Actress - R.I.P.

Új Actress, egyelőre legalább olyan jó, mint 2010-ben a Splazsh volt. Kattogó, roncsolt techno, kásás hangtáj, VHS dub, kőolajtűzben égő pálmák, szürke napfény. Dowload

Necro Deathmort - Music of Bleak Origin

Sok újat nem tud hozzátenni a Necro Deathmort az eddig kiposztolt zenéimhez, ugyanaz a zajos, búgó, lehengerlő dub, mint mondjuk a legutóbbi Techno Animal, némi fémes hangulattal, kicsi noize-zal, drone-okkal megspékelve. A Temple of Juno a maga monotonitásával verhetetlen. Áprilisban új lemez. Download

Techno Animal - Radio Hades (kérésre)

Tegnap kérték tőlem ezt a lemezt YouTube-on, feltettem, itt van, Nektek is. Kevin "The Bug" Martin és Justin K Broadrick közös projectje 1900 és 2004 között. Recsegő hip-hop, hipnotizáló, zajos dub, roncsolt ambient hangtájak végtelen hosszan. Egy időben ez is nagy kedvencem volt. A Radio Hades tulajdonképp egy válogatás, legjobb single csapásaikból. ITT egy kedvcsináló nóta, meg a Download

Scorn - Plan B

Bár már majd' egy hónapos a bejelentés, miszerint Mick Harris befejezi a Scorn projectet és új néven fog csinálni valami egészen mást (nem mintha eddig nem dolgozott volna ezer meg egy néven), csak most jutottam el odáig, hogy egy emlékposzttal temessem egyik kedvenc előadóm simán legjobb projectjét. A Plan B albumra esett a választás, először is mert ez a legjobb, csupa kiváló téma, oltári húzással, sosem tudom megunni,másrészt meg azért, mert ez az album idén éppen tíz éves. R.I.P. Scorn és persze várom/várjuk(?) az új Mick Harris dolgokat. Download

Jah Wobble & Bill Laswell - Radioaxiom: A Dub Transmission

Bill Laswell-t senkinek nem kell már bemutatni, Jah Wobble-t talán már igen. A Johnny Rotten-féle poszt-Sex Pistols Public Image Ltd. basszusgitárosa volt, annak felbomlása után pedig a legkülönfélébb projectekben vett részt, többek között a Chinese Dub Orchestra-val. A fúziós zene, az ambient és a dub egyik nagyobbacska zászlósa ő is. Bill Laswell-el először a Divination nevű ambient dub projectben dolgozott együtt annak két lemezén 1993-ban és '94-ben. 2001-es közös lemezükön, akárcsak a Divinationben, a dub és az ambient legűrközelibb, legelszálltabb régióit térképezik fel a gyanútlan hallgató számára, pszichedelikus mélységekig lerántva a tisztelt műélvezőt, két basszusgitárral. Őrületesen király örömzene. Kikapcs. Download

DJ Spooky - Optometry (2002)

Így, szenteste előtt egy finom kis space-jazz albummal kedveskednék nektek. DJ Spooky abszolút alapvalaki, a dub, a kíséleti ambient és a trip(hip)hop műfajokban is. 2002-es lemeze abszolút hamisíthatatlan, smooth, elszállós jazz-hop, a legjobb fajtából, ahogy a borítón láthatjátok, jazzben elég beton alapnak számító arcokkal. Sajnos nem tudom eleget tépni a számat, mert megyek egy össz-szülinapi-karácsonyi-mittomén öszeröffenésre, úgyhogy legyen elég annyi, hogy óriási. Hihettek nekem, eddig azét nem tettem ki olyan látványosan szar zenét. Download

Painkiller - Execution Ground (1994)

Feltételezem, senkinek nem kell bemutatnom Bill Laswell, John Zorn és Mick Harris korszakalkotó, sajnos rövid intervallumban létezett jazz-formációját. Első két lemezük egy kicsit a Naked City-t is alapul vevő, zajos, torz, maró grindcore-ba áztatott free jazz tébolymanifesztum volt, míg e harmadik a megmaradt jegyek mellett sokkal több teret enged a zenének, becsúsznak egészen szellős, némileg roncsolt ambient hangtájképek és a psychében furkáló, dubos mélyülések sem hiányoznak már innen, ergo sokkal változatosabb, érdekesebb munka, mint az amúgy szintén nagyszerű Guts of a Virgin és Buried Secrets lemezek voltak. Régi klasszikus, alapvetés meg minden. Download

(U.i.: számíthattok némi lemezdömpingre tőlem egészen szerdáig, amikor is hazautazom az ünnepekre, a prehisztorikus internetkapcsolatok és a radiátoron száradó, állítólag illatos narancshéjak hazájába, úgyhogy egészen szilveszter előttig nemigen leszek itt látható. Használjátok ki.)

