A következő címkéjű bejegyzések mutatása: industrial. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: industrial. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 27., péntek

Michael Gira - I Am Singing to You From My Room


Korábban már esett szó a Swansről, Giráról, féktelen extázisomról, amivel az új Swans-t várom. Még egy hattyúközeli szösszenet, Michael Gira 2004-es szólólemeze, ami pont az, amit a címe elmond, nagyrészt minimalista, egyszálgitárra hangszerelt (végefelé azért szerepel pár házborzongató industrial-berzenkedés), csodás dalok beforduláshoz, zugalkoholizmushoz, kócos sátánfattyak lassú kínzásához és egy szomorkás vízbefulladáshoz. A My Sister Said különösen király! Élvezzétek. Download

2012. március 31., szombat

Ram-Zet - Freaks In Wonderland

Elsődlegesen Zsónak, utána pedig mindenkinek, aki szereti a kicsit indusztriálos, enyhén black-es gótuló avant-garde metált.

2012. február 15., szerda

Swans - We Rose From Your Bed With The Sun In Our Head


2010 után 2012 ismét a Swans éve lesz, ez már biztos. Ha minden igaz, még az év első felében megjelenik a The Seer névre hallgató új korongjuk, de addig is itt a szuperritka (összesen 1000 példány jelent meg február harmadikán, de már most elfogyott...minden példány számozott, és el van látva Michael Gira kézjegyével és egyéb művészi onanizálásokkal, úgy mint eredeti rajzok) We Rose..., ami egy, csúnyán fogalmazva összebaszott dupla-válogatás. Tartalma egy koncert, eddig még nem hallott, új dalokkal, ami átnyúlik egész a második lemez első fertályára is. Meg természetesen a My Father... albumról is szemezgettek. Sőt, két dal erejéig megidézik a Children of God-ot is. A második fertály pedig eddig szintén nem hallott szólódalokat, spoken word felvételeket tartalmaz Girától. Pszeudo-album ide vagy oda, nekem nagyon tetszik, lemezen is elég katartikus a Swans (élőben meg aztán hajjaj...!), úgyhogy én már remegve várom a The Seer megjelenését, addig pedig itt van ez, meg a korábban posztolt Gira szóló, és ahogy anno ígértem, mostmár tényleg tartunk a közeljövőben egy kis Swans-áttekintést. Download

2012. január 19., csütörtök

Bashed Nursling


Mint a project mögött álló Ashtif-tól a napokban kiderítettem, a Bashed Nursling nem gurul tovább, de szerintem ez az egész van annyira kurvajó, hogy egy poszttal reklámozzam és gyászoljam is. Szóval, nagyon röviden, ez a háromlemeznyi életmű egy erősen gyárhangulatú breakcore/harsh noize szörnyszülött, néha egészen meglepő kortárs klasszikus hatásokkal (Guten Morgen, Herr Kafka), néha csak a saját univerzumán belül értelmezhető "pszichedelizmussal" (Mickey Did Shroomies). A tavalyi utolsó lemez, a Palace of Toxicology nálam az év egyik legjobb magyar kiadványa volt, és emiatt, ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, most álljon itt a komplett diszkográfia. Lentebb találtok linkeket hozzá, feltöltöttem külön, de letölthetitek az előadó last.fm-jéről is.
Az Every Sunday Morning Kills Us fizikai formátumban is elérhető a portugál Enough Records jóvoltából. Még van belőle körülbelül harminc darab, a művészurat lehet basztatni vele (meg egyéb ostoba kérdésekkel) az ashtif@schreck.in vagy az ashtif@heroin.hu e-mailcímeken. Ötszáz forintos anyagáron megvásárolható. Illetve nálam is van belőle egy pluszpéldány, engem meg értelemszerűen itt találtok meg. Meg a saját last.fm profilomon is. Illetve létezik még az úriembernek egy gyűjteményes kötete is, amit ITT találtok meg.
Sztéj ándörgránd vagy mi. Peace.

