Last Step - Sleep

A már sokat emlegetett Venetian Snares alteregója új albummal jelentkezett most. A Last Step, ha nem tudnátok, Mr. Funk kevésbé "-core" jellegű zenéit rejti, inkább az acid és az IDM a hívószavak. Az első két Last Step album után a Sleep újra csavar egyet a gombon, itt inkább álmodó hangulatú, elszállt ambient-maszatolások sorakoznak, némi IDM-techno hatással alatta. Meglepő, megszokandó, megszerethető, különösen az itt is szereplő idei Snares-rombolások után. A nyitó Xyrem című dal instant szerelmem lett 12 másodperc leforgása alatt. Download

Squarepusher - Estrobia EP

A csakbennhajón már napvilágot látott Squarepusher, tudtommal még mindig meg sem jelent új nagylemeze, az Ufabulum (ami szerintem a legjobb anyaga a Go Plastic óta). Ennek kiegészítéseként fogadjátok el innen, a testvérblogtól, a nagylemezt kísérő, három dalos Estrobia EP-t. Két, Jenkinson-style acid/drum'n'bass pörgetés, végén kicsit experi-noize. Nagyon jó. Download

Nils Petter Molvær - Baboon Moon

Jelen posztom nem csak a lemez, hanem felhívás keringőre is. Május 19-én az úriember az A38 Hajón ad majd egy valószínűsíthetően fenomenális koncertet, mint ahogy ezt már sokszor megtette kicsiny országunkban az elmúlt években. ITT találtok egy Facebook-eventet, ahonnan kiderül, hogy 1) a koncert ugyan pofátlanul sokba kerül, de szerintem inkább ebbe érdemes belefizetni, tűk és fegyverek helyett, 2) hogy a norvég trombitás nem csak hogy iszonytatóan "cool", hanem szívesen turkál a kísérleti elektronika és az ambient konténerében is, hogy aztán, miután zord északi hangulatával leöntötte, eredeti és működőképes, értékes elegyet hozzon létre. Mostmár a sokadik lemezén, ennek a sorozatnak a legutóbbi gyöngyszeme a Baboon Moon. Hallgassátok, csodájára járjatok, satöbbi! Download

Helios – Moiety

Ingyenes//mindenesetre borító mögött link is van

Monstre The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble/The Mount Fuji Doomjazz Corporation áttekintés

Ahogy ígértem, valamennyire igyekszem kivenni a részemet a Dark Bombastic posztokból, de arra kellett rájönnöm, hogy a TKDE/TMFDC tandemen kívül nekem semmi sem ismerős a felhozatalból, szóval ez lesz. Ciki talán, mert őket azért talán már tényleg mindenki ismeri, már csak azért is, mert nemegyszer felléptek Magyarországon is, pl. az A38 Hajón. Namindegy, itt egy monstre áttekintés, mindenféle megjelent apróságukkal, úgyhogy aki hiányol valamit, itt megtalálja. Enjoy

TKDE:

The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble (2006)

Here Be Dragons (2009)

From The Stairwell (2011)

Live - I Forsee The Dark Ahead, If I Stay (2011)

Mutations EP (2009)

TKDE vs Kava Kon Remixes (2009)

Tribute to Moondog (2009)

Patra (Saint Vitus) (2009)

Dark Night of The Soul (2010)

TMFDC:

Doomjazz Future Corpses! (2007)

Succubus (2009)

Anthropomorphic (2011)

Egor (2012)

Wisp - The Shimmering Hour

Elnézést itt a nagy kimaradásokért, igyekszem a közeljövőben kicsit több zenét posztolni. A pozitív hozadéka a böjtnek az, hogy kicsit felfrissítettem a saját zenetáramat is, hogy még több opció legyen. Na. Remélem, Loopy és Forest is megemberelik magukat, mert hangszeres zenékben viszont továbbra sem remeklek.
Reid W. Dunn (vagyis Wisp) egy meglehetősen eredeti megszólalást képviselő producer New York, Niagara Falls-ból. 2010-ben volt alkalmam élőben is megtekinteni Otto von Schirach előtt, ami egyrészt kurvajó volt, másrészt nagy dolog is, mert Reid talán ha évi 20 bulit vállal. 2003 óta jelentet meg zenéket, első lépéseit (pl. a nagy kedvenc Pleeper EP-t) ingyenesen letölthetővé tette a Wisp Archive-on keresztül. Ez a lemez 2009-es keltezésű, és rajta van minden, amiért Wisp-et szeretni lehet. Zenéjében egy egységbe olvad össze a kísérleti jungle és drum'n'bass, a breakcore és az acid, az IDM és a különféle kísérleti braindance-muzsikák, mindez nyakonöntve azokkal a jó kis filmezős szintihullámokkal meg némi oldszkúl videojáték-feelinggel. ITT az egyik kedvenc tételem a lemezről. Itt meg a Download

