Képzeljük azt, hogy a Symphony X átköltözött Izraelbe és a újra szeretné írni a derék görög kalandjait. (The Odyssey) Az állandó nagyzenekari jelenlét itt is adott, ám társulnak a klasszikus hangszerekhez keleti népi hangszerek. A történet is kicsivel korábbi (bár, erre nem vennék mérget), ugyanis a Biblia Exodusát dolgozza fel.
A korong egy készülő trilógia első része. A három főt számláló csapatban nincs énekes, ezt nagylemezt is vendég vokalisták tömegével vették fel.
Példának okáért: Mats Levén (KRUX, ex-THERION, YNGWIE MALMSTEEN),Angela Gossow (ARCH ENEMY) és Kobi Farhi (ORPHANED LAND).
Ilyen illusztris vendégsor csakis egy mesélős, lassan kibontakozó, filmzeneként is funkcionáló, epikus progresszív metal muzsikát rejthet. Közel-keleti ízekért rajongók előnyben!
Második rész ->
itt<-
In English: Let's imagine that Symphony X moved to Israel and would like to re-record The Odyssey. The classical orchestra is playing an important part in the LP, but it will cooperate with eastern, oriental folk instruments.
The story is even older, because the CD is about the Bible's Exodus. The ensemble sets up three musicians, there is no permanent vocalist. Therefore the band decided to invite some great vocalists from other bands: Mats Levén (KRUX, ex-THERION, YNGWIE MALMSTEEN),Angela Gossow (ARCH ENEMY) and Kobi Farhi (ORPHANED LAND).
Bocs, hogy tróger lett a fordítás, de fáradt vagyok.
Nincs annyi black-es őrület, mint előző EP-n. Kristályosodtak, olyan utat találtak, amibe már bele-belecsippentettek korábban, de nem ilyen hosszan. Minden van benne, kivéve talán az első két album, amiért lehet a Holdbút szeretni. Lehet, hogy már csak miattuk megérné elmenni a Paganfest 2011-es cirkuszára.
Sodró lendülettel megáldott, hangulatos szintetizátor hangokkal turbózott kanadai epikus progresszív black metalt játszó együttes 2006-ban adta körbe első EP-jét, Radiance címmel. Még ebben az évben kikerült a boltok polcaira a Light Subsides, amit ez a korong követ. Vegyétek fel őket myspace-re, rendes gyerekek. Noh, akit mozgat, az fogyassza jóízűen.
Váratlanul jött ez a lemez, elvégre az Epos alig másfél éve készült el, így félve kezdtem el hallgatni ezt a lemezt, attól tartva, hogy csak egy gyorsan összecsapott alibi-lemezről lesz szó. Ezzel szemben kellemeset csalódtam, rengeteg jó megoldás van ezen az albumon is, és bár nem fogott meg (még) annyira, mint anno az Epos, zenéjük még így is simán viccet űz a manapság kikerülő black metal albumok többségéből.
Ha már az előbb monumentalitásról volt szó a Cressida kapcsán, nem mehetek el szó nélkül a kirgiz Darkestrah tavalyi albuma mellett. Egyfajta tanulsággal szolgált számomra a lemez, mert mikor szembesültem az adatokkal (a., Kirgizisztánból; b, black metal) kb úgy álltam neki a hallgatásnak, hogy "naoké, olcsó viccnek elmegy majd".
