szerepelt már itt az amerikai-orosz producerpáros, és most itt a vadiúj nagylemezük, ami nem az Ohm Resistance, hanem a Dubline gondozásában jelent meg és sajnos a hangvétel is megváltozott egy kicsit. A Metamorphosis elbetegedő dropjai, néhol sejtelmes, néhol gyomrozó hangulata után Melaminék egy igazi "paraszt-dubstep" albummal örvendeztettek meg minket, ami nem feltétlenül probléma, mert nagyon feszes és pörgős és húzós, csak épp feleannyira sem emlékezetes. De ennek ellenére van rajta néhány nagyon jó kis etűd, úgyhogy akinek inge, vegye magára. Download

Burial - Kindred EP

Új, háromdalos Burial EP. Egyelőre ez is ott van 2012 legjobb kiadványai között, de meg kell hagyni, egyre jobban mutálódik ez a vonal. Itt is vannak ugyan hihetetlen bassline-ok, de a lemez egésze egyre kevésbé dubstep, és egyre inkább dub-techno, sőt, majdhogynem trance-es hangulata van. Baromi rosszul hangzik, igaz? Én is meglepődtem, de azt kell mondjam, mégiscsak remek cucc, bizonyítékként hallgassátok meg a Lonert. Burial korábban itt volt, ha a linkek halottak, csiripeljetek, és már mennek is fel újra. Ehhez meg itt a Download

Melamin & Wicked Sway - Metamorphosis

Agyahagyott pártimuzsika a fiatalság szórakoztatására! Dubstep a legjobb formájából! Sokat nem tudok ezekről a srácokról elmondani, annyit csak, hogy egyikük orosz, másikuk meg amerikai, és ez a dualitás elég rendesen kijön a dalokból. Valahogy itt minden működik egyben, élvezheti a fanyalgó 'stephater is, a kacsaszájú partilányka is, meg a magamfajta kócos sznob is. Egyszerre közhelyes és mély, brutális és egy kicsit mégis light, Tulajdonképpen az egyetlen "röfögős" dubstep album, amit sikerült nagyon megszeretnem, én inkább csak a chilles, ambientes témákat csíptem a műfajból (Burial, Pinch, Shackleton meg ezek). Talán az is segít, hogy az Ohm Resistance adta ki. Nem véletlen. Ja, mellesleg az elmúlt évek egyik legbetegebb bass dropja is itt található, egyből a kezdő Bullet-ben. Download 

Bong-Ra áttekintés (kérésre)

Jason Köhnen már sokatoknak ismerős lehet a The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble/The Mount Fuji Doomjazz Corporation basszeros/laptopnyomkodójaként, meg úgy mellesleg a kollektíva fejeként. És biztos rengetegen találkoztatok már szólómunkáival, hiszen ő és Venetian Snares azok, akiknek neve először felmerül, ha szóba kerül a breakcore. Jason The Dj Producer-rel közös tavalyi kislemeze már volt itt, és Snares-t is megidéztem itt három kislemez erejéig. Most, hogy már közeleg, hogy Jason ismét tiszteletét teszi Magyarországon, kiválogattam öt, egymástól hangulatában és megoldásaiban gyökeresen eltérő kis- és nagylemezt, hogy kedvet csináljak az amúgy borítékolhatóan őrült bulihoz. A lapozás után megtaláljátok ezeket:

Még egy koncertajánlós poszt, a másik szerző klaviatúrájából

Forest már eleresztett egy egészen részletes koncertajánlást is, de mivel itt én képviselek egy egészen másfajta zenei hozzáállást, kicsit nézzünk bele az én naptáramba is, hátha valaki kedvet kap ezekhez is. Előre leszögezném, flyerekkel én most nem fogok pöcsölni, mert hajnali három van, de azért YouTube-linkeket, last.fm-eventeket kaptok, ahol van.

Burial (kérésre)

walterrall kérésére írom ezt a posztot, mert hiányolta gyűjteményéből Burial self-titled lemezét, meg az EP-ket. Nekem sincs meg minden kislemeze, de amíg meg nem jelenik (vagy le nem lopom) a Kindred EP, addig legyen itt a diszkográfia ismertebb része.
Burial egyébként, ha valaki nem ismerné, a dubstep okosabbik feléről érkező előadó, és a műfaj egyik koronázatlan kiskirálya. Minimál dobok, tudat alatt finoman kaparászó szub-basszusok, keserédes melankólia, néha egészen popzenei megoldásokkal (lásd pl. a NYC című dalt). Hatalmas chill, meg eléggé alapdolog is. Szedni.