Necro Deathmort - Music of Bleak Origin

Sok újat nem tud hozzátenni a Necro Deathmort az eddig kiposztolt zenéimhez, ugyanaz a zajos, búgó, lehengerlő dub, mint mondjuk a legutóbbi Techno Animal, némi fémes hangulattal, kicsi noize-zal, drone-okkal megspékelve. A Temple of Juno a maga monotonitásával verhetetlen. Áprilisban új lemez. Download

Holy Fuck - Latin

Körülbelül két évvel ezelőtt egészen sokat lehetett róluk hallani hipszter zenemagazinokban, és popzeneileg felvilágosultabb blogokon, de azóta valahogy eltűntek, és nem látni ezt a kurvajó nevű kanadai zenekart sehol. De valahogy minden kiadványukon volt egykét dal, ami évekre felkavarta bennem az állóvizet, folyton elő kell őket szednem. A popzenével az a baj, hogy a hatásáról nem tudod eldönteni, hogy ez most folyton örökérvényű vajon, vagy csupán jól sikerült fellángolás. 2012-re jutottam el odáig, hogy én a magam részéről ki merem jelenteni, a Holy Fuck az örökkévalóságnak dolgozik, és eddigi kiadványaikat méltatlanul elfeledte a popzenei média. Aki nem találkozott volna velük korábban, annak a kedvéért most megpróbálom összefoglalni, hogy mi is ez. Kéz a kézben a matekos rockzene, a zaj és a kísérleti elektronika, élő dobok, masszív basszusgitár, mindenféle zörejek egyben, valami egészen bizarr popkontextusban, valahol a Black Moth Super Rainbow, a The Octopus Project és a Battles közös keresztmetszetében. Valahogy minden nagylemezükre sikerült egy oltári himnuszt írniuk. A 2009-es albumon, amit nemes egyszerűséggel LP-nek kereszteltek el, ez volt a Lovely Allen, amit ITT meg tudsz hallgatni. Hasonló kaliberű beszarás nóta a 2010-es Latinon (gy.k.: ezen a lemezen) a Stay Lit, amit most csakazértsem linkelek ide. Ha nem hallottad volna még őket, akkor mindenképpen tegyél egy próbát, ha meg igen, akkor itt a lehetőség, hogy újrafüleld, mert anno valószínűleg nem figyeltél eléggé. Download

Vortex Rikers

Fullos Vortex Rikers diszkográfia ingyér' a bandcampről! Olvasónknak, walterrall-nak köszönöm az ajánlást, remélem, nem bánja, hogy profilja itt is nyilvánosságra került, de büszke vagyok rá, hogy az ízlése egy komoly része a Loony Melodies több, mint halhatatlan posztjain alapszik. Belehallgattam, és az Oceanic EP egészen kellemes, olyan ambient, amit tutira előbányászok még. A többibe még nem sikerült belefolyni ezer egyéb újdonság muzsika mellett, de biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb eljutok oda is. Egyébként egy németproducerduóról van szó. Hívószavak: post-dubstep, witch house (akármit is jelentsenek ezek), finom, darkos ambient hangtáj, reggeli ködbámulás, szürke chill. Kellemes. Download

Kuedo - Severant

És ha már az előző posztban beszéltünk a Vex'd duó egyik feléről, akkor itt a másik is. 2011-ben Jamie Teasdale is szólómunkával jelentkezett, bár a Kuedo már 2010-ben elindunt a Dream Sequence EP-vel, egyidőben az eddigi utolsó Vex'd kiadvánnyal, a Cloud Seed-del. Roly Porter Aftertime-jával ellentétben Jamie inkább elvágyódó dallamokkal, wonky-s zaklatottsággal, néhol hip-hopos pörgéssel operál, és szintén ellentétben az Aftertime-al, meg is maradt a dubstep keretein belül, úgy, hogy tökéletesen felforgatja azt. Ahogy elmondtam anno Pinch és Shackleton lemezénél is,ez az album is kiutat mutat a a műfaj sekélyesedéséből. Szintén 2011 emlékezetes lemezei között van, ha nem hallottad még, akkor most itt a lehetőség. Download

Kárpáti Dódi lemezek

A mára már szar muzsikát játszó Quimby zenekar trombitásának/zajkeltőjének két szólólemeze. Anno rengetegszer kérték tőlem, és még évek távlatából is zseniális albumok, úgyhogy itt a helyük, vegyétek, vigyétek. Avantgárd jazz, elektronikus szöszmötölés, csontzene, erősen kísérleti és persze veriartisztik. A linkeket köszönöm Lajosnak!

