Bong-Ra - Monolith

Jason Köhnen ezen alteregóját már többször is emlegettük eme blogon, azóta lezajlott az eddigi utolsó pannonföldi Bong-Ra buli (sajna annyira jó nem volt, mint vártam), és kijött az új nagylemez is, ami (szintén) nem sikerült annyira emlékezetesre. Vagy csak én öregszem. Sole közreműködése egyébként oltárijó, remek szövegekkel festi át a hangulatot, valamint a Grindesign-féle artwork is csodás, a zene meg kalapál, csépel, húz, megbasz, minden, de valahogy közelében sincs a Bikini Bandits-nek, vagy a hasonló hangulatú Full Metal...nak. Azért tegyetek egy próbát, mert a záró Crawlers nagyon ott van, oszt oda el is kell jutni! Download

Squarepusher - Estrobia EP

A csakbennhajón már napvilágot látott Squarepusher, tudtommal még mindig meg sem jelent új nagylemeze, az Ufabulum (ami szerintem a legjobb anyaga a Go Plastic óta). Ennek kiegészítéseként fogadjátok el innen, a testvérblogtól, a nagylemezt kísérő, három dalos Estrobia EP-t. Két, Jenkinson-style acid/drum'n'bass pörgetés, végén kicsit experi-noize. Nagyon jó. Download

Christoph de Babalon - Traumspiel EP

Anno egyik első posztom volt Christoph de Babalon If You're Into It, I'm Out of It című, 1997-es (és egyetlen) nagylemeze. Továbbra is imádom, érthetetlen, hogy mennyire nem ismert a fazon, még a breakcore/dnb igen alacsony sztenderdjeivel mérve is. Na. Új nagylemez továbbra sincs, van viszont két év szünet után egy háromszámos EP, ami pont ugyanolyan nyomasztó, dekára adagolt "tripcore", mint a legtöbb kiadványa. A hangulat, ha nem is olyan feszült dara, mint amit a nagylemez után elvárhatunk, még így is igencsak nyomós. Mindenkinek bőszen ajánlom, nemcsak a Traumspiel-t, hanem minden elérhető kiadványát. Ja, még valami, ha valakinek birtokában lenne a forma Scylla & Charybdis albuma, ne habozzon szólni nekem, mert nagyon örülnék neki. Download

Wisp - The Shimmering Hour

Elnézést itt a nagy kimaradásokért, igyekszem a közeljövőben kicsit több zenét posztolni. A pozitív hozadéka a böjtnek az, hogy kicsit felfrissítettem a saját zenetáramat is, hogy még több opció legyen. Na. Remélem, Loopy és Forest is megemberelik magukat, mert hangszeres zenékben viszont továbbra sem remeklek.
Reid W. Dunn (vagyis Wisp) egy meglehetősen eredeti megszólalást képviselő producer New York, Niagara Falls-ból. 2010-ben volt alkalmam élőben is megtekinteni Otto von Schirach előtt, ami egyrészt kurvajó volt, másrészt nagy dolog is, mert Reid talán ha évi 20 bulit vállal. 2003 óta jelentet meg zenéket, első lépéseit (pl. a nagy kedvenc Pleeper EP-t) ingyenesen letölthetővé tette a Wisp Archive-on keresztül. Ez a lemez 2009-es keltezésű, és rajta van minden, amiért Wisp-et szeretni lehet. Zenéjében egy egységbe olvad össze a kísérleti jungle és drum'n'bass, a breakcore és az acid, az IDM és a különféle kísérleti braindance-muzsikák, mindez nyakonöntve azokkal a jó kis filmezős szintihullámokkal meg némi oldszkúl videojáték-feelinggel. ITT az egyik kedvenc tételem a lemezről. Itt meg a Download

Fanu & Bill Laswell - Lodge (kérésre)

walterall kérte tőlem Fanu lemezeit, de nekem csak ez a Laswellel közös lemezem van tőle, úgyhogy amíg azokat nem lelem, itt van ez. Fanu finn producer, eszméletlen, dekára programozott dobokkal, kritikusai szerint az egyik leginnovatívabb breakproducer ever. Laswellt nem kell bemutatni. Jazzes röptetés, hatalmas breakek. Enjoy. Download

