Jason Köhnen ezen alteregóját már többször is emlegettük eme blogon, azóta lezajlott az eddigi utolsó pannonföldi Bong-Ra buli (sajna annyira jó nem volt, mint vártam), és kijött az új nagylemez is, ami (szintén) nem sikerült annyira emlékezetesre. Vagy csak én öregszem. Sole közreműködése egyébként oltárijó, remek szövegekkel festi át a hangulatot, valamint a Grindesign-féle artwork is csodás, a zene meg kalapál, csépel, húz, megbasz, minden, de valahogy közelében sincs a Bikini Bandits-nek, vagy a hasonló hangulatú Full Metal...nak. Azért tegyetek egy próbát, mert a záró Crawlers nagyon ott van, oszt oda el is kell jutni! Download
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: grindcore. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: grindcore. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. május 14., hétfő
2011. december 19., hétfő
Painkiller - Execution Ground (1994)
Feltételezem, senkinek nem kell bemutatnom Bill Laswell, John Zorn és Mick Harris korszakalkotó, sajnos rövid intervallumban létezett jazz-formációját. Első két lemezük egy kicsit a Naked City-t is alapul vevő, zajos, torz, maró grindcore-ba áztatott free jazz tébolymanifesztum volt, míg e harmadik a megmaradt jegyek mellett sokkal több teret enged a zenének, becsúsznak egészen szellős, némileg roncsolt ambient hangtájképek és a psychében furkáló, dubos mélyülések sem hiányoznak már innen, ergo sokkal változatosabb, érdekesebb munka, mint az amúgy szintén nagyszerű Guts of a Virgin és Buried Secrets lemezek voltak. Régi klasszikus, alapvetés meg minden. Download
(U.i.: számíthattok némi lemezdömpingre tőlem egészen szerdáig, amikor is hazautazom az ünnepekre, a prehisztorikus internetkapcsolatok és a radiátoron száradó, állítólag illatos narancshéjak hazájába, úgyhogy egészen szilveszter előttig nemigen leszek itt látható. Használjátok ki.)
Címkék:
ambient,
bill laswell,
dub,
free jazz,
grindcore,
jazzcore,
john zorn,
mick harris
2011. november 23., szerda
Wormrot
A Wormrot egy szingapúri grindcore zenekar. Igen, tudom, ez nem az a valami, ami eddig tőlem várható volt, és nem is lesz túl sok ilyen, de ezen a gyilkos szar hideg télen olyan fasza erre buszozgatni. A tagok eddig mindenféle, gyanítom, hogy szintén vérhányó tánczenekar (pl. Septikaemia) oszlopai voltak. Szóval kvázi supergroup. Ha hasonlítanom kellene valamihez, akkor mondjuk elsőként a Magrudergrind ugrik be, annál jobb vokálokkal, meg a baszomanyád lendület helyett inkább punkos sodrással. Vagy mondjuk az Agoraphobic Nosebleed. Nem neveztem meg lemezt, picsányi egypercesek sorakoznak itt, úgyhogy amit eddig összeszedtem tőlük, mind itt van, név szerint a 2009-es Abuse nagylemez, az idei évből pedig itt a Dirge album és a teljesen friss, Noise névre hallgató EP, ami öt dal, kicsit több, mint ugyanennyi percben. Lélekben megint dühöngő, meg nem értett szociopata tini leszel. Remekség. Aki még akar keresgélni tőlük, ITT talál egy fullos diszkográfiát. A friss szarokról pedig mindig értesítenek a Facebookon.