Eraldo Bernocchi / Blackfilm - Along The Corridors (2010)

Blackfilm, a cinematikus, darkos atmoszferizálásba, kortárs klasszikus elhajlásokba is belemászó IDM producer egyszem, self-titled nagylemezzel a háta mögött 2010-ben ezt a fenomenális mesterművet dobta le arra a bizonyos dohányzóasztalra Eraldo Bernocchi-val, az olasz dubcsászárral, aki olyan nagyságokkal készített már lemezeket, mint Mick Harris, Toshinori Kondo japán jazztrombitás, Bill Laswell, basszusgitárkisistenség, és így tovább. Nagyon szép, cifrául érthetetlen mondat lett az előző. Lazítós, széteső, ragadós dub, nagyon erősen éjszakai, homályos villanykörte-hangulattal. 10 pontos. Download

Pinch & Shackleton - Pinch & Shackleton (2011)

A dubstep, mint olyan, megosztó jelenség, vannak, akik utálják, méghozzá szívből, mások szerint meg ennél jobbat ki sem lehetne találni. Én amolyan középutas lennék, az igazi dubot imádom, viszont a dubsteppel szemben rengeteg fenntartásom van, és nagyon kevés az olyan producer a műfajban, aki az én rostámon átszalad. Ettől függetlenül nem szabad elmenni mellette, mert az anno még oly' meghatározó Korn is lilára döngette a saját mellét, hogy ők akkor most dubstep lemezt fognak csinálni szkrilleksszel meg még egy pár, hasonlóan semmilyen hulladékot gyártó nímanddal, akiről a kutya nem hallott. Na jó, a Noisia még elmegy. Meghallgattam, hát valami bődületesen szar lett. Mindegy.

Ez a két forma viszont pont azt testesíti meg a dubstepben, amit szeretek. Ez itt nem a tizenhat évesek arcoskodó, torz basszusröfögtetése, pláne nem az a csiricsáré, dubstepes-elektros-partyszemcsis hatásvadász buziság, ez itt frankó. Pinch első (és eddig egyetlen saját) nagylemezén remekül keverte össze a finomabb, ragadós, nyúlós dubot dancehall és klasszikusan reggae témákkal, minimális worldmusic-áthallásokkal. Ez volt az Underwater Dancehall 2007-ben. Shackleton 2009-ben jelentkezett csak nagylemezzel, akkor is csak három előző EP-je anyagát adta ki nagylemezként, aminek az igen fantáziadús Three EPs címet adta 2009-ben. És már akkor, egyetlen nagylemezzel is letarolt minden sztereotípiát, ami eszébe juthat egy zenehallgatónak a dubstep címkét hallva. Idei közös lemezük a műfaj eddigi egyik legjobb albuma. Agónia. Baromi sötét, semmiben lüktető szubbasszusok, az idegszálaidon kattogó cinek, feszült hangulat, vákuumszerű, mély gödör, minimál, szétroncsolt, darkos hangtájképek, rusztikus, de finom laptop-blues, fülhallgató-zene. Nem fogja leszedni a fejedet, mert nem arra való. Ez itt a gondolkodó homo sapiens dubstep-lemeze. Szóval ülj le a sötét szobában, fejhallgatót üzemeld, kakaó fullon, lőj fel egy rakétát, aztán mozi. Download

Necessary - Voldsløkka (2010)