Download Eating Thorax

Download Every Sunday Morning Kills Us

Download Palace of Toxicology

2012. január 14., szombat

Michael Gira - I Am Not Insane


Bár már tavaly nyáron bejelentették, hogy 2012 első felében új Swans album fog megjelenni, miután 2010-ben a My Father Will Guide Me a Rope To the Sky feltámasztotta nagy sikerrel a zenekart a hamvaiból, én erről mégis csak tegnap értesültem a neten bóklászva. Annyira megörültem a bejelentésnek, hogy egyből fel is túrtam az internet bugyraiból egy csomó Michael Gira projectet, újrahallgattam pár klasszikust és elkezdtem remegve várni a The Seer megjelenését. Ami remek, hogy egy új élő lemezt is kihoznak, ami majd segít az emlékezetemnek felidézni a Trafós előadásukat, ami talán nem volt 100%-os, mégis az egyik legnagyobb élmény volt tavaly, mintha misén lettem volna. Na, hogy érdeklődésetek Nektek, nyájas Olvasóimnak is felpiszkáljam, itt van Michael Gira legutóbbi, t2010-es szólómunkája, ami már kvázi demoformában tartalmazza a My Father... album néhány dalát, plusz egy-két arról lemaradt szkeccset. Érdekesség. A fizikai formátumhoz jár két DVD is, koncertfelvételekkel, érdemes lenne azt is beszereznetek. Remegjük együtt a Hattyúk új eljöveteléért, és aki hivatalosan megerősített megjelenési dátumot találna, az jelezze nekem kommentben, mert én sajnos nem leltem. És addig is, még elő fog fordulni itt pár klasszikus és kevésbé egyértelmű Swans-közeli album, ha nem bánjátok. Download

2012. január 10., kedd

Roly Porter - Aftertime


Roly Porter a Vex'd nevű, kultikus dubstep duó egyik fele. 2011-ben mindkét tag jelentkezett önálló lemezzel, amelyikből mindkettő kiváló lemez, a tavalyi év legjobbjai között, akárcsak a The Haxan Cloak.  Az Aftertime-ot hallva először dubosabb dolgokat képzeltem el, de így is lenyűgöződtem. A recept már jól bevált, sokan lejáratták már ezt a darkos, ambientes stílust, de Roly képes volt ugyanabból az alapanyagból valami egészen csodálatosat alkotni. Tökéletesen keverednek itt az indusztriális kitekintések, a reszelős drone-ok, a sötét techno, még egy csipetnyi zaj és hangtájfestő szintetizátorok, és már kész is. A feltöltést ezúton is köszönöm ebasswahnak. Download

2012. január 9., hétfő

The Haxan Cloak - The Haxan Cloak


Kis esti zene. A 24 éves Bobby Krlic projectje igazi borzongatás, kortárs klasszikus hatásokat is bevető dark ambient nyomasztás, a tavalyi év egyik legjobb lemeze, még a top 10-embe is bekerült, annak ellenére, hogy nem hallgattam szénné, mert mindig betojtam tőle. A Ragyogás hanglemezen. Download

2011. november 30., szerda

Robert Rich & B. Lustmord - Stalker (1995)


Erről, úgy vélem, nem kell túl sokat mondani, a dark ambient két alaparcának közös munkája egy lemezen a '90-es évek közepéről, pont az ilyen takonyhideg téli estékhez, mint ez is, Tarkovszkij 1979-es sci-fije alapján. Download

2011. október 20., csütörtök

Scorn - Yozza EP (2011)


Annyit dumáltam már róla, hogy most végre egy posztban helyet szorítok Scorn idei, Yozza névre hallgató, négy dalos EP-jének. Aki meghallgatta anno a Hednod Sessions-t, az már tudja, milyen ez. Ugyanaz, csak tébolyultabb, sötétebb, betegebb, durvább, nyersebb. Aki nem hallgatta volna meg, annak csak annyit mondanék, hogy először is tegye meg, másrészt meg, hogy a Yozza az MASSIVE! Download

2011. szeptember 29., csütörtök

Balkansky - The Temple (2011)