Download Senkiföldje/Wasteland

Download Imago 

Eraldo Bernocchi / Blackfilm - Along The Corridors (2010)

Blackfilm, a cinematikus, darkos atmoszferizálásba, kortárs klasszikus elhajlásokba is belemászó IDM producer egyszem, self-titled nagylemezzel a háta mögött 2010-ben ezt a fenomenális mesterművet dobta le arra a bizonyos dohányzóasztalra Eraldo Bernocchi-val, az olasz dubcsászárral, aki olyan nagyságokkal készített már lemezeket, mint Mick Harris, Toshinori Kondo japán jazztrombitás, Bill Laswell, basszusgitárkisistenség, és így tovább. Nagyon szép, cifrául érthetetlen mondat lett az előző. Lazítós, széteső, ragadós dub, nagyon erősen éjszakai, homályos villanykörte-hangulattal. 10 pontos. Download

Submerged - Before Fire I Was Against Other People (2011)

Az úriembert már sokat emlegettem Mick Harris, Bill Laswell és a Gator Bait Ten kapcsán, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valami teljesen saját is megjelenjen tőle a blogon. A különösebb bemutatástól eltekintenék, mert a fenti posztokban már olvashattatok Kurt Gluck-ról eleget, itt csak annyit mondanék el, hogy ez a jelen év áprilisi (amikor az úr az A38-at is megjárta, Scorn-nal karöltve) album mestermű. Ja, meg persze, ismét az Ohm Resistance. Van itt minden: zakatoló, szétkapós dnb (Transport), eszeveszetten hörgő "metálosbrékkór" (No One) és az album végén egy hatalmas ívű, posztmetállal vagy mivel beoltott drum n bass, név szerint a Dead, ami mármár monolit, totem. Mittomén. Opus magnum. Hihetetlen dal. Viszont az én legnagyobb kedvencem az illbient-esen dülöngélő Nowhere to Hide, az egyetlen dal a lemezen, amiben közreműködők vannak, mégpedig Scorn és Dr. Israel. Fenomenális album. Download

Lites & Cokes - Then Withdraw Gravity (2011)

Bár a csákbennhájón már kinn volt ez a cucc, ezt nem hagyhatom ki itt sem, mert cimbi muzsikál rajta. Kellemes, ügyes debütáló EP a hajdan miskolci, mostmár budapesti zenekartól. Kicsit posztdábsztepp, kicsit dárkámbient, kicsit indie. Nekem személy szerint egy kicsit popos, de kikapcsolni kurvajó, na! A Bandcamp-ről le tudjátok húzni őket, akár ingyen is. Terjesszétek, menjen a support, jó lesz ez. Béke.

Shizuo - Shizuo Vs. Shizor (1997)

Igazából csak egy ilyen magamfajta deep underground baromnak alaplemez ez is, de a tulajdonképpeni oka annak, hogy ez a lemez kikerül ide, nem a rajongásom, hanem az, hogy bár már májusban meghalt David Hammer (Shizuo himself), hozzám csak most jutott el a hír. Nem meglepő amúgy, mert ez az infó anno csak a Cobra Killer facebook-siteján volt látható sokáig, hála Hanin Elias (az első "atariscsaj" Nic Endo előtt, idén szintén új lemezzel jelentkezett) posztjának, Alec Empire bizonyos okokból nem hajlandó erről beszélni, a Wikipedia és a last.fm is csak a közelmúltban közölte a tényt. David Hammer kezdetben az Atari Teenage Riot hangmérnöke volt, később alapította a Shizuo-t Razival és Annika Trost-tal (aki most a Cobra Killer tagja). Egyetlen igazi nagylemezük, a Shizuo Vs. Shizor a maga műfajában igazi klasszikus, a digital hardcore, egyáltalán, a kísérletezős punkrock elektronika egyik megkerülhetetlen lemeze, hála az olyan daloknak, mint a Sweat, a Punx vagy személyes kedvencem, az andalító, lökött, megunhatatlan (és a zsánerműfajtól amúgy elég távol álló) Blondo. David Hammer LSD-függősége elég hamar megpecsételte a banda további sorsát, ennek kicsúcsosodása volt, amikor összeverekedett Razival. Hammer utolsó hangzóanyaga a már egyedül készített Shizuo No I 2000-ből. Színpadon is ekkor állt utoljára. Nem teljesen tisztázott körülmények között (elég valószínűnek tűnik egy túladagolás, de még az is kétséges, hogy az milyen szerrel történt) halt meg idén, május 15-én. Harmincnyolc éves volt. R.I.P. Download

