Alec Empire - Limited Editions 1990-94 (1994)

Érdekes, hogy ugyan Alec Empire is van akkora, ha nem nagyobb kedvencem, mint Mick Harris, direkt tőle mégsem még volt posztom ide. Most egy pár napig megint nem lesz alkalmam számítógép elé kucorodni, szóval addig is, közreadok egy gyöngyszemet. Ez az album, vagy nevezzük inkább válogatásnak, a kísérleti minimálelektronikában jártas Mille Plateaux-nál jelent meg 1994-ben, tehát bőven kultikus, kissé talán méltatlanul elfeledett klasszikusról beszélünk Alec életművében. Egy egészen más megközelítés, nincsenek kalapáló jungle dobok, se a punkos húzás, ez a korong inkább a techno, az ambient és a glitch közös farvízén evez, nem simára polírozott, hanem finoman karcos hangtájképekkel, tíz perc körüli lassú röptetésekkel. Alapvetően ha valamire azt mondják, hogy "éteri", az lehet nagyon kurva rossz is, de hogy bebizonyítsam, hogy tényleg időtlen és különleges albumról van szó, hadd biggyesszem ide a The Backside of My Brain című tételt a korongról, ami a negyedik a sorban. Nos? Remélem, sokan felteszitek a nagy fejhallgatót és trippeltek rá egyet a városban, az erdőben vagy akárhol, mert ehhez a félig gyönyörű, félig takony télhez csodálatosan passzol. Enjoy. Download

Shizuo - Shizuo Vs. Shizor (1997)

Igazából csak egy ilyen magamfajta deep underground baromnak alaplemez ez is, de a tulajdonképpeni oka annak, hogy ez a lemez kikerül ide, nem a rajongásom, hanem az, hogy bár már májusban meghalt David Hammer (Shizuo himself), hozzám csak most jutott el a hír. Nem meglepő amúgy, mert ez az infó anno csak a Cobra Killer facebook-siteján volt látható sokáig, hála Hanin Elias (az első "atariscsaj" Nic Endo előtt, idén szintén új lemezzel jelentkezett) posztjának, Alec Empire bizonyos okokból nem hajlandó erről beszélni, a Wikipedia és a last.fm is csak a közelmúltban közölte a tényt. David Hammer kezdetben az Atari Teenage Riot hangmérnöke volt, később alapította a Shizuo-t Razival és Annika Trost-tal (aki most a Cobra Killer tagja). Egyetlen igazi nagylemezük, a Shizuo Vs. Shizor a maga műfajában igazi klasszikus, a digital hardcore, egyáltalán, a kísérletezős punkrock elektronika egyik megkerülhetetlen lemeze, hála az olyan daloknak, mint a Sweat, a Punx vagy személyes kedvencem, az andalító, lökött, megunhatatlan (és a zsánerműfajtól amúgy elég távol álló) Blondo. David Hammer LSD-függősége elég hamar megpecsételte a banda további sorsát, ennek kicsúcsosodása volt, amikor összeverekedett Razival. Hammer utolsó hangzóanyaga a már egyedül készített Shizuo No I 2000-ből. Színpadon is ekkor állt utoljára. Nem teljesen tisztázott körülmények között (elég valószínűnek tűnik egy túladagolás, de még az is kétséges, hogy az milyen szerrel történt) halt meg idén, május 15-én. Harmincnyolc éves volt. R.I.P. Download

Atari Teenage Riot összefoglalás

Az elmúlt két posztom a DHR egykét klasszikusán ment végig, új posztom viszont magával az Atari Teenage Riot-tal fog foglalkozni. Bár erősen kétlem, hogy ilyen létezik a blog olvasói között, mégis, hátha van itt olyan is, aki nem tudja, mi fán terem az ATR. Ezért aztán egy rövid áttekintést szánok nektek, már csak azért is, mert nem egészen három hét múlva Magyarországon lép fel a kultikus német banda. (Mint odalent láthatod, sajnos a nagy faszt lépnek fel.) A '90-es évek meghatározói, zenéjükre kiválóan lehet a falat bontani, lázadást rendezni, október 23-án a Kossuth téren dobálózni. Tavaly is jártak nálunk a Trafóban, sajnos akkor döntenem kellett, hogy őket, vagy Shitmat fellépését tekintem meg. Rosszul döntöttem (és most szopok miatta), pláne, hogy sikerült annyira korongra tenni magamat, hogy Shitmat fellépéséből sem rémlik egy vak hang sem. Amit most kaptok, az egy remek csomag kezdőknek, hiszen a poszt alatt megtalálhatjátok a 2006-ban kiadott válogatásukat, rajta a legnagyobb gránátdobáló opuszokkal, mint a Too Dead For Me, a Revolution Action (klasszikus videoklip, betiltva, cenzúrázva meg minden) vagy a Destroy 2000 Years of Culture, de emellett mutat egy link a visszatérő Is This Hyperreal? című idei lemezükre is, valamint a tavalyi év végéről az Activate! címre hallgató kétszámos single-t is megtalálhatjátok, amin igazából az érdekesség The Builder dubstep műfajban fogant remixe az ATR Digital Hardcore című klasszikusából. Akit nem érdekelne a single különösebben (hiszen az Activate! az Is This... nyitódala), az meg tudja hallgatni a dalt direktben ITT is. És még mindig nincs vége, az utolsó pakkban egyetlen dal van, a No Remorse (I Wanna Die!), amit Alec-ék a Slayer-rel közösen készítettek a Spawn című rettenetes képregényadaptáció soundtrack-jére. Persze a képregény azzal együtt fantasztikus, a dal pedig működik a film nélkül is, hála istennek. Szerény véleményem szerint a csomag kiváló lehetőséget nyújt újszülötteknek ahhoz, hogy tudják, mire mennek/mit veszítenek ha elmennek/nem mennek el október 10-én az A38 Hajóra együtt tombolni az utolsó megmaradt pannonföldi cyperpunkok kis csapatával.