Brand new shit! Balkansky neve talán nem túl ismerős kis hazánkban, de ha azt mondom, hogy Ivan Shopov, akkor talán már kezdünk valamit kapizsgálni, ha pedig megemlítem Cooh nevét, akkor legalább a Therapy Sessions-ös déenbé arcok felkapják a fejüket. A három név egy és ugyanaz. De koncentráljunk csak a Balkansky projectre, már csak azért is, mert Ivan Cooh-mellékága élvezetes, de mégsem nyújt különösebb élményt. Viszont ez igen. Ivan, ahogy a nevéből kitalálhattátok, szláv nyelvterületről származik, egész konkrétan Bulgáriából, és mint egy egzotikus ország fia, az ő dubstep-nyelve egészen más. A sötét, ragadós, lassú, és a legkevésbé sem partiképes dropokra finomabb ill. borultabb világzenei (konkrétan balkán...obviously) és ethnic jazz hatások érkeznek. Első nagylemezén (Kuker, 2009) pl. a fél albumon közreműködött Theodosii Spassov, a bolgár jazzélet egyik nagy alakja, és mellesleg egy kaval névre hallgató bolgár népi hangszer egyik virtuóza. A címadó dalt pl. meghallgathatjátok EZEN a linken. Szóval egy érdekes lemez. És nagyon jól működik. Alapvetően ha meghallom a "világzene" szót, nem tehetek róla, de 18 körüli, bahiás göncökbe bugyolált, VBK-illatú picsák jutnak eszembe a Gödör körül betépve fetrengve, akik azt hiszik, hogy ők most nagyon etnók és nagyon hippik. Idegenkedem is minden ilyesmitől, mint a tűztől, de ott működött.
Két évvel később a The Temple nevű album (gyk.: jelen posztom tárgya) már nem operál ilyesmikkel, legalábbis nem olyan nyilvánvalóan, mint a Kuker. A The Temple egy letisztultabb munka, ami közelebb esik ahhoz a monoton ipari dub-soundhoz, amit én oly' nagyon kedvelek. Hogy mást ne mondjak, két hatalmas, rengeteget emlegetett kedvencem, Scorn és Enduser (korábban ITT)is közreműködik egy-egy dal erejéig. Nincs teljesen kialakult képem az albumról, mert annyira friss, hogy szinte még ropog, de szinte garancia a minőségre, hogy a The Temple már az Ohm Resistance-nél jelent meg. Javaslom, hogy hallgassatok bele, mert elég masszív és kellemes negyven-egynéhány percre számíthattok. Download

2011. szeptember 26., hétfő

Mick Harris - Hednod Sessions


Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download

2011. szeptember 6., kedd

Gator Bait Ten - Harvester (2010)


Ez még csak a negyedik posztom, de már megszegem az ígéretemet, miszerint elektronikus zenéket fogok adni. Bár a Gator Bait Ten is az elektronikából indult ki, még 1999-ben, M. Gregor Filip (Kanal, meg még The Blood of Heroes pl.) downtempo-projectjeként, vállvetve Paul Molyneux-vel (Ocosi) és Simon Smerdon-nal (Mothboy). Amennyire tudom, ez volt az egyetlen megjelenése, leszámítva még egy válogatáson megjelent dalt (erről jut eszembe, akinek az 1999-es self-titled album, illetve akár még az az egyszem dal a birtokában van, feltétlen keressen meg engem itt kommentben, vagy e-mailben vagy akármi, mert nagyon örülnék neki, és kurvára nem találom sehol őket. Köszi.). 11 évvel később az Ohm Resistance keretein belül a GBT új életre kelt, zenekarrá nőtte ki magát, és kiadott egy önmagába csavarodó, repetetív, nagyon mély lemezt. Ez volna itt, e!
A Gator Bait Ten-t jelenlegi formájában új arcok is kiegészítik. Dögmélyre ereszett basszuson az itt már általam sokat emlegetett Kurt Gluck alias Submerged, dobok mögött pedig Ted Parsons, aki olyan bandáknál pörgette már a tamokat, mint a Swans, a Jesu vagy a Godflesh (Justin K az első itteni megjelenésem volt, ugye). Nehéz leírni ezt a zenét. Mondanám, hogy metál, ha volnának itt klasszikus értelemben vett "dalok", mint ahogy nincsenek, csak a folyton lefelé tartó spirál van. Mondanám, hogy indusztriális, az mondjuk kb. igaz is. Nem tudom, mi ez. Drone-prog. Doomgaze. Valami ilyesmi. Igazából nem számít. Magányos éjszakákon, fullkakaón büntetés. Ajánlom, különösen a Red Van és a Trace Depth nevű tételeket. Download

2011. március 7., hétfő

GeVolt - AlefBase

Izraeli metál alakulat. Van benne Rammstein, Soad, klezmer dalok dúdolhatósága illetve a mai ember gyors kirohanása, ám bajaira megoldást nem találó, vállat vonó, ám a felszín alatt tovább fortyogó dühödt kétlábú jószág zenei kivetülése. Ezeket a dalok intenzitásából szűrtem le leginkább. Yiddishül énekelnek, ami miatt már egyből adódik a Rammstein párhuzam.

