Gillian Welch - The Harrow & The Harvest

Egy évvégi listán akadtam rá az amerikai alt-country énekesnőre. Szájharmonika, finom, hangulatos gitárjáték jellemző. Stílus leírásában előkerül a kísérteties jelző, én ezt azonban továbbra is fenntartanám Munly-nak s csapatainak. A dallamok, hangulatok meglehetősen gyorsan megtalálják útjukat a fülbe, így első fülelés után ez a szám maradt meg.

Lisa Cuthbert - Obstacles

Lisa Cuthbert egy dublini lány, aki 4 éves korában ült először zongora elé s jószerével ott is ragadt. Idén a Fekete Zaj fesztivál keretein belül győződhetett meg a magyar közönség arról, hogy milyen nagyszerűen döntött. Zenéje melankóliába szőtt fekete-fehér billentyűtenger, ami finoman egyensúlyoz néhol a popos dallamok és a lehellet vékony prog rock megoldások között. Íon, Anathema, Antimatter rajongóknak elsősorban ajánlott hallgatnivaló; egy kora esti andalgáshoz ugyancsak megfelelő atmoszférát biztosít az első szólókorong.

Andrew Bird's Bowl of Fire albumok

Forget the violin. Forget the classical background. As troubadour Andrew Bird puts it, “At this point the violin just happens to be the instrument I have on hand to make the sounds that I hear. I like to abuse it and pull as many sounds out of it as I can.” Bird is a masterful and intuitive singer / songwriter, and what he does while performing—alternately plucking and bowing his violin, then immediately sampling the results, layering the sounds with guitar, whistling, glockenspiel and vocals—bears little resemblance to what most people might expect. It’s only one of several devices in his arsenal of instruments, melodies, and imaginative wordplay.

Taking on the role of bandleader, Bird released Thrills on Rykodisc in 1997 with his group Andrew Bird's Bowl of Fire, shortly followed by second album Oh! The Grandeur in 1998. Both albums were heavily influenced by traditional folk, pre-war jazz, and swing, with Bird relying on the violin as his primary musical instrument, as well as providing vocals along with his trademark verbose lyrics.

1998 - Thrills

1999 - Oh! The Grandeur!

2001 - The Swimming Hour

Vinterriket - Horizontmelancholie (2009)

Hőséghez hideg zene.
Az imén kinéztem, s az ablakon túl, a perzselő fényben homály, mállott a világ. Az ég nem kékes, nem sárgás, vakítóan fehér, felhőtlen. Az emberek úgy feküdnek a betonon, s sercegnek, mint a reggeli rántottának való két tojás a serpenyőben.
Mielőtt délután hosszú útra indulnék, kockáztatva, hogy a bőröm is leolvad rólam, húsom ropogósra sül, unatkozó bogarak és madarak az árnyékból előmászva, röppenve, zizegve kedvük szerint ízesítik, majd fogyasztják, én pedig csak, mint egy csontból váz, úgy érkezem a célomhoz, a sötét szoba mélyén egy kis fagyos melódia a legjobb, amit probléma megelőzésnek tehetek.

Vinterriket myspace

Vinterriket Encyclopaedia Metallum

Stevie Ray Vaughan - Texas Flood (1983)

A blues királyainak egyike, tinédzser korom egyik óriási emblematikus hőse és bálványa. Azóta is nagyon kevés zene volt rám olyan hirtelen, hosszan tartó, mély, katartikus hatással, mint amikor a férfivá válás, serdülés, a nők, a család, vagy a létezés puszta tényével küzdő kissrácként felcsendültek előttem a Texas Flood c. dal könyörtelen, és gyönyörű gitáfutamai, a Rude Mood zakatoló kavalkádja, vagy a Pride and Joy és I'm Crying kettősének búbánatos, reménnyel teli dallamai. Azt akarom, hogy álljanak fel, menjenek az ablakhoz, tárják ki szépen, tegyék be ezt az albumot, tekerjék fel a volumét, amennyire csak lehet, aztán hadd szóljon bele a napsütéses délutánba.

Vincent Gallo - When (2001)

Azóta nem hallottam Vincent Gallo-ról, hogy meglehetősen unalmas, 2003-as Brown Bunny c. filmjében rávette (az egyébként nagyszerű színésznő) Chloë Sevigny-t, hogy a csodálatos és nemes művészet nevében, a film egyik jelenetében, bekamerázott szobában orálisan fixálja. (A videó fellelhető a neten.) Ebből egy kis részlet később a hírdető plakátokra is rákerült, az egészet máig nem értem. Persze Gallo jól járt, mégha filmje a legtöbb helyen el is hasalt. A botrány ellenére is, a középszar film bukott, legtöbb helyen érdektelen maradt. Azóta nem is rendez, viszont bőszen színészkedik, abban azért jobb. Zenésznek pedig egyenesen nagyszerű. When című albuma kellemes, álmodozó, elringat és hipnotizál, igazi, hamisítatlan éjszakai zene. Az éneklése (ami nekem gyakran nyávogásba csap át) néhol picit zavaró, de a zene abszolút kárpótol.