Melamin & Wicked Sway - Flower Power

Szerepelt már itt az amerikai-orosz producerpáros, és most itt a vadiúj nagylemezük, ami nem az Ohm Resistance, hanem a Dubline gondozásában jelent meg és sajnos a hangvétel is megváltozott egy kicsit. A Metamorphosis elbetegedő dropjai, néhol sejtelmes, néhol gyomrozó hangulata után Melaminék egy igazi "paraszt-dubstep" albummal örvendeztettek meg minket, ami nem feltétlenül probléma, mert nagyon feszes és pörgős és húzós, csak épp feleannyira sem emlékezetes. De ennek ellenére van rajta néhány nagyon jó kis etűd, úgyhogy akinek inge, vegye magára. Download

Fanu & Bill Laswell - Lodge (kérésre)

walterall kérte tőlem Fanu lemezeit, de nekem csak ez a Laswellel közös lemezem van tőle, úgyhogy amíg azokat nem lelem, itt van ez. Fanu finn producer, eszméletlen, dekára programozott dobokkal, kritikusai szerint az egyik leginnovatívabb breakproducer ever. Laswellt nem kell bemutatni. Jazzes röptetés, hatalmas breakek. Enjoy. Download

Kuedo - Severant

És ha már az előző posztban beszéltünk a Vex'd duó egyik feléről, akkor itt a másik is. 2011-ben Jamie Teasdale is szólómunkával jelentkezett, bár a Kuedo már 2010-ben elindunt a Dream Sequence EP-vel, egyidőben az eddigi utolsó Vex'd kiadvánnyal, a Cloud Seed-del. Roly Porter Aftertime-jával ellentétben Jamie inkább elvágyódó dallamokkal, wonky-s zaklatottsággal, néhol hip-hopos pörgéssel operál, és szintén ellentétben az Aftertime-al, meg is maradt a dubstep keretein belül, úgy, hogy tökéletesen felforgatja azt. Ahogy elmondtam anno Pinch és Shackleton lemezénél is,ez az album is kiutat mutat a a műfaj sekélyesedéséből. Szintén 2011 emlékezetes lemezei között van, ha nem hallottad még, akkor most itt a lehetőség. Download

Jah Wobble & Bill Laswell - Radioaxiom: A Dub Transmission

Bill Laswell-t senkinek nem kell már bemutatni, Jah Wobble-t talán már igen. A Johnny Rotten-féle poszt-Sex Pistols Public Image Ltd. basszusgitárosa volt, annak felbomlása után pedig a legkülönfélébb projectekben vett részt, többek között a Chinese Dub Orchestra-val. A fúziós zene, az ambient és a dub egyik nagyobbacska zászlósa ő is. Bill Laswell-el először a Divination nevű ambient dub projectben dolgozott együtt annak két lemezén 1993-ban és '94-ben. 2001-es közös lemezükön, akárcsak a Divinationben, a dub és az ambient legűrközelibb, legelszálltabb régióit térképezik fel a gyanútlan hallgató számára, pszichedelikus mélységekig lerántva a tisztelt műélvezőt, két basszusgitárral. Őrületesen király örömzene. Kikapcs. Download

Necessary - Voldsløkka (2010)

A Necessary (korábban Necessary Intergalactic Cooperation) egy norvég project. Fogalmam sincs a korábbi munkáikról, tekintve, hogy ezelőtt már három nagylemezt adtak ki (igaz, az első egy split-LP a Teledubgnosis-szal), ez az album viszont amolyan évvégi kiskedvencem lett. Tavalyi az album, de nekem igazából az elmúlt két hónapomat határozta csak meg, úgyhogy gondoltam, nem leszek szararc és kirakom ide Nektek is, hátha lesz már valami olyan, ami meg is mozgat titeket annyira, hogy rányomtok a kommentgombra. Na, mindegy. Szóval, mivel magáról az ún. zenekarról nem tudok sokat elmondani, legyen elég annyi, hogy ez itt most akkor egy ilyen dubos, lüktető izé, amolyan pszichohiphop. Az album producere amúgy Justin K Broadrick volt, ez már elég sokat elmondhat a soundról, és valóban, eszünkbe is juthat akár Broadrick Kevin Martinnal közös Techno Animal projectje. Annál kicsivel letisztultabb, míg Mick Harris (konkrétan a The Weakener) munkáinál koszosabb és döngetősebb, elég csak a Peshawar gangelős ritmusára, vagy az album végi Helvete... dalvégi jungle osztására gondolni. Ja, amúgy Ohm Resistance kiadós, tehát egy élvezetes korong, remek dalokkal, mint a legtöbb ami ott kijön, legalábbis nekem. Ha nem hiszitek, a fenti YouTube-linken járjatok utána, vagy szedjétek innen: Download