A Necessary (korábban Necessary Intergalactic Cooperation) egy norvég project. Fogalmam sincs a korábbi munkáikról, tekintve, hogy ezelőtt már három nagylemezt adtak ki (igaz, az első egy split-LP a Teledubgnosis-szal), ez az album viszont amolyan évvégi kiskedvencem lett. Tavalyi az album, de nekem igazából az elmúlt két hónapomat határozta csak meg, úgyhogy gondoltam, nem leszek szararc és kirakom ide Nektek is, hátha lesz már valami olyan, ami meg is mozgat titeket annyira, hogy rányomtok a kommentgombra. Na, mindegy. Szóval, mivel magáról az ún. zenekarról nem tudok sokat elmondani, legyen elég annyi, hogy ez itt most akkor egy ilyen dubos, lüktető izé, amolyan pszichohiphop. Az album producere amúgy Justin K Broadrick volt, ez már elég sokat elmondhat a soundról, és valóban, eszünkbe is juthat akár Broadrick Kevin Martinnal közös Techno Animal projectje. Annál kicsivel letisztultabb, míg Mick Harris (konkrétan a The Weakener) munkáinál koszosabb és döngetősebb, elég csak a Peshawar gangelős ritmusára, vagy az album végi Helvete... dalvégi jungle osztására gondolni. Ja, amúgy Ohm Resistance kiadós, tehát egy élvezetes korong, remek dalokkal, mint a legtöbb ami ott kijön, legalábbis nekem. Ha nem hiszitek, a fenti YouTube-linken járjatok utána, vagy szedjétek innen: Download

Venetian Snares - Cubist Reggae EP (2011)

Ha a múltkor a Sabbath Dubs az esti spanglihoz szólt, akkor ez itt a másnap reggeli kávé. Proto-dub, csak úgy Snares-esen kitekerve. Download

Scorn - Yozza EP (2011)

Annyit dumáltam már róla, hogy most végre egy posztban helyet szorítok Scorn idei, Yozza névre hallgató, négy dalos EP-jének. Aki meghallgatta anno a Hednod Sessions-t, az már tudja, milyen ez. Ugyanaz, csak tébolyultabb, sötétebb, betegebb, durvább, nyersebb. Aki nem hallgatta volna meg, annak csak annyit mondanék, hogy először is tegye meg, másrészt meg, hogy a Yozza az MASSIVE! Download

Snares - Sabbath Dubs (2007)

Az elalvás előtti spanglihoz íme, itt van nektek Snares (avagy Venetian Snares) 2007-es kislemeze, a Sabbath Dubs, ami, mily meglepő, két Black Sabbath (Black Sabbath és Electric Funeral) feldolgozást rejt, rá abszolút nem jellemző, baromi lassú, ennek ellenére is kifejezetten feszült és nyomasztó hangulatban. A kreténebb műfajelnevezések kedvelői nevezhetik akár doomstep-nek is, ami azt illeti, tényleg eléggé passzol hozzá. Oltári nagy kedvenc lett belőle ahhoz képest, hogy bár régóta rajongója vagyok Mr. Funk (túl menő név ahhoz, hogy igaz legyen) munkásságának, ezt a kislemezt nem hallottam, mi több, nem is tudtam róla, míg Pándi Balázsunk le nem játszotta a Tilos Rádióban egy vele készült interjúban, amit éppen füleltem. Tökéletes kiadvány. Az Electric Funeral is, de a Black Sabbath, vegyétek érte akár a fejemet, de simán jobb, mint az eredeti. Holnap jövök még jóságokkal. Download

Jamie Saft & Merzbow - Merzdub (2006)

Ha a zene a szex, akkor Merzbow a pornó. Ez meg itt a szoftpornó. Már öt éves album, szerintem akit egy kicsit is érdekelnek a Tzadik kiadó cuccai, Jamie Saft vagy akár Merzbow, az biztos hallotta ezt a lemezt. Merzbow zenéje kicsit a titkos szerelmem. Beteszem, becsukom a szemem és egyszer csak minden eltűnt, ücsörgök a szarviharban, és nincs semmi más. Mindezt felöntjük zongorával és laza dubbal? Hát az eszem megáll. Időről-időre előveszem, amolyan rejtőzködő kedvenc albumom ez. Nem lehet megunni, úgy basz szét a korong, hogy közben tényleg gyönyörű. Hidd el nekem. 

Egyébként most én kérnék, ha valaki el tudná nekem juttatni Jamie Saft Sovlanut című korongját, annak nagyon hálás lennék.