Jamie Saft & Merzbow - Merzdub (2006)

Ha a zene a szex, akkor Merzbow a pornó. Ez meg itt a szoftpornó. Már öt éves album, szerintem akit egy kicsit is érdekelnek a Tzadik kiadó cuccai, Jamie Saft vagy akár Merzbow, az biztos hallotta ezt a lemezt. Merzbow zenéje kicsit a titkos szerelmem. Beteszem, becsukom a szemem és egyszer csak minden eltűnt, ücsörgök a szarviharban, és nincs semmi más. Mindezt felöntjük zongorával és laza dubbal? Hát az eszem megáll. Időről-időre előveszem, amolyan rejtőzködő kedvenc albumom ez. Nem lehet megunni, úgy basz szét a korong, hogy közben tényleg gyönyörű. Hidd el nekem. 

Egyébként most én kérnék, ha valaki el tudná nekem juttatni Jamie Saft Sovlanut című korongját, annak nagyon hálás lennék.

Namindegy, szóval, ész megáll, fasz feláll. Dugni akarsz erre a zenére. Hidd el nekem. Download

Christoph de Babalon - If You're Into It, I'm Out of It (1997)

Na, ígéretemmel ellentétben nem lett rendes album másnapra, de mentségemre szóljon, hogy közbejött egy ritka macerásan zajló, és a mai napig nem hundertprocent albérletbe költözés. De legalább mára már lett internet az új pecóban is. Mindegy.

Szóval ahogy múltkoriban ígértem, kaptok rendes nagylemezt is, és be kell valljam, ez a régi korong az egyik személyes kedvencem. Babalon első kiadványa 1994-ben jelent meg a régi, hamburgi kultkiadónál, a Fischkopf-nál. Babalon zenéje egészen egyéni vegyület, végtelen melankólia, trippelős beatek, eszelősen programozott dobok, széles, baromi nyomasztó, elszállós dark ambient hangtájképek. Ahogy már sokszor, itt is egymásra talál az ambient és a breakcore, csak itt sokkal jobban. Míg másoknál egy ilyen hangfestmény oldja a beatek keltette feszkót, Christoph-nál még csak rátesz egy lapáttal. A What You Call a Life és a My Confession nevű tételek (számomra) a top felvételek a lemezen, önmagába csavarodó, sosem eresztő lehúzások, nem engednek. Kegyetlenül kegyetlen, kegyetlenül szép zene ez. A Digital Hardcore Recordings (DHR) a mai napig a legfontosabb kiadványának tekinti, sőt, személyesen Alec Empire is azt állította róla, hogy ennél tündöklőbb, felülmúlhatatlanabb album még nem jelent meg a DHR-nél. Neki meg azért elhiszem. Hasonló szépeket nyilatkozott róla Thom Yorke (van, aki nem tudja, ki ő? Najó, ha van: Radiohead-torok) is, akinek annyira kedvence a lemez, hogy a Kid A turnéjén Babalont kérte fel kísérő actnek. Szokás keveset emlegetni ezt az albumot, ezt a faszit, de nélküle az egész szcéna tökéletesen máshogy nézne ki. A mai napig jelentet meg kislemezeket, EP-ket (legutóbbi tavalyról a World of My Own, aminek még lehet, hogy helyet szorítok a közeljövőben, ha bejön ez Nektek), hasonló színvonalon, de ez, az egyetlen LP-je az igazi. Szóval melegen ajánlom, hallgassátok meg, én hónapokra bele tudtam feledkezni anno. Kedvcsinálásnak ITT egy link egy régi dalához, ami egy Land Speed Record nevű független válogatáson jelent meg Krisztus előtt nem sokkal. Download

Method of Defiance - Inamorata (2007)

Bár a Method of Defiance (továbbiakban MOD) tavaly két lemezzel is jelentkezett, én a második, 2007-es korongjukat rakom ide, egész egyszerűen azért, mert szerintem klasszisokkal jobb, remek a feat.-gárda és alapvetően az egész lemez is egy istencsapása, természetesen a legjobb értelemben.

