Bong-Ra áttekintés (kérésre)

Jason Köhnen már sokatoknak ismerős lehet a The Kilimanjaro Darkjazz Ensemble/The Mount Fuji Doomjazz Corporation basszeros/laptopnyomkodójaként, meg úgy mellesleg a kollektíva fejeként. És biztos rengetegen találkoztatok már szólómunkáival, hiszen ő és Venetian Snares azok, akiknek neve először felmerül, ha szóba kerül a breakcore. Jason The Dj Producer-rel közös tavalyi kislemeze már volt itt, és Snares-t is megidéztem itt három kislemez erejéig. Most, hogy már közeleg, hogy Jason ismét tiszteletét teszi Magyarországon, kiválogattam öt, egymástól hangulatában és megoldásaiban gyökeresen eltérő kis- és nagylemezt, hogy kedvet csináljak az amúgy borítékolhatóan őrült bulihoz. A lapozás után megtaláljátok ezeket:

Még egy koncertajánlós poszt, a másik szerző klaviatúrájából

Forest már eleresztett egy egészen részletes koncertajánlást is, de mivel itt én képviselek egy egészen másfajta zenei hozzáállást, kicsit nézzünk bele az én naptáramba is, hátha valaki kedvet kap ezekhez is. Előre leszögezném, flyerekkel én most nem fogok pöcsölni, mert hajnali három van, de azért YouTube-linkeket, last.fm-eventeket kaptok, ahol van.

Enduser - Even Weight (2011)

Összetömörítettem pár albumot most előre, és a desktopomra raktam "feltöltendők" név alatt, úgyhogy az elkövetkező napokban nem lesz hiány különlegességekből és rengeteg új lemez is ide fog kerülni. Kezdjük is mindjárt egyik nagy kedvencemmel, Enduser-rel, akinek új lemezért körmöm rágva vártam, és most, hogy itt van, nem teljesen tudom, mihez kezdjek vele. Ahogy egy barátom remekül megfogalmazta, albumként kicsit unalmas, dalokat külön kikapva róla viszont jó. Hát ezzel egyet kell, hogy értsek, mert teszem azt, a Climbing Backwards vagy az Architect-tel közös ATrip Down remek darabok, de nekem elsősorban az a bajom, hogy nem olyan, mintha Enduser-t hallgatnék. Lynn itt is használja a jól bevált törteket, vannak drum n bass (néhol természetesen dubstep, hiszen most az a flow), break elemek, elszállatós ambient hangtájképek, de az egész még mindig szoknivaló. Amit viszont tényleg hiányolok, hogy nincsenek olyan azonnal ható, méregerős raggacore rombolások, mint pl. EZ a nóta a klasszikus From Zero-ról. Mindenesetre itt van, örülünk neki, gyönyörű az artwork, de hogy az év végi listámra felverekszi-e magát, nos, ennek a kérdésnek az eldöntéséhez idő kell. Szóljatok róla, hallgassátok. Download

Christoph de Babalon - If You're Into It, I'm Out of It (1997)

Na, ígéretemmel ellentétben nem lett rendes album másnapra, de mentségemre szóljon, hogy közbejött egy ritka macerásan zajló, és a mai napig nem hundertprocent albérletbe költözés. De legalább mára már lett internet az új pecóban is. Mindegy.

Szóval ahogy múltkoriban ígértem, kaptok rendes nagylemezt is, és be kell valljam, ez a régi korong az egyik személyes kedvencem. Babalon első kiadványa 1994-ben jelent meg a régi, hamburgi kultkiadónál, a Fischkopf-nál. Babalon zenéje egészen egyéni vegyület, végtelen melankólia, trippelős beatek, eszelősen programozott dobok, széles, baromi nyomasztó, elszállós dark ambient hangtájképek. Ahogy már sokszor, itt is egymásra talál az ambient és a breakcore, csak itt sokkal jobban. Míg másoknál egy ilyen hangfestmény oldja a beatek keltette feszkót, Christoph-nál még csak rátesz egy lapáttal. A What You Call a Life és a My Confession nevű tételek (számomra) a top felvételek a lemezen, önmagába csavarodó, sosem eresztő lehúzások, nem engednek. Kegyetlenül kegyetlen, kegyetlenül szép zene ez. A Digital Hardcore Recordings (DHR) a mai napig a legfontosabb kiadványának tekinti, sőt, személyesen Alec Empire is azt állította róla, hogy ennél tündöklőbb, felülmúlhatatlanabb album még nem jelent meg a DHR-nél. Neki meg azért elhiszem. Hasonló szépeket nyilatkozott róla Thom Yorke (van, aki nem tudja, ki ő? Najó, ha van: Radiohead-torok) is, akinek annyira kedvence a lemez, hogy a Kid A turnéjén Babalont kérte fel kísérő actnek. Szokás keveset emlegetni ezt az albumot, ezt a faszit, de nélküle az egész szcéna tökéletesen máshogy nézne ki. A mai napig jelentet meg kislemezeket, EP-ket (legutóbbi tavalyról a World of My Own, aminek még lehet, hogy helyet szorítok a közeljövőben, ha bejön ez Nektek), hasonló színvonalon, de ez, az egyetlen LP-je az igazi. Szóval melegen ajánlom, hallgassátok meg, én hónapokra bele tudtam feledkezni anno. Kedvcsinálásnak ITT egy link egy régi dalához, ami egy Land Speed Record nevű független válogatáson jelent meg Krisztus előtt nem sokkal. Download