(UPDATE: miközben keresgéltem a linket a bulihoz, realizáltam, hogy a koncert elmarad. Kivanámafaszrendesen! De legalább van egy csomó ATR lemezetek :( )

Download Atari Teenage Riot 1992-2000

Download Is This Hyperreal?

Download Activate! single

Download No Remorse (I Wanna Die!)

Carl Crack - Black Ark (1998) + bónusz cuccos

Egy újabb elfeledett DHR klasszikus. Carl Crack Carl Böhm néven született Szváziföldön, 1971-ben, és a legtöbben a klasszikus fellállású Atari Teenage Riot zajkeltő fekájaként ismerhetitek. Ezt a szerepet azóta CX Kidtronik tölti be, lehet, hogy a jövőben még rá is visszatérek. Emellett együtt tevékenykedett Alec Empire-rel a Bass Terror Sound System-ben is, ami szintén szült néhány feledhetetlen hardcore jungle klasszikust. 2001-ben halt meg túladagolásban, épp új szólómunkájának felvételei közepette, így esett meg, hogy a Black Ark maradt az egyetlen fennmaradt szólóanyag utána. Ez az album a végletekig absztrakt, elmebeteg elegye a dubnak, a hip-hopnak, az indusztriális zajoknak és a breakcore-nak. Igen, ezt már sok posztomban elmondtam, de Crack albuma az egészet valami iszonytatóan szédült hangulattal oltja be, ami miatt ez a lemez tényleg időtálló klasszikussá válik. Mármint tényleg, aki egy kicsit is érintett a digital hardcore vonulat előadói között, az biztos, hogy odavan ezért a lemezért, aki pedig nem tud a műfajjal mit kezdeni, annak úgyis tökmindegy. Persze rá lehet fogni, hogy azért klasszikus, mert egy "halottdrogosnigger" utolsó tébolymanifesztuma, de ha belefülelsz pl. a nyitó If You Mess With Me!-be, tutira kihallasz némi érzelmi és művészi többletet. Hogy még egy kis kedvet csináljak az albumhoz, ITT meghallgathatod a feltöltésemet. A névre kattintva pedig eljutsz az én YouTube-profilomra, ahol kaphatsz egy kis képet arról, hogy milyen zenék várnak rád a jövőben az én jóvoltamból. Önpromó off.

A címben pedig ígértem egy bónusz stuffot is. Egy húszperces rádió DJ-set 1995-ből, Carl Crack és Alec Empire közösen a Kiss FM-en. Ennyi, amit Carl Crack-től birtoklok. Ritkaság, remélem, tetszeni fog.

Download Black Ark

Download Bass Terror on Kiss FM - Radio Massive 95

Christoph de Babalon - If You're Into It, I'm Out of It (1997)

Na, ígéretemmel ellentétben nem lett rendes album másnapra, de mentségemre szóljon, hogy közbejött egy ritka macerásan zajló, és a mai napig nem hundertprocent albérletbe költözés. De legalább mára már lett internet az új pecóban is. Mindegy.

Szóval ahogy múltkoriban ígértem, kaptok rendes nagylemezt is, és be kell valljam, ez a régi korong az egyik személyes kedvencem. Babalon első kiadványa 1994-ben jelent meg a régi, hamburgi kultkiadónál, a Fischkopf-nál. Babalon zenéje egészen egyéni vegyület, végtelen melankólia, trippelős beatek, eszelősen programozott dobok, széles, baromi nyomasztó, elszállós dark ambient hangtájképek. Ahogy már sokszor, itt is egymásra talál az ambient és a breakcore, csak itt sokkal jobban. Míg másoknál egy ilyen hangfestmény oldja a beatek keltette feszkót, Christoph-nál még csak rátesz egy lapáttal. A What You Call a Life és a My Confession nevű tételek (számomra) a top felvételek a lemezen, önmagába csavarodó, sosem eresztő lehúzások, nem engednek. Kegyetlenül kegyetlen, kegyetlenül szép zene ez. A Digital Hardcore Recordings (DHR) a mai napig a legfontosabb kiadványának tekinti, sőt, személyesen Alec Empire is azt állította róla, hogy ennél tündöklőbb, felülmúlhatatlanabb album még nem jelent meg a DHR-nél. Neki meg azért elhiszem. Hasonló szépeket nyilatkozott róla Thom Yorke (van, aki nem tudja, ki ő? Najó, ha van: Radiohead-torok) is, akinek annyira kedvence a lemez, hogy a Kid A turnéjén Babalont kérte fel kísérő actnek. Szokás keveset emlegetni ezt az albumot, ezt a faszit, de nélküle az egész szcéna tökéletesen máshogy nézne ki. A mai napig jelentet meg kislemezeket, EP-ket (legutóbbi tavalyról a World of My Own, aminek még lehet, hogy helyet szorítok a közeljövőben, ha bejön ez Nektek), hasonló színvonalon, de ez, az egyetlen LP-je az igazi. Szóval melegen ajánlom, hallgassátok meg, én hónapokra bele tudtam feledkezni anno. Kedvcsinálásnak ITT egy link egy régi dalához, ami egy Land Speed Record nevű független válogatáson jelent meg Krisztus előtt nem sokkal. Download