Venetian Snares - Cubist Reggae EP (2011)

Ha a múltkor a Sabbath Dubs az esti spanglihoz szólt, akkor ez itt a másnap reggeli kávé. Proto-dub, csak úgy Snares-esen kitekerve. Download

Scorn - Yozza EP (2011)

Annyit dumáltam már róla, hogy most végre egy posztban helyet szorítok Scorn idei, Yozza névre hallgató, négy dalos EP-jének. Aki meghallgatta anno a Hednod Sessions-t, az már tudja, milyen ez. Ugyanaz, csak tébolyultabb, sötétebb, betegebb, durvább, nyersebb. Aki nem hallgatta volna meg, annak csak annyit mondanék, hogy először is tegye meg, másrészt meg, hogy a Yozza az MASSIVE! Download

Snares - Sabbath Dubs (2007)

Az elalvás előtti spanglihoz íme, itt van nektek Snares (avagy Venetian Snares) 2007-es kislemeze, a Sabbath Dubs, ami, mily meglepő, két Black Sabbath (Black Sabbath és Electric Funeral) feldolgozást rejt, rá abszolút nem jellemző, baromi lassú, ennek ellenére is kifejezetten feszült és nyomasztó hangulatban. A kreténebb műfajelnevezések kedvelői nevezhetik akár doomstep-nek is, ami azt illeti, tényleg eléggé passzol hozzá. Oltári nagy kedvenc lett belőle ahhoz képest, hogy bár régóta rajongója vagyok Mr. Funk (túl menő név ahhoz, hogy igaz legyen) munkásságának, ezt a kislemezt nem hallottam, mi több, nem is tudtam róla, míg Pándi Balázsunk le nem játszotta a Tilos Rádióban egy vele készült interjúban, amit éppen füleltem. Tökéletes kiadvány. Az Electric Funeral is, de a Black Sabbath, vegyétek érte akár a fejemet, de simán jobb, mint az eredeti. Holnap jövök még jóságokkal. Download

Mick Harris - Hednod Sessions

Ez a poszt tulajdonképpen egy kétcédés válogatás. De előtte egy kis előtörténet. Mick Harris, ha valaki még nem hallott volna róla, a Napalm Death dobosa volt, ő nyomta fel a Scum-ot is. Tagja volt a Painkiller triónak is, Bill Laswell-lel és John Zorn-nal, játszott a Meat Beat Manifesto-val, a Pigface-szel, Submerged-del (a vonatkozó posztban emlegettem is őket, egymás után láttam a két arcot idén áprilisban az A38-on), dobolt a Doom-nak és az Extreme Noise Terror-nak is. Emellett egy talicskányi projectet futtat(ott), itt van mindjárt a három nagylemezes Quoit, ami egy puritán drum'n'bass alterego, a Lull, ami egy teljesen ütemmentes dark ambient mellékvalami, fő karaktere pedig a Scorn nevezetű industrial dub tébolymanifesztum. Vagy nevezzük mondjuk dronestep-nek, az úgy elég jól leírja, hogy miféle zene is az. De inkább hallgassatok bele a 2010-es lemezbe ITT. A HedNod anno csak egy pár 12 inches, színezett vinyl kiadást ért meg, 2005-ben jelent meg ez a duplalemezes kompiláció. A Mick Harris saját neve alatt megjelent Hednod Sessions-t úgy írhatnánk le, mint afféle light-Scorn-t. Monoton, dubos lüktetés, finom, elszállós (szub)basszusvonalak, harminc dalon keresztül. Kikapcsol. De nagyon. Talán épp azért lett ez a poszt is ilyen semmitmondó, mert épp ezt hallgatom. Mindegy. Aki szeretne belefülelni, annak itt a Red Triangle, akinek meg tetszik, annak meg a Download