Download Burial self/titled

Download Untrue

Download Street Halo EP

Dead Fader - Corrupt My Examiner

És még egy utolsó album mára tőlem, és ezzel be is pótoltam a múlt év végi hallgatásomat. Ez már inkább azoknak, akik ma agyvelőt kentek reggel a pirítósra, zúzni óhajtanak. Ennél betegebbet nem kell keresni. A műfaj neve itt is dubstep, csak itt a röfögős elszállást glitch-es akadásokkal, szaggatott, borult zajokkal dobták fel. Noise-step, ha úgy tetszik. Nem tépem a számat róla, beszéljen inkább ez a link, csak kötélidegzetűeknek. Download

Kuedo - Severant

És ha már az előző posztban beszéltünk a Vex'd duó egyik feléről, akkor itt a másik is. 2011-ben Jamie Teasdale is szólómunkával jelentkezett, bár a Kuedo már 2010-ben elindunt a Dream Sequence EP-vel, egyidőben az eddigi utolsó Vex'd kiadvánnyal, a Cloud Seed-del. Roly Porter Aftertime-jával ellentétben Jamie inkább elvágyódó dallamokkal, wonky-s zaklatottsággal, néhol hip-hopos pörgéssel operál, és szintén ellentétben az Aftertime-al, meg is maradt a dubstep keretein belül, úgy, hogy tökéletesen felforgatja azt. Ahogy elmondtam anno Pinch és Shackleton lemezénél is,ez az album is kiutat mutat a a műfaj sekélyesedéséből. Szintén 2011 emlékezetes lemezei között van, ha nem hallottad még, akkor most itt a lehetőség. Download

Pinch & Shackleton - Pinch & Shackleton (2011)

A dubstep, mint olyan, megosztó jelenség, vannak, akik utálják, méghozzá szívből, mások szerint meg ennél jobbat ki sem lehetne találni. Én amolyan középutas lennék, az igazi dubot imádom, viszont a dubsteppel szemben rengeteg fenntartásom van, és nagyon kevés az olyan producer a műfajban, aki az én rostámon átszalad. Ettől függetlenül nem szabad elmenni mellette, mert az anno még oly' meghatározó Korn is lilára döngette a saját mellét, hogy ők akkor most dubstep lemezt fognak csinálni szkrilleksszel meg még egy pár, hasonlóan semmilyen hulladékot gyártó nímanddal, akiről a kutya nem hallott. Na jó, a Noisia még elmegy. Meghallgattam, hát valami bődületesen szar lett. Mindegy.

Ez a két forma viszont pont azt testesíti meg a dubstepben, amit szeretek. Ez itt nem a tizenhat évesek arcoskodó, torz basszusröfögtetése, pláne nem az a csiricsáré, dubstepes-elektros-partyszemcsis hatásvadász buziság, ez itt frankó. Pinch első (és eddig egyetlen saját) nagylemezén remekül keverte össze a finomabb, ragadós, nyúlós dubot dancehall és klasszikusan reggae témákkal, minimális worldmusic-áthallásokkal. Ez volt az Underwater Dancehall 2007-ben. Shackleton 2009-ben jelentkezett csak nagylemezzel, akkor is csak három előző EP-je anyagát adta ki nagylemezként, aminek az igen fantáziadús Three EPs címet adta 2009-ben. És már akkor, egyetlen nagylemezzel is letarolt minden sztereotípiát, ami eszébe juthat egy zenehallgatónak a dubstep címkét hallva. Idei közös lemezük a műfaj eddigi egyik legjobb albuma. Agónia. Baromi sötét, semmiben lüktető szubbasszusok, az idegszálaidon kattogó cinek, feszült hangulat, vákuumszerű, mély gödör, minimál, szétroncsolt, darkos hangtájképek, rusztikus, de finom laptop-blues, fülhallgató-zene. Nem fogja leszedni a fejedet, mert nem arra való. Ez itt a gondolkodó homo sapiens dubstep-lemeze. Szóval ülj le a sötét szobában, fejhallgatót üzemeld, kakaó fullon, lőj fel egy rakétát, aztán mozi. Download