Nem tudom, ki mennyire ismeri a szóban forgó projektet, ez itt természetesen megint egy Bill Laswell-project, akiről már eleget téptem a billentyűzetet az eddigi két posztomban. Szóval, a MOD a dub, a breakcore, és az elszállós, szinte már worldmusic hatásokat mutató (free) jazznek egy nagyon izgalmas egybeforrasztása olyan, baromi illusztris gárdával, hogy még! Maga a zenekar Bill Laswell-ből (basszus), Hawkmanből és Dr. Israelből (torkok) áll, mellettük villanyos trombitán fújkál Toshinori Kondo, Guy Licata dobol és Bernie Worrell kalapál a billentyűkön, viszont ezen a lemezen rengeteg a közreműködő, azok viszont arcok. A korongon, a teljesség igénye nélkül szerepel: Submerged (már emlegettem), SPL, az Evol Intent, Black Sun Empire, John Zorn a Masada String Trio-val, Herbie Hancock (!), Pharoah Sanders (!!), és igazából tovább nem is szeretném fokozni. Működik a kémia, sámánkodás az egész. Melegen ajánlom nektek. Download

Bill Laswell vs. Submerged - Brutal Calling (2004)

Következő posztomban egy igazi különlegességet ajánlok, szerintem a kortárs elektronikus zene egyik igazán egyedülálló koronga. Bill Laswell, ha nem ismernétek, az elmúlt harminc év jazz- és dub-muzsikák basszusgitáros-kiskirálya, akinek olyan zenekarok és arcok kötődnek a nevéhez, mint az első posztomban is emlegetett The Blood of Heroes, a Praxis, John Zorn, a Method of Defiance (itt is Submerged-del együtt) vagy akár a Painkiller. Megkerülhetetlen. Pont.

Submerged alias Kurt Gluck New York-i breakcore/drum'n'bass producer, az Ohm Resistance és az Obliterati kiadók egyik alapítója.Tekeredett zenéje merít a legbrutálabb hardcore déenbéből, kortárs free jazz-ből, grindcore-ból. Idén új lemezzel is jelentkezett, illetve áprilisban egy sajnos nem 10 pontos, de így is remek buli keretében jelen sorok íróját is megtáncoltatta az A38-on, Scorn-nal karöltve. Scorn mondjuk makulátlan volt, azóta is szerelmes vagyok Mick Harris-be (ez perverz?)

Közös munkájuk gyümölcse a Brutal Calling, mindketten legjobb formájukat hozzák, Submerged könyörtelen kalapálását Laswell technikás basszusa teszi puha keretbe, hundertprocentes kollab, igazi csemege, szedjétek, mer' isten. Download

Final - My Body Is a Dying Machine EP (2010)

Sziasztok. black.water vagyok, ez az első posztom erre a blogra, komolyabb pannonföldi blogtúrók emlékezhetnek rám a Varázsgarázs Zéjeként. Na, azóta kicsit felborult a zenei ízlésem, úgyhogy tőlem jobbára sötét és/vagy gusztustalan elektronikát fogtok kapni. Dub, dark ambient, breakcore, speedcore. De néha majd jön valami egészen más is. Na, elég ennyi rólam.

Jelen posztom tárgya pedig a Final. Aki nem ismerné, annak elárulom, hogy egy Justin K. Broadrick nevű amatőr egyszemélyes dark ambient projectje ez az egész. Az úriember ismerős olyan nevenincs zenekarokból, mint a Napalm Death, a Jesu vagy a Godflesh, emellett hallhattatok róla még a The Blood of Heroes, a White Static Demon, a Coucil Estate Electronics vagy a Krackhead mögött álló közös keresztmetszetként is. Tényleg nincs kedvem mindet felsorolni, plusz Broadrick elő fog még kerülni, merthogy nagy kedvencem. A Final Broadrick legelső zenei próbálkozása, még tizenhárom évesen, 1982-ben kezdte, a Final akkori hangzását a "harsh noize" cimke fedi le a legjobban, akkor még olyan hatásokkal, mint a Throbbing Gristle, Maurizio Bianchi vagy Merzbow. Aztán a kilencvenes évek elején feltámadt a project, majd időnként kicsit elsüllyedt, mer' jött a Jesu meg a többi. Ez a 2010-es EP már egészen más, mint a korai Final albumok, és mivel Broadrick elsősorban önmagára hat igazán, hívhatnánk ezt a lemezt amolyan poszt-Jesunak is. A különbség mindössze annyi, hogy míg a Jesu nagyívű szónikus robbantás, addig a Final befordult szúpercegés. Szeretni fogjátok, remélem. Akkora érzelmi beöntés a lemez, hogy nehezedre esik eldönteni, most sírj a depressziótól, vagy kacagj a boldogságtól. Download