Bong-Ra áttekintés (kérésre)

Jason Köhnen már sokatoknak ismerős lehet a The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble/The Mount Fuji Doomjazz Corporation basszeros/laptopnyomkodójaként, meg úgy mellesleg a kollektíva fejeként. És biztos rengetegen találkoztatok már szólómunkáival, hiszen ő és Venetian Snares azok, akiknek neve először felmerül, ha szóba kerül a breakcore. Jason The Dj Producer-rel közös tavalyi kislemeze már volt itt, és Snares-t is megidéztem itt három kislemez erejéig. Most, hogy már közeleg, hogy Jason ismét tiszteletét teszi Magyarországon, kiválogattam öt, egymástól hangulatában és megoldásaiban gyökeresen eltérő kis- és nagylemezt, hogy kedvet csináljak az amúgy borítékolhatóan őrült bulihoz. A lapozás után megtaláljátok ezeket:

Még egy koncertajánlós poszt, a másik szerző klaviatúrájából

Forest már eleresztett egy egészen részletes koncertajánlást is, de mivel itt én képviselek egy egészen másfajta zenei hozzáállást, kicsit nézzünk bele az én naptáramba is, hátha valaki kedvet kap ezekhez is. Előre leszögezném, flyerekkel én most nem fogok pöcsölni, mert hajnali három van, de azért YouTube-linkeket, last.fm-eventeket kaptok, ahol van.

Submerged - Before Fire I Was Against Other People (2011)

Az úriembert már sokat emlegettem Mick Harris, Bill Laswell és a Gator Bait Ten kapcsán, úgyhogy éppen itt volt az ideje, hogy valami teljesen saját is megjelenjen tőle a blogon. A különösebb bemutatástól eltekintenék, mert a fenti posztokban már olvashattatok Kurt Gluck-ról eleget, itt csak annyit mondanék el, hogy ez a jelen év áprilisi (amikor az úr az A38-at is megjárta, Scorn-nal karöltve) album mestermű. Ja, meg persze, ismét az Ohm Resistance. Van itt minden: zakatoló, szétkapós dnb (Transport), eszeveszetten hörgő "metálosbrékkór" (No One) és az album végén egy hatalmas ívű, posztmetállal vagy mivel beoltott drum n bass, név szerint a Dead, ami mármár monolit, totem. Mittomén. Opus magnum. Hihetetlen dal. Viszont az én legnagyobb kedvencem az illbient-esen dülöngélő Nowhere to Hide, az egyetlen dal a lemezen, amiben közreműködők vannak, mégpedig Scorn és Dr. Israel. Fenomenális album. Download

Quoit - Lounge (1996)

1996. Ma, szerény véleményem szerint, egy monolit albumot bocsátok közre. Ez a gyönyörű artwork-kel megáldott album Mick Harris (ezerszer említettem) első nagylemeze Quoit néven, ahol ugyanazt a markánsan nyomasztó sound-ot vontatott, ragacsos, sötét dub helyett atmoszférikus jungle-lel és tántorgó illbientes hangtájakkal oltja be. A mai napomhoz annyira illik, hogy az dráma. Hallgassátok csak meg a Wandering-et! Ha tetszik, akkor meg vagy mentve, itt a download.

Scorn - Yozza EP (2011)

Annyit dumáltam már róla, hogy most végre egy posztban helyet szorítok Scorn idei, Yozza névre hallgató, négy dalos EP-jének. Aki meghallgatta anno a Hednod Sessions-t, az már tudja, milyen ez. Ugyanaz, csak tébolyultabb, sötétebb, betegebb, durvább, nyersebb. Aki nem hallgatta volna meg, annak csak annyit mondanék, hogy először is tegye meg, másrészt meg, hogy a Yozza az MASSIVE! Download

Silent Killer & Breaker - Amongst Villains (2010)