Namindegy, szóval, ész megáll, fasz feláll. Dugni akarsz erre a zenére. Hidd el nekem. Download

Balkansky - The Temple (2011)

Brand new shit! Balkansky neve talán nem túl ismerős kis hazánkban, de ha azt mondom, hogy Ivan Shopov, akkor talán már kezdünk valamit kapizsgálni, ha pedig megemlítem Cooh nevét, akkor legalább a Therapy Sessions-ös déenbé arcok felkapják a fejüket. A három név egy és ugyanaz. De koncentráljunk csak a Balkansky projectre, már csak azért is, mert Ivan Cooh-mellékága élvezetes, de mégsem nyújt különösebb élményt. Viszont ez igen. Ivan, ahogy a nevéből kitalálhattátok, szláv nyelvterületről származik, egész konkrétan Bulgáriából, és mint egy egzotikus ország fia, az ő dubstep-nyelve egészen más. A sötét, ragadós, lassú, és a legkevésbé sem partiképes dropokra finomabb ill. borultabb világzenei (konkrétan balkán...obviously) és ethnic jazz hatások érkeznek. Első nagylemezén (Kuker, 2009) pl. a fél albumon közreműködött Theodosii Spassov, a bolgár jazzélet egyik nagy alakja, és mellesleg egy kaval névre hallgató bolgár népi hangszer egyik virtuóza. A címadó dalt pl. meghallgathatjátok EZEN a linken. Szóval egy érdekes lemez. És nagyon jól működik. Alapvetően ha meghallom a "világzene" szót, nem tehetek róla, de 18 körüli, bahiás göncökbe bugyolált, VBK-illatú picsák jutnak eszembe a Gödör körül betépve fetrengve, akik azt hiszik, hogy ők most nagyon etnók és nagyon hippik. Idegenkedem is minden ilyesmitől, mint a tűztől, de ott működött.
Két évvel később a The Temple nevű album (gyk.: jelen posztom tárgya) már nem operál ilyesmikkel, legalábbis nem olyan nyilvánvalóan, mint a Kuker. A The Temple egy letisztultabb munka, ami közelebb esik ahhoz a monoton ipari dub-soundhoz, amit én oly' nagyon kedvelek. Hogy mást ne mondjak, két hatalmas, rengeteget emlegetett kedvencem, Scorn és Enduser (korábban ITT)is közreműködik egy-egy dal erejéig. Nincs teljesen kialakult képem az albumról, mert annyira friss, hogy szinte még ropog, de szinte garancia a minőségre, hogy a The Temple már az Ohm Resistance-nél jelent meg. Javaslom, hogy hallgassatok bele, mert elég masszív és kellemes negyven-egynéhány percre számíthattok. Download

Mick Harris - Hednod Sessions

Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download

Carl Crack - Black Ark (1998) + bónusz cuccos

Egy újabb elfeledett DHR klasszikus. Carl Crack Carl Böhm néven született Szváziföldön, 1971-ben, és a legtöbben a klasszikus fellállású Atari Teenage Riot zajkeltő fekájaként ismerhetitek. Ezt a szerepet azóta CX Kidtronik tölti be, lehet, hogy a jövőben még rá is visszatérek. Emellett együtt tevékenykedett Alec Empire-rel a Bass Terror Sound System-ben is, ami szintén szült néhány feledhetetlen hardcore jungle klasszikust. 2001-ben halt meg túladagolásban, épp új szólómunkájának felvételei közepette, így esett meg, hogy a Black Ark maradt az egyetlen fennmaradt szólóanyag utána. Ez az album a végletekig absztrakt, elmebeteg elegye a dubnak, a hip-hopnak, az indusztriális zajoknak és a breakcore-nak. Igen, ezt már sok posztomban elmondtam, de Crack albuma az egészet valami iszonytatóan szédült hangulattal oltja be, ami miatt ez a lemez tényleg időtálló klasszikussá válik. Mármint tényleg, aki egy kicsit is érintett a digital hardcore vonulat előadói között, az biztos, hogy odavan ezért a lemezért, aki pedig nem tud a műfajjal mit kezdeni, annak úgyis tökmindegy. Persze rá lehet fogni, hogy azért klasszikus, mert egy "halottdrogosnigger" utolsó tébolymanifesztuma, de ha belefülelsz pl. a nyitó If You Mess With Me!-be, tutira kihallasz némi érzelmi és művészi többletet. Hogy még egy kis kedvet csináljak az albumhoz, ITT meghallgathatod a feltöltésemet. A névre kattintva pedig eljutsz az én YouTube-profilomra, ahol kaphatsz egy kis képet arról, hogy milyen zenék várnak rád a jövőben az én jóvoltamból. Önpromó off.