2010. november 25., csütörtök

Aborym - Psychogrotesque (darkfeelingsnek)


Aborym are an Italian/Norwegian post-black metal band who refer to their style as hard/black alien industrial metal - or something thereabouts. This terminology is met out in their image by their use of extreme pornographic and erotic theatrics as well as neon corpse paint and in their music by use of experimental cut up techniques interspersing, for instance, classical music with extreme noise to create an extremely abrasive, but nonetheless extremely charming, soundscape that can only be described as alien.

2009. október 12., hétfő

Ram-Zet - Neutralized (darkfeelings-nek:))

Ipari, gótikus, blackoid avant-garde metal norvég módra.

Myspace

Link javítva!

2009. május 5., kedd

Atrium Carceri - Seishinbyouin (2004)

Atrium Carceri 2. lemeze, mely ezúttal egy elmegyógyintézetbe visz minket.

Akit érdekel, hosszabban itt

2009. április 19., vasárnap

Atrium Carceri - Cellblock (2003)


Nagyszerű dark-ambient. Azoknak is ajánlom, akik a stílustól esetleg ódzkodnának.

Akit érdekel, hosszabban itt.

2008. október 27., hétfő

The CNK - L'hymne A La Jolie (Industrial Death Metal, vagy mi)


A The CNK (The Cosa Nostra Klub) gyakorlatilag a szépemlékű industrial black metal Count Nosferatu Commando-val azonos, csak kicsit közérthetőbb, letisztultabb formában, jóval több elektromos betéttel és az industrial zenekaroknál megszokott dallamokkal. Különösen javallott reggeli tömegközlekedéshez, de vigyázat: nagy mennyiségben nem várt mellékhatásai lehetnek. Új Link Up!

2008. július 31., csütörtök

FREDRIK KLINGWALL - THE RESILIENCE (horror muzsika)

Most fogtok egy könnyedebb frászt kapni! A Loch Vostok együttes billentyűse összepofozott egy albumot, amit leginkább talán horror témájú regények, könyvek olvasása mellé lehetne ajánlani. Kicsit filmzenés, kicsit behúzós, kicsit összehúzódós. A legjobb ebben az, hogy ingyenes a cucc.

2008. július 2., szerda

Escalator


Az Escalator név hazánk első és talán egyetlen EBM (Electronic Body Music) stílusú formációját takarja. 1988-ban alakultak, kiadtak néhány lemezt, adtak pár koncertet, majd a '90-es évek végére nyomtalanul eltűntek. A pár éves hallgatást egy 2000-ben kiadott válogatáslemez és egy 2004-es fellépés törte meg, és azóta újra koncerteznek - elsősorban külföldön, sőt állítólag hamarosan új lemezzel is megörvendeztetik a műfaj rajongóit.

De mitől annyira érdekes ez a formáció? Mindenhol vannak gyakran méltatlanul ismeretlen EBM zenekarok, mint általában minden underground műfajban. Az Escalator valahogy mégis más, bár alkotói nyilvánvalóan ismertek olyan kultikus zenekarokat, mint a Front 242, a Nitzer Ebb vagy a Front Line Assembly, de honlapjuk és több "korabeli" interjú tanúsága szerint legfőbb ihletőiknek a német Kraftwerket és általánosságban a komolyzenét tartják. Talán ezért is van az egész muzsikának egyfajta leírhatatlan kozmikus hangulata, főleg olyan alkotásaikban, mint az Appollo17 vagy az Andromeda.

Akinek felkeltette az érdeklődését, az ingyenesen letöltheti két lemezüket a zenekar holnapjáról: http://escalator.hu/data_load.html
Related Posts with Thumbnails