Abuse (2009)
Dirge (2011) - (ezt leszedheted INNEN is, egy e-mail cím ellenében)
Noise EP (2011) - (ezt pedig INNEN, akár mailcím nélkül)
2011. október 19., szerda
Maruosa - Exercise and Hell (2007) + Flow #1
Gyors rombolás és partiajánló. Először az előadóról röviden: Maruosa japán breakcore/grindcore project, gusztustalanul sokat ordítoznak, hörögnek, morognak, a BPM-szám pont túl van azon, amikor még táncolható lenne egy kicsit is az egész. Szórakoztatóan idegbeteg lemez. Kedvcsinálásnak ITT egy dal erről a lemezről. Mellesleg az arc együtt futtatja Bong-Rával a Deathstorm névre hallgató cybergrind izét is, ami az eddig hallottak alapján betegebb, mint az Igorrr-féle WHOURKR. És hogy mi végre itt ez az egész? Múltkoriban futottam bele Facebook-on egy event-meghívóba, ami közölte velem, hogy most akkor holnaptól (2011 10 20) elindul a Flow nevezetű dnb-partisorozat, minden csütörtökön a Kashmir klubban. Állításuk szerint igyekeznek kicsit jobban belemélyedni a dnb-szubkultúrába, és természetesen lesznek meglepetés vendégek, ahogy ők fogalmaztak, "nem csak a törtütemek világából". Maruosa lenne az első meglepi vendég. A magam részéről én üdvözlöm ezt a kezdeményezést. Tehát, holnap este ingyen, a Kashmirban japán audioterror. ITT van egy link a Facebook-eventhez. Itt meg download
2009. június 3., szerda
iwrestledabearonce - It's All Happening (2009)
Új iwrestledabearonce album, ami sajnos nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. A csaj még mindig érdekes, ahogy váltogatja a kegyetlen hörgést és a tiszta énekhangot, a zenekar továbbra is érdekesen keveri a zúzást mindenféle egyéb stílusokkal, csak sajnos ennyi. Beteg, furcsa, lehetne ragozni, de nem sikerült átlépniük az "érdekes" státuszon. Első nekifutásra nem tudtam végig hallgatni, de mindenki döntse el maga. iwrestledabearonce myspace
Címkék:
death metal,
electro,
experimental,
grindcore,
whatever
2009. január 5., hétfő
Merry Melodies for axemas
Igen, ez egy létező album, de most csak szégyentelenül elloptuk a borítót.
A death metal / grindcore / metalcore zenészeknek egy újabb genereációja nőtt fel, és mi sem bízonyítja ezt jobban, hogy Dallas referenciák helyett Dr. House és South park, sőt Harry Potter idézeteket hörögnek a srácok manapság. (És a Lord of the rings sem csak black metalban téma már.) Mivel ma töröltem le a tizedik olyan albumot ami tartalmazott Vicodin c. számot, ezért ennek megünneplésére (ennek tényleg semmi köze a karácsonyhoz vagy az újévhez, akkor késésben lennénk, az ugye meg ciki) íme egy exkluzív, kizárolagos, hivatalos sőtmitöbb officiális válogatás a blogunktól!
A nyolc számos válogatás gerincét egy egész ep adja, avagy ez az első négy szám, és mivel több benne a South park szöveg mint zene, ezért senkit se fog zavarni, hogy a zene maga valahol a Roadrunnercore és a NuclearBlastcore egyenes illetve scandinavian nu metal/vegetarian progressive grindcore egyenes metszéspontjában helyezkedik el.
Ezután valami noname zenekar uccsó Korog albumot nyuló grindcore-ja még mindig South Parkra reflektálva, majd politikailag inkorrekt death metal igencsak aktuális, Genocide On Gaza Strip címmel hovatovább In the Hall of the Mountain King nyúlás bevezetőriffel. Azok számára, akik még annyira se értenek a zenéhez mint én, elárulom, hogy a géppuskaropogás az nem riff. Persze én se tudom mi az a riff, csak sejtem, és megpróbálok úgy tenni, mintha. Ezek után Hermione Granger c. röfögös metalcore jön, narkolepsziás rohamként értelmezhető breakdownokkal. Végül pedig Eminem és a Napalm Death 59 másodpercnyi házasságra lép, és az élet értelméről értekezik.
Mivel ez az első ilyen válogatás, amit csak nektek készítettünk (csak tudnám mire fel ez a többes szám), ezért jó sok anyázós kommentet kérünk. Köszike.
u.i.
Teljesen véletlenül (na persze) 42,42 mega lett a cucc, úgyhogy Douglas Adams fanoknak kötelező. Én mondjuk utálom, dehát van, aki szerint az is van olyan alap, mint az espé.
Címkék:
compilation,
grindcore,
harry potter,
metalcore,
south park
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)