Carl Crack - Black Ark (1998) + bónusz cuccos

Egy újabb elfeledett DHR klasszikus. Carl Crack Carl Böhm néven született Szváziföldön, 1971-ben, és a legtöbben a klasszikus fellállású Atari Teenage Riot zajkeltő fekájaként ismerhetitek. Ezt a szerepet azóta CX Kidtronik tölti be, lehet, hogy a jövőben még rá is visszatérek. Emellett együtt tevékenykedett Alec Empire-rel a Bass Terror Sound System-ben is, ami szintén szült néhány feledhetetlen hardcore jungle klasszikust. 2001-ben halt meg túladagolásban, épp új szólómunkájának felvételei közepette, így esett meg, hogy a Black Ark maradt az egyetlen fennmaradt szólóanyag utána. Ez az album a végletekig absztrakt, elmebeteg elegye a dubnak, a hip-hopnak, az indusztriális zajoknak és a breakcore-nak. Igen, ezt már sok posztomban elmondtam, de Crack albuma az egészet valami iszonytatóan szédült hangulattal oltja be, ami miatt ez a lemez tényleg időtálló klasszikussá válik. Mármint tényleg, aki egy kicsit is érintett a digital hardcore vonulat előadói között, az biztos, hogy odavan ezért a lemezért, aki pedig nem tud a műfajjal mit kezdeni, annak úgyis tökmindegy. Persze rá lehet fogni, hogy azért klasszikus, mert egy "halottdrogosnigger" utolsó tébolymanifesztuma, de ha belefülelsz pl. a nyitó If You Mess With Me!-be, tutira kihallasz némi érzelmi és művészi többletet. Hogy még egy kis kedvet csináljak az albumhoz, ITT meghallgathatod a feltöltésemet. A névre kattintva pedig eljutsz az én YouTube-profilomra, ahol kaphatsz egy kis képet arról, hogy milyen zenék várnak rád a jövőben az én jóvoltamból. Önpromó off.

A címben pedig ígértem egy bónusz stuffot is. Egy húszperces rádió DJ-set 1995-ből, Carl Crack és Alec Empire közösen a Kiss FM-en. Ennyi, amit Carl Crack-től birtoklok. Ritkaság, remélem, tetszeni fog.

Download Black Ark

Download Bass Terror on Kiss FM - Radio Massive 95

Bill Laswell vs. Submerged - Brutal Calling (2004)

Következő posztomban egy igazi különlegességet ajánlok, szerintem a kortárs elektronikus zene egyik igazán egyedülálló koronga. Bill Laswell, ha nem ismernétek, az elmúlt harminc év jazz- és dub-muzsikák basszusgitáros-kiskirálya, akinek olyan zenekarok és arcok kötődnek a nevéhez, mint az első posztomban is emlegetett The Blood of Heroes, a Praxis, John Zorn, a Method of Defiance (itt is Submerged-del együtt) vagy akár a Painkiller. Megkerülhetetlen. Pont.

Submerged alias Kurt Gluck New York-i breakcore/drum'n'bass producer, az Ohm Resistance és az Obliterati kiadók egyik alapítója.Tekeredett zenéje merít a legbrutálabb hardcore déenbéből, kortárs free jazz-ből, grindcore-ból. Idén új lemezzel is jelentkezett, illetve áprilisban egy sajnos nem 10 pontos, de így is remek buli keretében jelen sorok íróját is megtáncoltatta az A38-on, Scorn-nal karöltve. Scorn mondjuk makulátlan volt, azóta is szerelmes vagyok Mick Harris-be (ez perverz?)

Közös munkájuk gyümölcse a Brutal Calling, mindketten legjobb formájukat hozzák, Submerged könyörtelen kalapálását Laswell technikás basszusa teszi puha keretbe, hundertprocentes kollab, igazi csemege, szedjétek, mer' isten. Download