Bár a borítón Silent Killer és Breaker neve áll csak, ez a tavaly megjelent hardcore dnb album egy amolyan Ohm Resistance All-Stars. Olyanok működnek közre az albumon, mint az itt már emlegetett Submerged és Enduser, Cooh alteregóján Ivan Shopov (akinek Balkansky albuma szintén volt itt), DJ Hidden, Receptor vagy Scorn, akit meg már annyit emlegetek, hogy illene valamit kipakolnom tőle. Na, majd. A borító gyönyörű, a szereplők illusztris névsora pedig garancia a minőségre. Megbízható, perfektre csiszolt darálás, akinek kenyere, legyen kedves, töltse már! Download

Balkansky - The Temple (2011)

Brand new shit! Balkansky neve talán nem túl ismerős kis hazánkban, de ha azt mondom, hogy Ivan Shopov, akkor talán már kezdünk valamit kapizsgálni, ha pedig megemlítem Cooh nevét, akkor legalább a Therapy Sessions-ös déenbé arcok felkapják a fejüket. A három név egy és ugyanaz. De koncentráljunk csak a Balkansky projectre, már csak azért is, mert Ivan Cooh-mellékága élvezetes, de mégsem nyújt különösebb élményt. Viszont ez igen. Ivan, ahogy a nevéből kitalálhattátok, szláv nyelvterületről származik, egész konkrétan Bulgáriából, és mint egy egzotikus ország fia, az ő dubstep-nyelve egészen más. A sötét, ragadós, lassú, és a legkevésbé sem partiképes dropokra finomabb ill. borultabb világzenei (konkrétan balkán...obviously) és ethnic jazz hatások érkeznek. Első nagylemezén (Kuker, 2009) pl. a fél albumon közreműködött Theodosii Spassov, a bolgár jazzélet egyik nagy alakja, és mellesleg egy kaval névre hallgató bolgár népi hangszer egyik virtuóza. A címadó dalt pl. meghallgathatjátok EZEN a linken. Szóval egy érdekes lemez. És nagyon jól működik. Alapvetően ha meghallom a "világzene" szót, nem tehetek róla, de 18 körüli, bahiás göncökbe bugyolált, VBK-illatú picsák jutnak eszembe a Gödör körül betépve fetrengve, akik azt hiszik, hogy ők most nagyon etnók és nagyon hippik. Idegenkedem is minden ilyesmitől, mint a tűztől, de ott működött.
Két évvel később a The Temple nevű album (gyk.: jelen posztom tárgya) már nem operál ilyesmikkel, legalábbis nem olyan nyilvánvalóan, mint a Kuker. A The Temple egy letisztultabb munka, ami közelebb esik ahhoz a monoton ipari dub-soundhoz, amit én oly' nagyon kedvelek. Hogy mást ne mondjak, két hatalmas, rengeteget emlegetett kedvencem, Scorn és Enduser (korábban ITT)is közreműködik egy-egy dal erejéig. Nincs teljesen kialakult képem az albumról, mert annyira friss, hogy szinte még ropog, de szinte garancia a minőségre, hogy a The Temple már az Ohm Resistance-nél jelent meg. Javaslom, hogy hallgassatok bele, mert elég masszív és kellemes negyven-egynéhány percre számíthattok. Download

Mick Harris - Hednod Sessions

Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download

Enduser - Live @ A38 (20110128)

