Dax Riggs - Say Goodnight To The World

Dax Riggs (born 15 October 1973 in Evansville, Indiana, United States) is an independently-signed singer/songwriter. His diverse musical style encompasses heavy metal, psychedelic rock, blues rock, and post-punk. His distinct lyrical style is characterized by a consumption by darkness, Satanic visions, druggy hallucinations, melancholy, morbid imagery, and a fascination with death in specific, all in an impassioned, raspy baritone that can be largely characterized as nocturnally beautiful in feeling. Dax has lead numerous bands and projects, most famously the legendary Houma, Louisiana sludge band Acid Bath in the 1990s, plus Agents of Oblivion and Deadboy & the Elephantmen. He has an album, 2007’s We Sing Of Only Blood Or Love, under his own name. Since stylistically leaving extreme metal, after the dissolution of Acid Bath, Riggs culls musical influence from classic Black Sabbath-style heavy metal, early-style indie rock, blues-rock, folk-rock, and post-punk, with audible and cited influence from Nick Cave and Leonard Cohen.

The Dead Brothers (death swamp blues)

The Dead Brothers describe themselves as “Death Swamp Blues”.
The Dead Brothers Story the dead brothers, more or less what’s left of a symphony orchestra after their car crashed today. some heavy metal wind instruments (Tubas, trombones and bass saxophone) a megaphone and a top hat, a nasty french accordion and some sweet lap steel country. Bringing rock’n’roll back to Europe by exploring the musical roots that led to it’s birth or what would the european music that led to rock’n’roll, sound like today? They make Satie rhyme with Birthday Party, and the Saints singing Besame Mucho. They’re a macabre rock’n’roll party and an old fashioned wedding at the same time. Need your sense of humour when they stage gruesome deaths singing Hank Williams and Jimmie Rodgers.

2002 - Day of the Dead

2004 - Flammend' Herz

2006 - Wunderkammer

2010 - The 5th Sin-Phonie

Man's Gin - Smiling Dogs

Formed by Erik Wunder of Cobalt, Man's Gin finds him in a decidedly different but no less captivating light. 'Smiling Dogs' is good old singer-songwriter stuff, reminiscent of Nick Cave & The Bad Seeds meets acoustic Alice In Chains meets Tom Waits meets Drive By Truckers, but only truly recognizable as Man's Gin, which already carves out its own niche in this realm...

The Peculiar Pretzelmen - Uncanny Eyes

Az alt-country vonal mellett erősen foglalkoztat a dark cabaret is. Legalább annyira lenyűgöz, mint az előbb említett zenei vonal. Tagadhatatlan, hogy a goth szemléletmód - tudom, hogy nem teljesen helytálló ez, de másképpen problémás lett volna megfogalmazni - mindenhová beszivárgott. Olyan, eleddig érintetlen területeket fertőzött meg, mint a kabaré és a country világa, de az avant-garde metal-ok többsége is kacérkodik a goth-tal. Egyedülálló jelenség, minden kétséget kizáróan.

Az amerikai csapatok többsége szívesen épít be zenéjébe mindenféle népzenei dolgot - gondolok itt a Appalache hegység őrült bendzsózásaira vagy a vándorló életmódot folytató szórakoztató karavánok és karneválok zsibvásári ötlethalmazára - megtoldva XXI. századi életérzéssel.

A Különös Pereces Embereknél sem alakult ez másképpen. Őrült arabok, vak látók, boszorkányok és kígyóbűvölők danolnak a közelgő Végítéletről ezzel szórakoztatva a nagyérdeműt. Nevetséges, ugyanakkor elgondolkodtató is. A nevükről nekem valahogy mindig a gonosz zsákos ember jut eszembe, aki jön és beledobja a hátán lévő zsákba a rossz gyerekeket.


last.fm

Herrgottmorgott

Képre kattintva mehet a stream.

Stevie Ray Vaughan - Texas Flood (1983)

A blues királyainak egyike, tinédzser korom egyik óriási emblematikus hőse és bálványa. Azóta is nagyon kevés zene volt rám olyan hirtelen, hosszan tartó, mély, katartikus hatással, mint amikor a férfivá válás, serdülés, a nők, a család, vagy a létezés puszta tényével küzdő kissrácként felcsendültek előttem a Texas Flood c. dal könyörtelen, és gyönyörű gitáfutamai, a Rude Mood zakatoló kavalkádja, vagy a Pride and Joy és I'm Crying kettősének búbánatos, reménnyel teli dallamai. Azt akarom, hogy álljanak fel, menjenek az ablakhoz, tárják ki szépen, tegyék be ezt az albumot, tekerjék fel a volumét, amennyire csak lehet, aztán hadd szóljon bele a napsütéses délutánba.

Hyacinth House!

A Deadwood sorozat, benne Al Swearengen kupija, a The Gem megvan? A Hyacinth House társasága mintha egyenesen onnan szólna. Egy kis barátságos késelés a szomszéd asztalnál, részeges, sárban dagonyázó verekedés, majd pisztolypárbaj a bár előtt, bent magányos utazó, kalapját a szemébe húzva, lábát az asztalra feltéve szunyókál a sötét sarokban. A szobákba be és a szobákból ki áramlanak a hölgyek, a hölgyekbe be és hölgyekből ki áramlanak a férfiak, a pia ki és be áramlik a férfiakba és a férfiakból. Mi pedig csak ülünk, két kupica whiskey, három rum, egy kemény menet az egyik bögyös nőcivel, aztán hadd szóljon az igazi tökös bordélyzene.

Svéd zenekar, akik szerintem ezzel a két lemezzel simán megalkották a gothic-sweden műfajt. Alt-counry, blues, és rock'n'roll fantasztikus egyvelege. Mindenkinek a kötelező.

Hyacinth House (2005)

Black Crows' Country (2008)

Myspace

Akit érdekel, hosszabban itt