Scorn - Yozza EP (2011)

Annyit dumáltam már róla, hogy most végre egy posztban helyet szorítok Scorn idei, Yozza névre hallgató, négy dalos EP-jének. Aki meghallgatta anno a Hednod Sessions-t, az már tudja, milyen ez. Ugyanaz, csak tébolyultabb, sötétebb, betegebb, durvább, nyersebb. Aki nem hallgatta volna meg, annak csak annyit mondanék, hogy először is tegye meg, másrészt meg, hogy a Yozza az MASSIVE! Download

Snares - Sabbath Dubs (2007)

Az elalvás előtti spanglihoz íme, itt van nektek Snares (avagy Venetian Snares) 2007-es kislemeze, a Sabbath Dubs, ami, mily meglepő, két Black Sabbath (Black Sabbath és Electric Funeral) feldolgozást rejt, rá abszolút nem jellemző, baromi lassú, ennek ellenére is kifejezetten feszült és nyomasztó hangulatban. A kreténebb műfajelnevezések kedvelői nevezhetik akár doomstep-nek is, ami azt illeti, tényleg eléggé passzol hozzá. Oltári nagy kedvenc lett belőle ahhoz képest, hogy bár régóta rajongója vagyok Mr. Funk (túl menő név ahhoz, hogy igaz legyen) munkásságának, ezt a kislemezt nem hallottam, mi több, nem is tudtam róla, míg Pándi Balázsunk le nem játszotta a Tilos Rádióban egy vele készült interjúban, amit éppen füleltem. Tökéletes kiadvány. Az Electric Funeral is, de a Black Sabbath, vegyétek érte akár a fejemet, de simán jobb, mint az eredeti. Holnap jövök még jóságokkal. Download

Balkansky - The Temple (2011)

Brand new shit! Balkansky neve talán nem túl ismerős kis hazánkban, de ha azt mondom, hogy Ivan Shopov, akkor talán már kezdünk valamit kapizsgálni, ha pedig megemlítem Cooh nevét, akkor legalább a Therapy Sessions-ös déenbé arcok felkapják a fejüket. A három név egy és ugyanaz. De koncentráljunk csak a Balkansky projectre, már csak azért is, mert Ivan Cooh-mellékága élvezetes, de mégsem nyújt különösebb élményt. Viszont ez igen. Ivan, ahogy a nevéből kitalálhattátok, szláv nyelvterületről származik, egész konkrétan Bulgáriából, és mint egy egzotikus ország fia, az ő dubstep-nyelve egészen más. A sötét, ragadós, lassú, és a legkevésbé sem partiképes dropokra finomabb ill. borultabb világzenei (konkrétan balkán...obviously) és ethnic jazz hatások érkeznek. Első nagylemezén (Kuker, 2009) pl. a fél albumon közreműködött Theodosii Spassov, a bolgár jazzélet egyik nagy alakja, és mellesleg egy kaval névre hallgató bolgár népi hangszer egyik virtuóza. A címadó dalt pl. meghallgathatjátok EZEN a linken. Szóval egy érdekes lemez. És nagyon jól működik. Alapvetően ha meghallom a "világzene" szót, nem tehetek róla, de 18 körüli, bahiás göncökbe bugyolált, VBK-illatú picsák jutnak eszembe a Gödör körül betépve fetrengve, akik azt hiszik, hogy ők most nagyon etnók és nagyon hippik. Idegenkedem is minden ilyesmitől, mint a tűztől, de ott működött.
Két évvel később a The Temple nevű album (gyk.: jelen posztom tárgya) már nem operál ilyesmikkel, legalábbis nem olyan nyilvánvalóan, mint a Kuker. A The Temple egy letisztultabb munka, ami közelebb esik ahhoz a monoton ipari dub-soundhoz, amit én oly' nagyon kedvelek. Hogy mást ne mondjak, két hatalmas, rengeteget emlegetett kedvencem, Scorn és Enduser (korábban ITT)is közreműködik egy-egy dal erejéig. Nincs teljesen kialakult képem az albumról, mert annyira friss, hogy szinte még ropog, de szinte garancia a minőségre, hogy a The Temple már az Ohm Resistance-nél jelent meg. Javaslom, hogy hallgassatok bele, mert elég masszív és kellemes negyven-egynéhány percre számíthattok. Download