Eredetileg az új Brutal Truth lemezzel akartam okoskodni itt, de már láttam, hogy az ájvánárákjúbébin már megjelent, más levedlett tollaival viszont nem ékeskedünk, mert minek. Ezért, érdekességképpen álljon itt e set. Bootleg, ahogy az okosok mondják, egészen király minőségben. Kis okosítás: Enduser alias Lynn Standafer, amerikai breakcore producer, akinek a zenéjében keveredik a raggacore, az indusztriális zene, az oldskool jungle ill. a drum and bass, mindez megfejelve atmoszférikus, filmzenés ambient-betétekkel és csipetnyi hip-hoppal. Hatásai közt ugyanúgy említhetjük KRS-One-t, mint a Skinny Puppy-t vagy akár Photek-et. Erre a bootleg-csapásra 2011. január 28-án került sor Budapesten, az A38-on, Jason Köhnen-nel (vagyis Bong-Rával) karöltve. Van itt minden, Panacea-környéki elmebeteg reszelés, eszelős raggázás, elszállás minden mennyiségben, a set végén meg van idézve egy dal erejéig (Remain) a The Blood of Heroes (aminek ugye Lynn is tagja), valahol középtájt pedig DJ Hidden (holland darkstep atyaúristen). Lehet, csak a nosztalgia miatt (tényleg elképesztően király buli volt), de szerintem ez a set minden breakcore/kortárselektronika rajongónak érdekes lehet. Ritkaság, amikor egy órát simán végigfülelek, csinálhatta felőlem akárki, de ez leültetett. Megjelentek a buli képei, de önmagában is kerek egész, remekül felépített produkció. Imádtam. De nyugi, holnap kaptok rendes albumot is. Download

Method of Defiance - Inamorata (2007)

Bár a Method of Defiance (továbbiakban MOD) tavaly két lemezzel is jelentkezett, én a második, 2007-es korongjukat rakom ide, egész egyszerűen azért, mert szerintem klasszisokkal jobb, remek a feat.-gárda és alapvetően az egész lemez is egy istencsapása, természetesen a legjobb értelemben.

Nem tudom, ki mennyire ismeri a szóban forgó projektet, ez itt természetesen megint egy Bill Laswell-project, akiről már eleget téptem a billentyűzetet az eddigi két posztomban. Szóval, a MOD a dub, a breakcore, és az elszállós, szinte már worldmusic hatásokat mutató (free) jazznek egy nagyon izgalmas egybeforrasztása olyan, baromi illusztris gárdával, hogy még! Maga a zenekar Bill Laswell-ből (basszus), Hawkmanből és Dr. Israelből (torkok) áll, mellettük villanyos trombitán fújkál Toshinori Kondo, Guy Licata dobol és Bernie Worrell kalapál a billentyűkön, viszont ezen a lemezen rengeteg a közreműködő, azok viszont arcok. A korongon, a teljesség igénye nélkül szerepel: Submerged (már emlegettem), SPL, az Evol Intent, Black Sun Empire, John Zorn a Masada String Trio-val, Herbie Hancock (!), Pharoah Sanders (!!), és igazából tovább nem is szeretném fokozni. Működik a kémia, sámánkodás az egész. Melegen ajánlom nektek. Download

Bill Laswell vs. Submerged - Brutal Calling (2004)

Következő posztomban egy igazi különlegességet ajánlok, szerintem a kortárs elektronikus zene egyik igazán egyedülálló koronga. Bill Laswell, ha nem ismernétek, az elmúlt harminc év jazz- és dub-muzsikák basszusgitáros-kiskirálya, akinek olyan zenekarok és arcok kötődnek a nevéhez, mint az első posztomban is emlegetett The Blood of Heroes, a Praxis, John Zorn, a Method of Defiance (itt is Submerged-del együtt) vagy akár a Painkiller. Megkerülhetetlen. Pont.

Submerged alias Kurt Gluck New York-i breakcore/drum'n'bass producer, az Ohm Resistance és az Obliterati kiadók egyik alapítója.Tekeredett zenéje merít a legbrutálabb hardcore déenbéből, kortárs free jazz-ből, grindcore-ból. Idén új lemezzel is jelentkezett, illetve áprilisban egy sajnos nem 10 pontos, de így is remek buli keretében jelen sorok íróját is megtáncoltatta az A38-on, Scorn-nal karöltve. Scorn mondjuk makulátlan volt, azóta is szerelmes vagyok Mick Harris-be (ez perverz?)

Közös munkájuk gyümölcse a Brutal Calling, mindketten legjobb formájukat hozzák, Submerged könyörtelen kalapálását Laswell technikás basszusa teszi puha keretbe, hundertprocentes kollab, igazi csemege, szedjétek, mer' isten. Download