A címben pedig ígértem egy bónusz stuffot is. Egy húszperces rádió DJ-set 1995-ből, Carl Crack és Alec Empire közösen a Kiss FM-en. Ennyi, amit Carl Crack-től birtoklok. Ritkaság, remélem, tetszeni fog.

Download Black Ark

Download Bass Terror on Kiss FM - Radio Massive 95

Method of Defiance - Inamorata (2007)

Bár a Method of Defiance (továbbiakban MOD) tavaly két lemezzel is jelentkezett, én a második, 2007-es korongjukat rakom ide, egész egyszerűen azért, mert szerintem klasszisokkal jobb, remek a feat.-gárda és alapvetően az egész lemez is egy istencsapása, természetesen a legjobb értelemben.

Nem tudom, ki mennyire ismeri a szóban forgó projektet, ez itt természetesen megint egy Bill Laswell-project, akiről már eleget téptem a billentyűzetet az eddigi két posztomban. Szóval, a MOD a dub, a breakcore, és az elszállós, szinte már worldmusic hatásokat mutató (free) jazznek egy nagyon izgalmas egybeforrasztása olyan, baromi illusztris gárdával, hogy még! Maga a zenekar Bill Laswell-ből (basszus), Hawkmanből és Dr. Israelből (torkok) áll, mellettük villanyos trombitán fújkál Toshinori Kondo, Guy Licata dobol és Bernie Worrell kalapál a billentyűkön, viszont ezen a lemezen rengeteg a közreműködő, azok viszont arcok. A korongon, a teljesség igénye nélkül szerepel: Submerged (már emlegettem), SPL, az Evol Intent, Black Sun Empire, John Zorn a Masada String Trio-val, Herbie Hancock (!), Pharoah Sanders (!!), és igazából tovább nem is szeretném fokozni. Működik a kémia, sámánkodás az egész. Melegen ajánlom nektek. Download

Bill Laswell vs. Submerged - Brutal Calling (2004)

Következő posztomban egy igazi különlegességet ajánlok, szerintem a kortárs elektronikus zene egyik igazán egyedülálló koronga. Bill Laswell, ha nem ismernétek, az elmúlt harminc év jazz- és dub-muzsikák basszusgitáros-kiskirálya, akinek olyan zenekarok és arcok kötődnek a nevéhez, mint az első posztomban is emlegetett The Blood of Heroes, a Praxis, John Zorn, a Method of Defiance (itt is Submerged-del együtt) vagy akár a Painkiller. Megkerülhetetlen. Pont.

Submerged alias Kurt Gluck New York-i breakcore/drum'n'bass producer, az Ohm Resistance és az Obliterati kiadók egyik alapítója.Tekeredett zenéje merít a legbrutálabb hardcore déenbéből, kortárs free jazz-ből, grindcore-ból. Idén új lemezzel is jelentkezett, illetve áprilisban egy sajnos nem 10 pontos, de így is remek buli keretében jelen sorok íróját is megtáncoltatta az A38-on, Scorn-nal karöltve. Scorn mondjuk makulátlan volt, azóta is szerelmes vagyok Mick Harris-be (ez perverz?)

Közös munkájuk gyümölcse a Brutal Calling, mindketten legjobb formájukat hozzák, Submerged könyörtelen kalapálását Laswell technikás basszusa teszi puha keretbe, hundertprocentes kollab, igazi csemege, szedjétek, mer' isten. Download

Mr. Woodnote - Winter Of Woodshed

Mr.Woodnote is a saxophonist by trade. Originating from Australia with a background in Jazz, his travels paused in Bristol two years ago. Since then he has recorded, performed and toured with Dub FX, The Bonobo Hobos and others from Bristols musical underground. His first album 'Winter of Woodshed' showcases his formidable skills as a saxophonist, human beat-boxer and composer. Mr.Woodnote is now on tour with The Bonobo Hobos, taking their unique, eclectic, bouncy beats and lyrics from street to stage, city to city. (Myspace)